Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Elhibáztam az életemet - döntéseink következményei

Érdekességek2024. január 14.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Életünk folyamán sokszor kerülünk döntéskényszerbe. Azonban döntéseinknek nem mindig az lesz a következményük, amire számítunk. Vannak, akik sorozatosan rossz megoldásokat választanak, aztán egy bizonyos kor után, számot vetve életük eseményeivel, azt mondják: "Elhibáztam az életemet!"  

Tényleg elhibázta? Van egyáltalán olyan, hogy "hiba"? Mit nevezünk hibának?

Amikor ezt hallom, olyan érzésem van, valahol nagyon eltévedtünk az élet rengetegében. Meghoztunk egy döntést. Lehet, hogy már akkor fájdalmas volt meghozni, amikor ezt tettük. Aztán évek múlva még mindig gyötör bennünket a bűntudat, hogy hibáztunk. Elrontjuk az életünket, nem engedjük meg magunknak a boldogságot, a sikert, tudat alatt így büntetve magunkat döntésünkért.

Pedig ha elgondolkodunk, rájövünk arra, hogy abban a pillanatban nem hozhattunk volna semmilyen más döntést.                                                       

Ha lett volna lehetőségünk másképp cselekedni, úgy tettünk volna.


Lehetőségeink, erőnk csak annyi volt akkor. Most már tudnánk másképp dönteni, de azóta minden megváltozott, mi is megváltoztunk. Másképp látjuk a világot, másképp gondolkodunk, sok mindent megtanultunk, ezért lehetőségünk van másképp dönteni. Tegyük le a régi terheinket. Nézzünk rá akkori döntésünkre, és fogadjuk el, hogy megtörtént. A felelősségvállalás természetesen a miénk, hiszen minden döntésünknek van következménye. De hibáztatni magunkat továbbra is felesleges.
 


„Vállalom a felelősséget, azért amit tettem, de akkor nem tudtam másképp cselekedni. Csak ennyit tudtam tenni”. Ha kimondod ezt, ez a mondat segít Neked abban, hogy lelkedben a béke helyreálljon.

„Sok hibám van!”. Ez a másik gyakran elhangzó mondat. Mindenhol szembetalálkozom ezzel a kijelentéssel, tanítók tanítják, hogyan javítsd ki a hibáidat. A kérdés, ami felmerül bennem az az, hogy mit nevezünk hibának, és ki szerint hiba az a hiba? Szerintem? Vagy a barátaim szerint? A főnököm szerint? Netán a férjem szerint? Nos, ha nem tudok főzni, lehet, hogy a férjem hibának fogja titulálni, viszont ha nem is szeretek főzni, akkor ez csak egy tulajdonságom, mindenféle jelző nélkül. Lehet, hogy nem az a feladatom, hogy konyhatündér legyek, hanem hogy megírjak egy könyvet, amely emberek százainak fog majd segíteni. Ha más szemmel nézünk a „hibára”, ugye hogy nem is látjuk már nagyon hibának?

Lehet, hogy szeretünk reggel sokáig aludni? Előfordul, hogy az anyósunk lustának fog nevezni, hisz ő megszokta, hogy hajnalban kel, és mire a család felébred már bevásárolt. Ez azonban az ő „öröksége” hisz már ezt tanulta, ezt látta az édesanyjától is. Mi azonban másképp élünk, a saját értékrendjeink szerint. És bizony néha jólesik egy kicsit tovább lustálkodni.

Folytathatnám még a sort, hogy miket szoktunk hibának megnevezni, de ebből is láthatjuk azt, hogy amit mi hibának gondolunk, az csak nekünk hiba. A másik embernek lehet, hogy a természetéhez, a sorsához, a családi kötődéseihez tartozik. Ha magamban látom a hibát, legtöbbször az is egy kívülről jövő megerősítés következménye. Egyébként eszembe sem jutna hibának gondolni.

