Éhes gyomorral nehéz az ima
Érdekességek2023. május 07.
A vallásos gondolkodás lényege, hogy messze túlmutat az alapvető szükségleteken és sajátos távlatot, mélységet ad az emberi életnek. Hogyan lehet mégis Isten egy emberi élet alapja?
Szükségletpiramis, avagy éhes gyomorral nehéz az ima
Abraham Maslow az 50-es években dolgozta ki szükségletpiramisát, amely nagy hatással volt a lélektan tudományára. Kutatása során az emberek tetteit, viselkedését mozgató motivációkat kereste. A piramis ábrája szinte mindenki számára ismert, noha logikusan végiggondolva ezen ábra nélkül is értjük, tudjuk, hogy életünk elemei milyen gyakorlati-fontossági sorrendben rétegződnek egymásra, a szükségletek erőssége szerint. Hívő embereknél a piramis szintjei között azonban kis csavart tapasztalhatunk. Isten csak az életünk csúcsán lenne érdekes?
Míg levegő nélkül csak néhány percig, víz nélkül néhány napig, élelem nélkül legfeljebb 1-2 hétig, addig szeretet és embertársak nélkül akár néhány hónapig vagy évig is eléldegélhetünk. A piramis alján a legfontosabb alapszükségleteink, ösztöneink és testi funkcióink állnak, melyeket képtelenség teljesen elnyomni, s melyeket részben kielégítve - akár egy csecsemő - békés, befogadó állapotba kerülünk. Ugyanakkor könnyen észrevehetjük, hogy ha mindössze ezen szükségletek kielégítése a célunk a mindennapok során - evés, ivás, nemzés - akkor ez nem különbözik az állatvilág élőlényeinek lététől. Gyakorlatilag vegetálunk. Az sem mindegy, hogy ezen a legalsó rétegen, amely jól láthatóan a legszélesebb, tehát tartja magán az egész építményt, a rajta szereplő igényeket milyen mértékben elégítjük ki.
A szélsőségek kerülése szükségleteinkben
A Krisna-tudat filozófiája, India több tízezer éves gondolkodásmódja, amelynek elvrendszere magától az Úrtól szállt alá, nagyon fontosnak tartja, hogy a piramis aljára eső késztetéseinket mértékkel elégítsük ki. Nem túl sok, de nem túl kevés ételt érdemes fogyasztanunk. Sem koplalást, sem pedig folyamatos habzsolást nem javasol nekünk. Nem túl sok, de nem is túl kevés alvás – az arany középút elvére érdemes törekedni. Nem utolsósorban, a nemi élet valódi céljának megértése, és ezért célirányos szabályzása a gyermeknemzés irányába – ez lenne a helyes út. A legalsó réteg a testi funkciókat és az ösztönén kielégítését foglalja magában. Amennyiben túl sok időt és erőfeszítést teszünk ennek kielégítésére, úgy a test kényelemben lehet, megkaphat mindent, de le is ragadhatunk általa a legalsó lépcsőfokon és nehezebben tekintünk a felsőbb szférákba. Ha viszont az alapszükségletek is hiányoznak életünkből, pl. az ember éhezik, akkor kétségkívül nagyon nehéz valamilyen nemes dolgon gondolkodnia, ösztönei ugyanis a táplálék megtalálására sarkallják minden másodpercben.
A feljebb eső réteg, a második szint a biztonság, és ezen elsősorban a testi biztonságot, hajlékot, menedéket értjük. A test egészségének megtartása is ide sorolható, valamint a lélek azon békéje, hogy nem kell menekülnie. A harmadik lépcső a szociális kapcsolatokat fedi le, a családi kapcsolatokat, barátságokat, szeretetet emberek és csoportok között. A következő szinten belép az érték fogalma és elvontabb fogalmakban, sémákban gondolkozhatunk. Önbecsülés, önbizalom, mások megbecsülése, siker, gondolkodás, tudás, önképzés lehet a cél. Elismerésre, kognitív szükségleteink kielégítésére vágyunk, de ide tartozik az esztétikai szükséglet is, hogy valami szép, jó legyen nekünk. Ez a szint elsősorban az önérvényesítés, önmegismerés területe, míg eggyel magasabban már az önmegvalósítás található.
Analógiák a csakrák rendszerével
Maslow piramisának szintjeit sokan kapcsolatba hozzák a csakrák szintén indiai eredetű rendszerével is. A csakrák a testben található, a főbb szerveket finomfizikai energiával ellátó nagy energiaközpontok, amelyek megléte speciális műszerekkel is mérhető. Az egyes csakrák a gyökértől a korona csakráig megfelelnek a főbb életterületeknek és a szivárvány színeit hordozzák magukban a vöröstől a hófehérig. A csakrák színei és jelentéstartalmuk szerint egy-egy védikus mantrával is kapcsolatban állnak, e központokat félistenek uralják, vagyis megvan az adott témához tartozó rezgésük. Ahogy lentről haladunk felfelé a testet átható legnagyobb energiacsatornán, a Szusumnán úgy az ösztönös, állatias területekről felemelkedünk az érzelmi, majd intellektuális, és végül a spirituális szintekig.
