Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Azt csinálod, amit szeretsz?

Érdekességek2021. szeptember 08.

Egyetlen módja a tartós sikernek, boldogságnak és belső békének: ha azt csinálod, amit szeretsz. Azt, amire születtél, amihez tehetséged van, amit mindenki másnál jobban csinálsz. És tudod, hogy miért? Mert úgy belefeledkezel, hogy észre sem veszed, de már nem is vagy képes munkának nevezni a napi tevékenységed. Olyan, mintha folyamatosan szabadságon lennél. Vagyis: megtalálod a szenvedélyed.  

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Az időnk nagy részét munkával töltjük, rendszerint eljárunk valahova dolgozni, mert muszáj, mert meg kell élni valamiből. Ez a tevékenység ritkán tesz bennünket elégedetté, boldoggá, lelkessé. Úgy tanultuk, hogy vannak dolgok, amikből nem lehet megélni, mert komolytalanok, szükségtelenek, és hobbinak lehetnek jók, de arra nem, hogy építsünk rájuk és a velük keresett pénzből még félre is tegyünk…

A sikert gyakran azonosítjuk a jó keresettel vagy a gazdagsággal, a megszerzett nagy haszonnal – és persze hajlamosak vagyunk mindent, még a sikert is az anyagiakban mérni. Nem vesszük észre, mert nincs is rá alkalmunk, hogy a folyamat éppen ellenkezőleg működik. Ha azt csináljuk, amire valóban születtünk, minden elkezd áramlani: bevonzzuk a megfelelő embereket az életünkbe, akikkel szívesen és jól dolgozhatunk, megtaláljuk a megfelelő időpontot és a tökéletes helyszínt a munkánk végzésére. Hiába tagadjuk (mert sokszor az a kényelmesebb), a vonzás törvénye működik.

Ha elégedettek vagyunk, szívesen kelünk, mert azzal töltjük a napunkat, amit igazán szeretünk, nyugodtan is fekszünk le. A szívvel-lélekkel végzett munka az, amire szükség van a mai világban. Ezért nincsenek munkahelyek. A munkahelyek nem teremnek. Nekünk kell megteremtenünk a saját helyünket a világban, az egyedi tehetségünkkel, a senki máséhoz nem hasonlítható képességeinkkel, olyan tevékenységgel, amivel saját magunkon kívül másokat is szolgálunk. Lehet, hogy vállalkozást kell indítanunk, lehet, hogy el kell kezdenünk egy hiánypótló terméket gyártani, és még ki tudja, hányféle módja lehet annak, hogy valami olyat csináljunk, amit eddig szerettünk volna, de nem mertünk…

Sokan veszítik el munkahelyüket – másképp soha nem adnák fel az ún. biztonságot, és jó tudni, hogy senki másnak sincs garantálva semmi az életben. Felelősséget vállalva a saját életünkért, hálát adva az újrakezdés, a változás lehetőségéért, megváltozik a hozzáállásunk. Az áldozat szerepéből kiléphetünk végre, hiszen nem más fogja megtenni helyettünk a szükséges lépéseket. Ha másképp látjuk a világot, a világ is másnak lát minket!

Szakítanunk kell azzal a hiedelemmel, hogy a családunk, a körülményeink, az iskoláink határozzák meg a boldogságunkat. Ha valami nem működik jól az életünkben, azt nekünk kell megváltoztatnunk. Ennek a legegyszerűbb módja az, hogy megváltozunk. Szemléletet váltunk, nem másokra mutogatunk, hanem minden nehézségre, problémára, kihívásra lehetőségként nézünk. Nem is tudjuk, hogy milyen adottságaink vannak, micsoda teremtő erő van bennünk, mert nincs rá alkalmunk, hogy éljünk velük. Versenyre születtünk, versenyzésre edzettek minket, versenypályaként működik az óvoda, az iskola és a munkahely. És ha az a versenyszám nem is létezik, amiben mi a legjobbak vagyunk?!

Ideje változtatnunk, megérteni, hogy ami eddig nem működött, az ezután még kevésbé fog működni. Ahelyett, hogy unottan vagy utálattal járunk be a munkahelyünkre, fel kell fedeznünk a valódi képességeinket. Segíthet például az, ha visszagondolunk, hogy gyermekkorunkban milyen pályáról álmodtunk, mi az, amit folyton emlegettünk, ha megkérdezték: mi leszel, ha nagy leszel? Nem véletlenül álmodtunk akkor arról. Ha most jött el az ideje, hogy valóra váltsuk, hát semmi akadálya, hacsak nem a kishitűségünk, az önbizalmunk hiánya.