Beszélgettem egy ismerőssel, aki egy közös ismerősünkre azt mondta, hogy agresszív. Miután átgondoltam kettőjük kapcsolatát, és miután mindkettőjüket ismerem, rájöttem, hogy semmi másról nincs szó, csak önvédelemről mindkét fél részéről. Mindketten önbizalomhiányban szenvednek, ezért nagyon fontos számukra, hogy övék legyen az utolsó szó. Hisz ha nem így történik, akkor sérülékeny lelkükben még további sérülések keletkeznek. Ha önbizalmuk megerősödött, és belül sikerült stabilitást elérniük, egyiküknek sem lesz rá szüksége, hogy agresszíven, vagy bármilyen más módon bizonyítsa az igazát. Hisz akkor már mindegy lesz, kinek van igaza.

Hibásnak tehát egyikük viselkedését sem gondolom, megoldandó feladataik vannak önmagukkal. Mint mindannyiunknak.

Ha Te is találkozol a jövőben általad hibásnak vélt viselkedésformával, tettekkel, vagy gondolatokkal, nézd meg először, mi van a háttérben. Minden okkal történik. Ha valami megtörtént, annak úgy kellett történnie. Mert nem történhetett másképp.

 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Arcápolás tinédzsereknek

2026. október 16.

A kamaszkor közismert átka a pattanásos bõr. A pattanások 12-14 éves korban, az ivarmirigyek mûködésével együtt jelentkeznek, s normális körülmények esetén, általában a "hormonviharok" csitultával, a huszadik életév környékén lecsendesednek. 

A fiúk, lányok többsége pontosan akkor szenved a tisztátalan bõrtõl, amikor amúgy is tele van testi-lelki problémákkal. Sokan tanácstalanok, és nem tudják, hogy mit kezdjenek a bõrükkel. Pedig ebben az átmeneti idõszakban csak megfelelõ bõrápolással lehet szelídíteni a pattanások, mitesszerek kialakulását és elkerülni a maradandó nyomokat, azaz a hegeket és a festékfoltokat.

A tinédzser fiúk, lányok a leggyakrabban a következõ hibákat követik el:

- Hiányos higiénia: Arcmosás nélkül, a lányok gyakran sminkelt bõrrel fekszenek le aludni. Nem ritka, hogy piszkos kézzel kapargatják, nyomkodják a mitesszereket.

- Túlzott higiénia: A mosdószerek, alkoholos tonikok túlzásba vitt használata kiszárítja a bõrfelszínt, a pórusnyílások elszarusodása ugyanakkor megakadályozza a faggyú kiürülését. Ennek következtében újabb, már nehezen kitisztítható mitesszerek képzõdnek.

- Nem megfelelõ kozmetikumok igénybe vétele: A bõrszárazság enyhítésére a mama krémét, babakrémet - mert az biztos nagyon jó -, máskor innen-onnan összeszedett mintákat használnak. Pedig ezekben olyan anyagok (pl. vazelin, paraffin) is lehetnek, amelyek kedveznek a mitesszerek kialakulásának.

- Vastag alapozó: A lányok nagy "vakolattal" próbálják meg eltüntetni a pattanásokat. Maga a kép is eléggé elkeserítõ, ugyanakkor ezek az ún. fedõ make-upok bõrlégzést gátlók. Az arcpirosítók, az arcfestékek rendszerint kritikus anyagokat is tartalmaznak, s ezek tartós használata szintén nem jó a pattanásoknak.

Nem csak a látható visszértágulatok okozhatnak fájdalmat

2026. október 16.

A kitágult visszerek sok ember életét megnehezítik, mivel gyakran nem kis fájdalommal járnak. De mit lehet tenni akkor, ha nincsenek látható elváltozások, de a fájdalom fennáll? Érdemes ilyenkor vénás problémára gyanakodni? A kérdést dr. Kósa Éva, a Trombózisközpont angiológusa válaszolja meg. 

