Elhibáztam az életemet - döntéseink következményei
Érdekességek2024. január 14.
Életünk folyamán sokszor kerülünk döntéskényszerbe. Azonban döntéseinknek nem mindig az lesz a következményük, amire számítunk. Vannak, akik sorozatosan rossz megoldásokat választanak, aztán egy bizonyos kor után, számot vetve életük eseményeivel, azt mondják: "Elhibáztam az életemet!"
Tényleg elhibázta? Van egyáltalán olyan, hogy "hiba"? Mit nevezünk hibának?
Amikor ezt hallom, olyan érzésem van, valahol nagyon eltévedtünk az élet rengetegében. Meghoztunk egy döntést. Lehet, hogy már akkor fájdalmas volt meghozni, amikor ezt tettük. Aztán évek múlva még mindig gyötör bennünket a bűntudat, hogy hibáztunk. Elrontjuk az életünket, nem engedjük meg magunknak a boldogságot, a sikert, tudat alatt így büntetve magunkat döntésünkért.
Pedig ha elgondolkodunk, rájövünk arra, hogy abban a pillanatban nem hozhattunk volna semmilyen más döntést.
Ha lett volna lehetőségünk másképp cselekedni, úgy tettünk volna.
Lehetőségeink, erőnk csak annyi volt akkor. Most már tudnánk másképp dönteni, de azóta minden megváltozott, mi is megváltoztunk. Másképp látjuk a világot, másképp gondolkodunk, sok mindent megtanultunk, ezért lehetőségünk van másképp dönteni. Tegyük le a régi terheinket. Nézzünk rá akkori döntésünkre, és fogadjuk el, hogy megtörtént. A felelősségvállalás természetesen a miénk, hiszen minden döntésünknek van következménye. De hibáztatni magunkat továbbra is felesleges.
„Vállalom a felelősséget, azért amit tettem, de akkor nem tudtam másképp cselekedni. Csak ennyit tudtam tenni”. Ha kimondod ezt, ez a mondat segít Neked abban, hogy lelkedben a béke helyreálljon.
„Sok hibám van!”. Ez a másik gyakran elhangzó mondat. Mindenhol szembetalálkozom ezzel a kijelentéssel, tanítók tanítják, hogyan javítsd ki a hibáidat. A kérdés, ami felmerül bennem az az, hogy mit nevezünk hibának, és ki szerint hiba az a hiba? Szerintem? Vagy a barátaim szerint? A főnököm szerint? Netán a férjem szerint? Nos, ha nem tudok főzni, lehet, hogy a férjem hibának fogja titulálni, viszont ha nem is szeretek főzni, akkor ez csak egy tulajdonságom, mindenféle jelző nélkül. Lehet, hogy nem az a feladatom, hogy konyhatündér legyek, hanem hogy megírjak egy könyvet, amely emberek százainak fog majd segíteni. Ha más szemmel nézünk a „hibára”, ugye hogy nem is látjuk már nagyon hibának?
Lehet, hogy szeretünk reggel sokáig aludni? Előfordul, hogy az anyósunk lustának fog nevezni, hisz ő megszokta, hogy hajnalban kel, és mire a család felébred már bevásárolt. Ez azonban az ő „öröksége” hisz már ezt tanulta, ezt látta az édesanyjától is. Mi azonban másképp élünk, a saját értékrendjeink szerint. És bizony néha jólesik egy kicsit tovább lustálkodni.
Folytathatnám még a sort, hogy miket szoktunk hibának megnevezni, de ebből is láthatjuk azt, hogy amit mi hibának gondolunk, az csak nekünk hiba. A másik embernek lehet, hogy a természetéhez, a sorsához, a családi kötődéseihez tartozik. Ha magamban látom a hibát, legtöbbször az is egy kívülről jövő megerősítés következménye. Egyébként eszembe sem jutna hibának gondolni.
Beszélgettem egy ismerőssel, aki egy közös ismerősünkre azt mondta, hogy agresszív. Miután átgondoltam kettőjük kapcsolatát, és miután mindkettőjüket ismerem, rájöttem, hogy semmi másról nincs szó, csak önvédelemről mindkét fél részéről. Mindketten önbizalomhiányban szenvednek, ezért nagyon fontos számukra, hogy övék legyen az utolsó szó. Hisz ha nem így történik, akkor sérülékeny lelkükben még további sérülések keletkeznek. Ha önbizalmuk megerősödött, és belül sikerült stabilitást elérniük, egyiküknek sem lesz rá szüksége, hogy agresszíven, vagy bármilyen más módon bizonyítsa az igazát. Hisz akkor már mindegy lesz, kinek van igaza.
Hibásnak tehát egyikük viselkedését sem gondolom, megoldandó feladataik vannak önmagukkal. Mint mindannyiunknak.
Ha Te is találkozol a jövőben általad hibásnak vélt viselkedésformával, tettekkel, vagy gondolatokkal, nézd meg először, mi van a háttérben. Minden okkal történik. Ha valami megtörtént, annak úgy kellett történnie. Mert nem történhetett másképp.
Képforrás: Canva Pro adatbázis.
forrás: Harmonet.hu
