Elengedés vagy eltemetés?
Érdekességek2023. szeptember 06.
Majdnem 20 évig éltem két házasságban, és mindkettő csúnya válással ért véget. Mindkettőből talpra álltam, és úgy éreztem, megerősödve kerültem ki. Már előtte is faltam az önfejlesztő irodalmat, rengeteg tréningre jártam, megszámlálhatatlan kedves ismerősöm lett a magyar önfejlesztő közösség nagyjai közül, és természetesen általuk is. Azt hittem, jó úton vagyok, a királyfi, ha kellően állhatatos, és tesz a céljai érdekében, előbb-utóbb elnyeri méltó jutalmát, a fele királyságot. A pozitív gondolkodás csodája.
Ekkorát talán sosem hazudtam magamnak.
Két évtizedet dolgoztam cégvezetőként, cégvezetőkkel, így nem is lehet csodálkozni, hogy erős teljesítménykényszerem és versengési hajlamom van. A tréningek jó része üzleti volt, vagy pedig az ehhez kapcsolódó pszichológiai témák. Aztán a második válásom után, negyven plusszosan elkezdtem önmagammal jobban foglalkozni, és háttérbe szorult az üzletember. Évekkel később jött egy olyan időszak, amit magam sem értettem, csak azt tudtam, hogy nem vagyok jól. Nem tudtam, miért, hiszen én voltam az, aki mindig, minden körülmények között feláll, aki továbblép, aki egy rettenthetetlen hős, aki évekig 4-5 órát aludt, amikor újra kellett kezdenie az életét, és mindent újra építenie.
Ekkor mondta valaki, hogy a pozitív gondolkodás egy zsákutca, mert csak az érem egyik felét látja. És neked, ha nem akarsz hazudni magadnak, mindkét felét látnod kell. Ez a reális gondolkodás.
„Nézd a dolgok jó oldalát!”
„Ha történik veled valami rossz, keresd meg, mi volt benne a jó, és csak erre koncentrálj!”
Ilyen és ehhez hasonló pozitív gondolatokkal hazudtam magamnak, és ha nem jó kártyát kaptam az életben, egyszerűen lefordítottam. Addig, amíg a pakli akkora nem lett előttem, hogy rámborult. És rákényszerített, hogy ne csak eltemessem magamban a dolgokat (amikről azt hittem, elengedtem), hanem valóban elkezdjek velük foglalkozni. Azokkal, amiket sok helyen önsorsromboló programként definiálnak, a pszichológiában maladaptív sémáknak neveznek. Ezek azok, amiket gyerekkorból, vagy még korábbról (a fogantatás előttről-utánról, akár előző életből, kinek-kinek ízlése szerint) hozol magaddal, és nem engedik kibontakoztatni az életed, hogy az legyél, akinek lenned kell, vagy ami szeretnél. Amikor nem reagálsz, hanem válaszolsz. Amikor nem akarsz megfelelni senkinek önmagadon kívül, anélkül, hogy bunkó egoista barom lennél.
Amikor, ha valami rosszul esik, akkor nem hordozod magadban, hanem azt vizsgálod, hogy miért esett rosszul? Hol találkoztál először ezzel? És mit kell tenned, ha legközelebb előjön, mert elő fog (hiszen addig kapod a leckéket, amíg meg nem tanulod).
Erre használják azt a végletekig elcsépelt kifejezést, hogy a jelenben vagy. Az emberek nagy része a múltban van, mert azok a programok irányítják, azok a rutinok, amiket már észre sem vesz, vagy tapasztalatnak hazudik. Ilyenkor jönnek a „minden pasi rohadék, minden nő k.va” kezdetű ódák a közösségi médiákban. És mindenki szentül meg van győződve az igazáról, valójában erős csökkentértékűség, vagy ősbizalomhiány, vagy még ki tudja, hány és milyen séma bújik meg a háttérben, amikről nem tudunk, vagy ha halvány sejtésünk is van ezekről, akkor könnyebb néhány lapát földet dobva rá eltemetni, mint szembenézni vele, kínlódva, padlóncsúszva, és egy új életet, egy új embert fölépíteni a régi helyett. Mert jó a régi, és a sz.r kapcsolat is kapcsolat, legalább nem vagyunk egyedül, mert annál félelmetesebb nincs, mikor már semmi nem állhat közénk és az önmagunkkal szembenézés közé.
Ezt hivatott elkerülni a telefon- és tévéfüggőség, az online játékok, és sok minden más ebben a szép, modern világunkban.
Nincsenek csodapirulák, mint a fogyókúrabizniszben, nincs karmalevétel 1 óra alatt, nincsen ősi beavatás, aminek hatására új ember leszel. Évek hosszú munkája van, amit magaddal foglalkozol, különböző spirituális mesterek tanításait követve, feltárva a tudatalattidban rejtőző „szörnyeket”, akikkel le kell számolnod, amikor neked kell Szent Györgynek lenned, hiszen az a legenda is valójában erről szól.
forrás: Harmonet.hu
