Az SPD három fő területe
Érdekességek2025. augusztus 24.
A szenzoros feldolgozási zavar (SPD) három fő kategóriáját különböztetjük meg, amit szenzoros modulációs zavarnak is nevezünk.
Szenzoros túlérzékenység
A gyermekek túlérzékenyen reagálnak a környezeti ingerekre, mint pl. hangok, fények vagy érintések. Ezek a gyerekek gyakran elkerülik azokat a helyzeteket, amelyek túlzott érzékszervi ingert jelentenek számukra, és szorongást tapasztalhatnak, ha ilyen ingereknek vannak kitéve.
Például egy hangos zaj vagy egy szokatlan textúra zavaró lehet a számukra, ami viselkedési problémákhoz vezethet.
Szenzoros alulérzékenység
A gyermekek nem reagálnak megfelelően az érzékszervi ingerekre, vagyis kevesebb ingert igényelnek ahhoz, hogy észleljék a környezetüket. Ezek a gyerekek gyakran keresik az intenzívebb ingereket, hogy aktiválják érzékszerveiket.
Például előfordulhat, hogy gyakran összeütköznek másokkal vagy durva játékokat preferálnak, mert nem érzik megfelelően a saját testük mozgását.
Szenzoros élménykeresés
A gyermek aktívan keresi a különböző érzékszervi ingereket, hogy kielégítse az érzékszervi szükségleteit. Ezek a gyerekek általában mozgékonyak és kíváncsiak, gyakran ugrálnak, pörögnek vagy más hasonló tevékenységeket végeznek, hogy több szenzoros információt kapjanak. Ez a viselkedés segíti őket abban, hogy jobban megértsék saját testük helyzetét és mozgását.
Érzékszervek az SPD szerint
A különböző érzékszervek szenzoros feldolgozása nagyon fontos momentuma az emberi szervezetnek.
Hányféle érzékszervet is különböztetnek meg az SPD-vel foglalkozó szakemberek? Az SPD világában nyolc különböző érzékszervet különböztetünk meg:
- Vizuális: a látással kapcsolatos érzékelés, amely magában foglalja a színek, a formák és a mozgások észlelését.
- Auditív: a hallással kapcsolatos érzékelés, amely a hangok, a zajok és a zenei elemek észlelését jelenti.
- Taktilis: az érintéssel kapcsolatos érzékelés, amely a bőrön keresztül tapasztalt, a textúrák, a hőmérséklet és a nyomás érzékelését foglalja magában.
- Vesztibuláris: az egyensúlyérzékelésért felelős rendszer, amely a fej helyzetét és a mozgását érzékeli, segítve a test koordinációját.
- Proprioceptív: a testhelyzet és a mozgás érzékelése, amely lehetővé teszi számunkra, hogy tudatában legyünk testünk pozíciójával és mozgásával anélkül, hogy látnánk azt.
- Interoceptív: a belső érzékszervek (pl. a szívverés vagy az éhség) állapotának észlelése, amely segít a belső testi állapotaink tudatosításában.
- Olfaktórikus: a szaglással kapcsolatos érzékelés, amely a különböző illatok és a szagok észlelésére vonatkozik.
- Gusztátoros: az ízérzékeléshez kapcsolódik, amely magában foglalja az ételek és az italok ízének észlelését.
Elég sok, igaz? Így látható, hogy igazából bárhol lehet a testünkben olyan szenzoros eltérés, ami zavarhatja a mindennapi életünket és akadályozhat minket abban, hogy teljes értékű életet éljünk. Ezeknek a gyűjtőneve szenzoros diszkriminációs zavarok. Előfordulhat, hogy csak egy érzékszervnél van feldolgozási eltérés, de az is lehet, hogy több érzékszervnél is előfordul.
Sorra lehet venni a különböző érzékszerveket, azok működését és feldolgozási zavarait.
Simon Bence
óvodapedagógus, TSMT-terapeuta
forrás: Patika Magazin