Mélyen fekvő fájdalomforrás

Sokan gondolják úgy, hogy a visszeres lábfájdalom általában a kacskaringós, kitüremkedő, de legalábbis látható visszértágulatokhoz köthető. Éppen ezért elcsodálkoznak akkor, amikor kiderül, hogy a kellemetlen panaszaik hátterében bizony vénás keringési zavara áll, holott nincs vagy csak nagyon kevés látható visszerük van. Az igazság az, hogy a nehézláb-érzés, az éjszakai lábikragörcsök, lábfájdalom, lábfeszülés, nyugtalanláb-érzés, lábdagadás, viszketés mind ezt a diagnózist erősítik meg, viszonylag függetlenül a látható visszértágulatok meglététől, súlyosságától.

Feltűnő visszértágulatok hiányában ilyen esetekben sokan nem gyanakodnak vénás elégtelenségre, pedig könnyen előfordulhat, hogy a mélyebben fekvő vénás törzsek a fájdalom okozói. Amennyiben ezek az erek a sok állás, ülés hatására kitágulnak, és a bennük lévő ún. visszérbillentyűk nem zárnak megfelelően, úgy a vénás áramlás lelassul és a vénás nyomás megemelkedik. Ekkor vénás pangás alakul ki, ami a panaszokat okozza. Míg a kisebb, felületes, oldalági vénák közel a bőrfelszínhez futnak, és tágult állapotuk jól látható, addig a mélyvénás törzseket szabad szemmel nem lehet észrevenni. A visszérbillentyű elégtelenségének kimutatása legpontosabban vénás ultrahang vizsgálattal lehetséges. A legtöbb esetben azonban ettől eltekintünk, hiszen számos fizikális vizsgálat és a tünetek már elvezetnek a biztos diagnózishoz- mondja dr. Kósa Éva, a Trombózisközpont angiológusa.

Visszértágulatok (varikozitás)

2026. október 15.

A felnõtt lakosság több mint 20%-át érinti a visszerek abnormális tágulata, az ún. varikozitás, ami eleinte mint "kozmetikai" probléma merül fel, késõbb azonban a tágult véna már komoly, figyelmet igénylõ tüneteket is okozhat. Ezek a tünetek a már nem kielégítõ vénás keringés következményeként lépnek fel. A visszértágulat elsõsorban az alsó végtagokat érinti, de elõfordul a test egyéb helyein is.

A vénás keringés romlására utaló és a visszértágulattal együtt járó tünetek lehetnek a nyugalmi állapotban, rendszerint éjszaka jelentkezõ görcsök a vádliban, a tompa, alsó végtagi fájdalom, az ún. "nehéz láb" vagy "ólomláb" érzés és/vagy a boka, illetve a boka körüli terület duzzadása, ödémásodása.

A megromlott vénás keringés, a vénás vér pangása egy késõbbi szakaszban már olyan mérvû lehet, amely lehetetlenné teszi a láb elégséges tápanyaggal és oxigénnel történõ ellátását. Ennek a következménye elõször a bõr felszínének lilás elszínezõdése, majd esetleges fekélyesedése. A rossz vénás keringés szövõdménye lehet még, hogy a visszértágulatokban pangó, gyakorta megalvadt vérben különbözõ kórokozók szaporodhatnak el, amelyek következménye egy érszakasz, illetve környezetének gyulladása. Amennyiben ez a gyulladásos folyamat a mélyvénákban fordul elõ, akkor a láb olyan mérvû elhalásához vezethet, amelynek - sajnos - gyakori következménye az amputáció. A visszértágulatok elõrehaladottabb állapotban már a vérrög (trombus) keletkezésének veszélyét is magukban hordozzák, aminek eredménye lehet életfontosságú erek elzáródása (pl. tüdõembólia). Azonnali orvosi figyelmet érdemel, ha a lábban váratlanul erõs, feszítõ érzést, a bõr hõmérsékletének megemelkedését érezzük, illetve, ha a láb hirtelen elszínezõdését tapasztaljuk.