Nem kell félni attól, ha nagyot kell ugranunk. Ma már lehetetlen nem kilépni a komfortzónánkból. Mitől is várunk változást, jobb körülményeket, boldogabb életet, ha mindent ugyanúgy csinálunk, mindent ismétlünk, csak éppen más eredményt várunk?! Váltani, változtatni szükséges. Látjuk, hogy milyen világot teremtettünk. Boldogtalan, gyűlölettel és háborúkkal teli világot. Ha tetszik, ha nem, a világ akkor fog megváltozni, ha mi magunk egyenként változunk és változtatunk.

Nem leszünk attól jól, vagy attól boldogok, ha valaki más valahol máshol boldog, vagy leteszi a fegyvert, vagy nem fordul többé gyűlölettel másokhoz. Nem. Attól leszünk boldogok, ha most dolgozunk magunkon, a belső világunkon, letesszük a fegyvert, és elkezdjük azt csinálni, amire születtünk. Elkezdünk szolgálni, alázatosabbakká válunk, belülről kifelé formáljuk át a világunk.

 

Mégis, honnan tudhatjuk, hogy mire születtünk? A választ nem másoktól kapjuk meg, nem másoktól fogjuk hallani, hogy miben vagyunk jók. Magunknak kell felfedeznünk a szenvedélyünket. Kezdjük azzal, hogy mit csinálunk, azt csináljuk szívesen és szeretettel. Érezzünk rá a szívesen végzett munka ízére. Meglesz az eredménye. Lehet, hogy éppen az a küldetésünk, amit most még csak hobbiként űzünk, hiszen belénk van programozva, hogy ez „csak” a szórakozásunk, nem valódi és értékes munka.

Akárhogy is, rajtunk a sor, minden tekintetben. Ahogy eddig sem mások oldották meg a problémáinkat, ezután sem fogják megtenni. Senki nem fog a kedvünkért kényelmes, korszerű, és még jól is fizető munkahelyet teremteni. Nincs is mire várni. Itt az idő változni, változtatni.

www.HooponoponoWay.hu
Kép forrása 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Porckopás és csontritkulás – van köztük kapcsolat?

2025. november 20.

A porckopás és a csontritkulás két külön betegség, eltérő megelőzési és kezelési elvekkel. Előbbi az ízületi felszín és a lágyrészek problémája; utóbbi a csontok ásványianyag-cseréjének zavara. Közös félreértés, hogy „fájdalom esetén pihenni kell, mert a mozgás árt”. A tartós inaktivitás rontja az izmok állapotát és fokozza a fájdalmat, ezért valójában a jól felépített, ízületkímélő mozgás mindkét esetben alapkezelés. Idős korra jellemző az izomtömeg vesztése, ami rendszeres mozgással lassítható. A mozgás ezenfelül az általános, anyagcserére gyakorolt pozitív hatásai mellett javítja az ízület körüli lágyrészek vérellátását, valamint a porcsejtek táplálkozását.

Emellett artrózisban más szempontból is fontos az izmok megerősítése. A megfelelő izomzat fontos szerepet játszik az ízület stabilizálásában, ezáltal bizonyítottan csökkenti az időskori eséseket. „A mozgás nem ellenség, hanem gyógyszer, de fontos a fokozatosság, a rendszeresség és a személyre szabott mozgásterápia” – teszi hozzá a szakember.

További gyakori tévhitek:


„Csak az idősek/nők betegsége.” Mindkettő gyakoribb idősebb korban és nőknél, de férfiaknál és fiatalabbaknál is előfordulhat korábbi sérülések, túlterhelés, genetikai hajlam, hormonális változások, életmód miatt.
„A vitaminok/étrendkiegészítők majd megoldják.” Az étrendkiegészítők mint a kalcium, D-vitamin, kollagén stb. szedése csak része a megoldásnak, de a bizonyított alap a mozgás, a testsúlykontroll és – ha kell – az orvosi kezelés.
„A testsúly nem tényező.” A túlsúly plusz terhelés az ízületnek, mely minden lépésnél jelentkezik. A cél az egészséges, fenntartható testsúly.
„A ropogtatás/időjárás okozza.” Nincs rá bizonyíték, hogy akár artrózist, akár csontritkulást okoznának, legfeljebb a panaszokat befolyásolhatják.
„Ha porckopásom van, nem lehet csontritkulásom (és fordítva).” Egy embernél együtt is előfordulhat a két betegség; a szűrés és a célzott edzés akkor is fontos, ha a másik kórkép már fennáll.

Amikor a világ hirtelen forogni kezd – a vertigo és kezelési lehetőségei

2025. november 20.

