Az otthonápolás
Érdekességek2026. szeptember 20.
Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat.
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.
A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.
Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.
Az otthoni szakápolás keretében a teljesség igénye nélkül - lehetõség van:
- baleseti vagy egyéb mûtéti beavatkozást követõen a higiéniás szükségletek kielégítésére és a mozgás segítésére;
- állandó katéterrel rendelkezõ beteg ellátására;
- decubitus (felfekvés), fekély kezelésére;
- szakirányú terápia (gyógytorna, fizikoterápia, logopédia) kivitelezésére;
- szondatáplálás kivitelezésére és a hozzátartozók tanítására;
- infúziós terápiára folyadékpótlás céljából;
- a mozgás, mozgatás, a hely- és helyzetváltoztatás segítésére, a gyógyászati segédeszközök használatának tanítására;
- stomával (mesterséges testnyílás) élõ betegek ápolására;
- tartós fájdalomcsillapítás szakápolási feladatainak kivitelezésére;
- haldokló beteg otthoni szakápolására.
Az otthoni betegápolás során esetenként speciális segédeszközöket alkalmaznak, amelyek nagy segítséget nyújtanak az ellátásban. A leggyakrabban alkalmazott eszközök: a felfekvést megelõzõ matrac, WC-szék, fürdetõ-szék, emelõk, speciális ágy, kifordítható kádülõke, kapaszkodó, háttámasz, járókeret, járóbot, kerekesszék. A segédeszközök egy része az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által részben vagy teljesen támogatottak. Az OEP-támogatást kizárólag szakorvos (pl. ortopédus, neurológus stb.) által receptre felírt eszközökre lehet igénybe venni, egyéb esetben térítésköteles. Az otthonápolási szolgálatok saját betegeik részére sok esetben térítésmentesen kölcsönözni tudják a fent említett eszközöket.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az otthoni szakápolás iránti igény megnövekedett és valószínû, hogy a jövõ egészségügyében az otthonápolási szolgáltatás szerepe folyamatosan nõni fog. A jól mûködtetett ápolási szolgáltató rendszer az általa nyújtott szolgáltatással nagymértékben hozzájárulhat a lakosság elégedettségi szintjének növeléséhez.
Vasziné Kovács Mária
egyetemi ápoló, egészségügyi szakoktató
forrás: Patika Magazin
