Erős érzelmi vonzódás: ovis szerelem
Érdekességek2022. április 27.
Gyakran a szülők rémülten futnak szakemberhez, mert nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, amikor gyermekük egyik délután hazajön az oviból, majd kissé zavartan azt mondja, hogy „anya, szerelmes vagyok”, vagy hogy „Marci a férjem lesz”.
A rémület nem jogos. Ne pánikoljunk, sőt igyekezzünk a gyermekünket átsegíteni ezen az időszakon. Számukra ez örömteli élmény. Ha megértjük, és tisztában vagyunk azzal, hogy mi történik ebben a 3–6 éves korban, akkor oldódik az a feszültség, amely belőlünk származik. Alapvetően minden, amiben ott rejlik a szexualitás, zavart okoz, de ne felejtsük, hogy nem egy óvodás gyermekben. Ez annyit jelent, hogy az ő számára a „járni valakivel, papás-mamást játszani”, ennek és a hasonló szituációnak a magja nem a szexuális örömszerzés, nincs átitatva szexualitással.
Tehát két ovis gyermek egymáshoz való közeledése, még ha „elcsattan is egy puszi”, akkor sem úgy értelmezendő, ahogy azt egy felnőtt tenné.
A gyermek nem tudja kódolni, nem képes értelmezni a szülő zavarát, így a szülő riadalma inkább zavart tud okozni a gyermekben, aki értetlenül fogja tovább bombázni kellemetlen, szexuális tartalmú kérdésekkel a szülőt. Tudatosítsuk, hogy a gyermek úgymond más nyelven beszél, mást jelent számára a fizikai közelség, vagyis a szexualitásnak nincs még jelentése. Két gyermek szerelmi közeledése természetes, ami a gyermek érzelmi fejlődését szolgálja. Így próbálják kimutatni, hogy ki iránt éreznek mélyebb érzéseket. A szerelmük célpontja változó, lehet az óvó néni, ha fiúról van szó, egyik ellentétes nemű szülő is akár, bár leginkább egyik társuk képes szerelmet indukálni.
„Papás-mamás játék”
Ahogy korábban említettem, az óvodáskori erős érzelmi vonzódás, bármilyen furcsa is, de normális. Ebben a korban szembesülnek azzal, hogy a fiúk lába között más van, mint a lányok lába között. Mindez arra sarkalja őket, hogy fedezzék fel a különbséget, és határolják el egymást fogalmi szinten, miszerint vannak a lányok, és vannak a fiúk. A felfedezés egyik jele, amikor levetkőztetik egymást, és papás-mamást játszanak, de nagyon gyakori az orvos-beteg szerepjáték is, ilyenkor egymás testét érintik, hangsúlyozom újra, hogy szexuális késztetés nélkül.
De akkor ez mit szolgál? Egyrészt a kíváncsiság hajtja őket, amit nem szabad gátolni, másrészt ezek a játékok elősegítik annak a tudásnak a megszerzését, ami előszobája azon készségeknek, melyek szerepet játszanak majd az írás-olvasás megtanulásában. Meg tudja nevezni testrészeit, el tudja különíteni önmagát a másik nemtől, és nem utolsósorban képes nyitni a másik nem felé, azáltal, hogy kirepül otthonról. Ha a szülő azt veszi észre, hogy a gyermeke figyeli a társa „pisilőjét” a WC-ben, ne hozza őt kellemetlen helyzetbe, távol kell tartani a bűntudatkeltés csíráját is. Az viszont alapszabály, amit tanítani kell otthon is és az óvodában is az óvó néninek, miszerint…
• …senkit nem lehet levetkőztetni,
• …senkit nem lehet megvizsgálni az akarata ellenére,
• …vagyis az alsónemű alá sem nyúlhat, ha a másik gyerek ezt nem engedi.
A másik alapszabály, hogy le kell tiltani a szülő nemi szervének a fogdosását, ott is érvényesíteni kell azt az elvet, hogy fehérnemű alá nem nyúlunk, a szülőnek minden esetben ki kell fejeznie az ellenállását. Idővel megszilárdul automatikusan az, hogy a másik nemet tisztelni kell, és határt szabni a játéknak. Ez annyit jelent, hogy megszűnik a papás-mamás játék, tiltás nélkül is: önmaguk gátolják le, és akarják eltakarni a nemi szervüket.