Ha valaha érezte már azt, hogy a világ hirtelen forogni kezd ön körül, miközben valójában minden mozdulatlan – akkor nagy eséllyel megtapasztalta a vertigót. A vertigo nem egyszerű szédülés, hanem annál sokkal zavaróbb és gyakran ijesztőbb élmény. Aki ebben szenved, nemcsak bizonytalanul mozog, hanem úgy érzi, mintha egy láthatatlan kéz megforgatná őt a tengelye körül. Ez nem túlzás, hanem egy nagyon is valós tünetegyüttes.

A témában dr. Tóth Tímea, a Mentaház Magánorvosi Központ neurológus szakorvosa van a segítségünkre

Szédülés? Ez így nagyon tág fogalom…

A közhiedelemmel ellentétben a szédülés nem mindig egyformán jelentkezik. A hétköznapi értelemben vett „szédülés” kifejezés nagyon sok érzetet takarhat: lehet enyhe bizonytalanság, egyensúlyvesztés, gyengeségérzés, sőt néha az ájulás előtti állapot is. A vertigo viszont ennél jobban körülhatárolható – az a benyomás, mintha forogna velünk a világ. Gyakran társul hozzá hányinger, hányás, verejtékezés, sőt, járásbizonytalanság is. Ezek a tünetek önmagukban is nagyon kellemetlenek, de ami igazán aggasztóvá teszi őket, az a kiszámíthatatlanságuk: a rohamok hirtelen jönnek, és nem mindig egyértelmű, mi váltja ki őket.

A háttérben az egyensúlyrendszer zavara áll. Ez egy bonyolult, finoman hangolt rendszer, amelyben a belső fül, az agytörzs és a kisagy működik együtt. A belső fülben aprócska érzékelők – félkörös ívjáratok – figyelik, hogyan mozgatjuk a fejünket, és ezek az információk az idegrendszeren keresztül jutnak el az agyba. Ha bárhol hiba csúszik a rendszerbe, például, ha a fülben lévő kis kristályok elmozdulnak, vagy egy vírus megtámadja az idegeket, az agy „téves adatokat” kap. Ennek az ellentmondásos információnak az eredménye az, amit mi szédülésként, forgásként élünk meg.

Az „osztály bohóca”

2025. november 19.

Pedagógusok és szülők gyakori problémája a folyton bohóckodó gyermek, és ez a gond az iskolás évek kezdetén különösen előtérbe kerül. Amikor azonban a tanítók és a diáktársak a gyermeket már az „osztály bohócának” tartják, az negatív következményekkel járhat a nebuló fejlődésére nézve – állapítja meg egy tanulmány.

Az iskolás évek kezdetén azokat a gyerekeket, akik ügyesen bohóckodnak, hogy szórakoztassák a többieket, szeretik az osztálytársaik, pajtásaik. Amikor azonban a kisdiákok felsőbb osztályba lépnek, a vicces gyermek kedvező megítélése általában romlik. legalábbis egy amerikai egyetem kutatói által megjelent tanulmány szerint. Az írás kimutatja ugyanis, hogy az „osztály bohóca” magatartást később már rosszallóan elutasítják, zavarónak tekintik a diáktársak, de a pedagógusok is. Ezek a „bohócok” pedig zokon veszik a nekik szóló, negatív megjegyzéseket, és a kutatók szerint a dolgot úgy fogják fel, hogy magatartásuk kudarcot jelent számukra a (nem csak az iskolai) közösségben.

A közösség rosszabbodó elismerése

A vizsgálódásból érdekes eredményekre jutottak, többek közt arra is, hogy míg az általános iskola első évében mind a lányokat, mind pedig a fiúkat „bohócoknak” lehetett tekinteni, addig szinte csak a fiúkat tartották annak a második és a harmadik évben. Amellett a rákövetkező évfolyamokon az ilyen típusú diákok nagyon népszerűek voltak társaik körében, de ez a lelkesedés a későbbiekben egyre csökkent irántuk. Vajon miért? A tanulmány készítői szerint ennek oka lehetett többek közt, hogy a viccelődő/bohóckodó fiúknak az iskolai közösségben elfoglalt helyének módosulását a pedagógusok reakciói is befolyásolták. Ami azt jelentette, hogy a hirtelen változás a tanítók viselkedésükre adott negatív válaszát tükrözhette. E szerint az „osztály bohócának” lenni már zavaró volt a tanítási órákon és iskolában, ezeket a fiúkat megdorgálták, egyfajta módon megbélyegezték. Ugyanakkor az osztálytársak kezdték elfogadni ezt az üzenetet, majd egyre kritikusabbak lettek a bohóc gyerekkel szemben.