Maslow piramisának alsó szintjei a fizikai szükségletek és a biztonság, a két alsó, a gyökér és a szakrális csakra területe, a legszűkebb körű önmegvalósítás; amikor szociális kapcsolatainkkal azonosítjuk magunkat, az az Egó, a gyomorszáj, vagyis a Solar Plexus, a központi idegköteg területe; az érzelmi megvalósítások a szívcsakrához; a kognitív szintek, a tudásszerzés és -művelés valamint a kommunikáció pedig a torokcsakrához köthető. A spirituális önmegvalósítás és a kapcsolódás Istenhez a legfelsőbb csakrák, a 3. szem, a korona és a közte található kisebb Szóma-csakra (vagy Hold) területe. Ezért látható bizonyos Maslow ábrákon, hogy az eredeti 5 szintes felosztás a 7 részre tagolódik – mert ez már egy analógia Abraham Maslow elmélete és a csakrák rendszere között.
Maslow ábrája és a csakrák rendszere is azt mondja el nekünk, hogy a testi, anyagi szükségleteket el kell fogadni és meg kell valósítani, mert anélkül nem tudunk továbblépni életünkben, azonban nem szabad ezeken a szinteken leragadni, mert akkor nagyon nehéz továbblépni az önmegvalósítás térségének irányába. Ez egybeesik a Krisna-tudat filozófiájának tanításával is. A Tanítások nektárja erről így ír:
"Az ember odaadó szolgálata megsemmisül, ha túlságosan belebonyolódik a következő hat cselekedetbe:
(1) a szükségesnél több evés vagy a szükségesnél több anyagi dolog felhalmozása;
(2) túlzott igyekezet nehezen megszerezhető anyagi dolgok eléréséért;
(3) szükségtelen beszéd világi témákról;
(4) az írások szabályozó elveinek gyakorlása pusztán követésük, nem pedig a lelki fejlődés kedvéért; vagy az írások szabályozó elveinek elvetése és a tőlük független, szeszélyes cselekvés;
(5) társulás olyan világi gondolkodású emberekkel, akiket nem érdekel a Krisna-tudat;
(6) mohó vágy anyagi eredményekre. (1.2.)"
A Krisna-tudat tanításai azonban túlmutatnak az első szint átlépésének lehetőségén. A Krisna-tudat szempontjából a legfontosabb a csúcs elérése, vagyis az önmegvalósítás lehetősége. Önmegvalósítás abban az értelemben, hogy egy élőlény, amikor emberi testbe kerül, felismerve ennek a helyzetnek a nagyszerűségét, és a ritka lehetőséget, az emberi életformához méltó módon él. Felismeri, hogy ebben a testben szépen lehet szolgálni forrását, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és ezért a szanátana-dharma szerint él. Vagyis örök feladatát végzi, szolgál, e fogalom legpozitívabb értelmezésében. Ez az örök szolgálat az örök kapcsolatból jön létre, hiszen az élőlény, az Úr szerves része, teremtménye, nagyjából ahhoz hasonlóan, ahogy egy falevél vagy egy gyökér szolgálja az egész fát. Nem akar önállósulni, hanem az egész együttműködő aktív része – egyedi funkcióval, jelleggel, de együttműködően. (Itt érdemes elgondolkodni azon, hogy a modern orvostudomány szerint az emberi testben a rákos sejtek valójában olyan, önmaguk szempontjából egészséges részeink, amelyek önfejűen, önállóan, az egész, a teljes emberi test céljától eltérő módon kívánnak működni. Mi lenne, ha mindannyian ilyen önfejűen cselekednénk világunkban…?)
Csúcsára állított piramis?
A Krisna-tudatos látásmód szerint ezért azok az emberek, akik már végigjárták Maslow piramisát és elkezdtek az önmegvalósítással foglalatoskodni, végül az életük alapjává, végső céljává teszik Istent. Vagyis a piramis csúcsa a piramis legalsó rétegévé válik. Ennél fogva azt mondhatjuk, hogy mindennemű alapszükséglet megkapása is már az önmegvalósításra, az Úrral való kapcsolatra rétegződik. A piramis nem áll a feje tetejére, inkább csak a csúcsa, amint „aktiválódik”, minden lejjebb eső réteget is áthat. Végső soron ez lesz a legalsó réteg, amely ugyanúgy megtartja a szükségletpiramis szintjeit, de minőségileg felülírja az abban találhatókat.
Így pl. még egy szerzetes számára is fontos a megfelelő táplálék elfogyasztása, de csak tiszta, erőszakmentes ételeket fog fogyasztani. Egy lemondott személynek is szüksége lehet legalább valamilyen egyszerű hajlékra, de az mentes lesz a felesleges kényelemtől.
A vallásos, Isten-tudatos gondolkodásban a hívő felismeri, hogy a piramis csúcsa valójában az alapja és mozgatórugója is életének. A szükségletei, ételei, a víz, a környezet hatásai az Úrtól származnak. A menedékhez szükséges javakat Ő adja számunkra, és a szociális kapcsolatok is ennek megfelelően alakulnak. A gondolkodást áthatja az istentudatos világlátás.
Végső soron azt mondhatjuk, hogy a vallásos-teista világlátásban az élőlény megérti forrását, eredeti helyzetét és ennélfogva az önmegvalósítást és az Úr szolgálatát helyezi le alapkőként életébe. Isten szolgálata pedig nem valami végső szellemi luxus lesz, egy hobbi-cél egy lineáris folyamat tűhegyén, hanem a mindent átható erő a hétköznapi teendőkben is. Míg elérjük ezt az állapotot, addig Maslow szintjei szerint, bátran fogyasszunk felajánlott ételeket (praszádamot), vegyünk menedéket a bhakták (hívők) között, társuljunk, beszélgessünk velük, képezzük magunkat ebben az irányban, és találjuk meg azt a személyes tehetséget, illetve képességet, amelyen keresztül a legszebben, legjobban szolgálhatjuk majd mi személyesen Krisnát.
forrás: Harmonet.hu