Kínos kérdések
Ebben az időszakban a gyermek meglepő módon lazán és nyitott módon viszonyul minden olyan kérdéshez, amelyre mi, felnőttek elpirulnánk. Sok esetben a szülő bizonytalan, hogy mit mondjon arra, amikor a csemete megkérdezi, hogy hogyan születik a gyermek, vagy miért van Marcinak „fütyije”. A szülő nem úgy segíti elő a gyermek szexuális és érzelmi fejlődését, ha belebonyolódik a fogamzásgátlás és a vaginális szex rejtelmeibe, persze az sem járható út, mintha meg sem hallanánk őt.
Nem megterhelő módon, a gyermek nyelvezetén kell elmagyarázni, és választ adni a feltett kérdésre. Akár így: ha egy fiú és egy lány szeretik egymást, akkor egy idő után a gyerek kibújik egy lyukon, és már nem bent az anya pocakjában, hanem kint fejlődik tovább… A gyermek általában megelégszik a kapott információval, elkezdi értelmezni, megérteni, majd ha szükségesnek tartja, feltesz újabb kérdést. Legyünk nyitottak és odafordulók a kíváncsi, ám arcpirító kérdésekre.
Mit tegyen a szülő?
Nem kétség, a szülő feladata a támogatás, biztatni kell az ovisok bontakozó szerelmét. Gyorsan megjegyzem, hogy a gyermek leleplezi a szülőt, ha azt érzi, hogy nem valós a szülő támogatása. Ha a szülő szorong a helyzetből fakadóan, akkor a gyerek ezt azonnal érzékeli, ha a szülő gúnyos, és nem veszi komolyan, amit a gyerek mond, azt is érzi. A szerelem és a barátság még összemosódik, de jó lehetőség, hogy az egymás iránti kötődés, a társak iránti vágy és annak az értéke megszilárduljon.
A szülő őszinte érdeklődéssel kapcsolódjon be a gyermeke beszámolóiba, kérdezzen és együtt izguljon, együtt örüljön gyermekével.
Mindezzel a szülő a gyermek érzelmi fejlődését erősíti, hiszen a gyermekben lévő érzések az ilyen beszélgetések során felszínre kerülnek, és verbalizálja azokat. És ezenfelül a szexuális fejlődése is nagyot ugrik előre, ami meghatározza majd később a másokhoz való viszonyát.
Mivel az ovis szerelmek igen rövid életűek, a szülőnek abban is támaszt kell nyújtania, hogy a gyermeke feldolgozza a szakítást. Ne felejtsük, hogy ez számukra ugyanolyan veszteségélmény, mint egy felnőtt számára.
Amikor szükséges a beavatkozás
A beavatkozás azonnali módon a szülő és az óvó néni által valósulhat meg. A kontroll az ő kezükben van, amivel élni is kell.
Mikor? Ha…
• …a gyermek valódi közösüléssel próbálkozik,
• …megjelenik az erőszak, akár úgy, hogy a másik akarata ellenére történik bármilyen játék,
• …gyermek nem viseli el magán az alsóneműt,
• …állandóan mutogatja a nemi szervét, és mást ezzel zaklat,
• …a szülő nemi szervét érinti vagy szájba veszi,
• …a gyermek valamilyen oknál fogva pornót lát.
• Szükséges a beavatkozás akkor is, ha nagy szégyen övezi a saját nemi szervével való érintkezést,
• …mindennapossá válik a maszturbáció imitálása.
A korábban említett érzelmi és szexuális fejlődés nem egyik napról a másikra alakul ki, mondhatni, hogy az ovis szerelem ennek egy gyakori jele, vagyis mindez egy folyamat. Ha a folyamatban elakadás vagy túlzó reakció jelenik meg a gyermek részéről, akkor szakembert kötelező bevonni. A pszichológus feladata, hogy feloldja és megfejtse az átlagtól eltérő viselkedés mögött meghúzódó szorongást. Pszichoterápia segítségével oldódik a gyermek belső feszültsége, így vissza lehet terelni majd abba a mederbe, amely a zökkenőmentes fejlődését szolgálja.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta
az MPE kandidátusa
forrás: Bébik.hu
