Az vagy, amit birtokolsz?
Érdekességek2020. május 02.
A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a birtoklás érték. Az általunk fogyasztott javakon keresztül mérjük az életszínvonalunkat, a birtokolt tárgyainkon keresztül hasonlítjuk másokhoz önmagunkat. Azt gondoljuk, minél több tárgy vesz bennünket körül, annál többet értünk el az életben. A boldogság mértékét a birtokláson keresztül ragadjuk meg. Csakhogy a birtoklás maga illúzió, hiszen a jogi értelemben tulajdonolt javakat is pusztán ideig-óráig tudhatjuk a magunkénak. Akkor hát mire jó a birtoklás? Mi az, ami igazán fontos?
A mai kor embere sokkal több tárgyat tudhat a magáénak, mint mondjuk a múlt századáé. Gazdaságunk körforgása a globális méretű fogyasztáson alapul, melynek hajtómotorja, s egyben záloga az egyén birtoklási vágya.
A reklámok sok esetben olyan termékek iránt alakítanak ki bennünk igényt, melyre korábban sosem vágytunk, vagy amire voltaképpen nincs is szükségünk.
A marketing feladata, hogy döntéseinket befolyásolva olyan módon gyakoroljon hatást a viselkedésünkre, mely az adott cég számára a lehető legkedvezőbb. A reklámokban ezért legtöbbször nem is magát a terméket igyekeznek érdekessé, vagy vonzóvá tenni, sokkal inkább egy életérzést jelenítenek meg, melyet aztán a termékhez kötve kívánnak értékesíteni.
A reklámok azt sugallják, hogy a fogyasztás boldoggá tesz. Vajon miért vagyunk hajlamosak hinni ebben?
Mindannyian ismerjük azt az örömteli érzést, ami akkor jelentkezik, amikor sikerül elnyernünk azt, amire korábban vágytunk. Kiérdemelni az elismerést, a dicséretet, vagy a jól megérdemelt pihenést. Meghallani a kedvenc dalunkat a rádióban, vagy egy rég látott barátnőnk által mesélt történetet. Kipróbálni valamit, amire már régóta kíváncsiak voltunk, megnézni egy filmet, aminek a bemutatójára talán hónapok óta várunk, stb.
A vágy beteljesülése örömöt okoz.
Ezt a hatást használja ki a marketing, amikor vágyat ébreszt bennünk egy olyan termék iránt, amiről addig talán azt sem tudtuk, hogy létezik. Ezt követően azonban vágyódni fogunk rá, a vásárlás aktusa, a birtoklás megélése pedig pillanatnyi örömöt okoz.
Csakhogy ez az öröm könnyen elillan, amire szükség is van, mivel hamarosan helyet kell kapjon a lelkünkben egy újabb termék iránti vágyakozás, mely spirál gyakorlatilag működésben tartja a gazdaságot.
Hosszú távon azonban nem a birtokolt tárgyak, hanem az átélt élmények tesznek boldoggá. Élmények, melyeknek ugyan egy része tárgyakhoz köthető, ezeknek mégis csupán egy része szükségszerű, hogy magánkézben legyen.
Nem kell ugyanis birtokolnunk egy vízzel teli medencét ahhoz, hogy örömöt okozzon a benne való lubickolás. Nem kell megvennünk egy könyvet ahhoz, hogy élvezhessük a tartalmát.
A tulajdonlással és birtoklással szemben a megosztás számos előnnyel járhat. Bizonyos javak és szolgáltatások esetén a közösségi használat pedig hosszútávon racionálisabb döntést jelent.
Érdemes tehát megvizsgálni, vajon hány tárgyat használunk azok közül, melyeket birtokolunk. Mire van közülük valóban szükségünk, s mi az, ami csupán státuszszimbólum, vagy puszta pórfogó az otthonunkban?
Mi az, amiről azt gondoljuk, hogy értékes és fontos?
Mi miatt gondoljuk ezt?
Mi történne, ha valami miatt megszűnne létezni?
Valóban akkora veszteségként élnénk meg a hiányát?
Valószínűleg meg fogunk lepődni, milyen csekély azon tárgyak száma, amit valóban szükségesnek vagy hasznosnak ítélünk. Amit nem tudnánk nélkülözni, vagy megosztás révén felhasználni.
A puszta birtoklás iránti törekvés nem helyes motívum. A birtoklás önmagában nem tesz boldoggá. Birtokolni sem tárgyakat, sem érzéseket, sem emberi kapcsolatokat nem lehet.
Bármit elveszíthetünk ugyanis, bármi megváltozhat az életkörülményeinkben, ezért a legnagyobb értéket nem a tulajdon jelenti, hanem a képesség mindannak a megteremtésére, melyre valóban szükségünk van.
Változtatni szerencsére sohasem késő. Dönthetünk úgy, hogy a jövőben tudatosabb fogyasztókká válva kevesebb tárggyal vesszük körül magunkat. Dönthetünk úgy, hogy a birtoklás helyett ezentúl másra helyezzük a hangsúlyt. Más módon tesszük tartalmassá az életünket.
Ha így döntünk, fontos mérlegelnünk egy-egy vásárlás előtt a következőket:
„Valóban szükségem van erre?”
„Mi tenne hozzá az életemhez/a mindennapjaimhoz, ha az enyém volna?”
„Vajon holnap/egy hét múlva/egy év múlva is így látnám?”
Az, aki ma úgy dönt, hogy tárgyak helyett az élményszerzésre és a képességfejlesztésre fókuszál, bizonyosan szembehelyezkedik a jelen kor normarendszerével. A normák azonban időről időre változnak, nekünk pedig most kell döntenünk arról, milyen értékek mentén alakítjuk az életünket.
forrás: Harmonet.hu
