Az ősz üzenete: biztonságaink. Az emberi élet értelme?
Érdekességek2023. szeptember 12.
A születés pillanatától kezdve ingerek sokasága ér mindannyiunkat. Ahogy a lélek egy testbe ér, fejlődnie, alakulnia, változnia és ehhez tanulnia kell. A fellélegzés ideje szükséges a legkisebbtől a legidősebbig mindenkinek ahhoz, hogy észrevegyük az élet folyamszerűségét.
A sors folyama
A sors folyamát elsőként iskoláskorban kezdjük megérteni. Leginkább tiniként kapunk tőle sokkot, azután az első munkahely, majd a gyermekvállalás ideje terhel le. Az események sora a társadalmi lét és beilleszkedés folyamata, ami szükséges ahhoz, hogy tudjuk kik vagyunk, el tudjuk helyezni magunkat a társadalomban, a látszat világban. Ide tartozik az érdeklődés, az identitás, a hobbi, vagy éppen a motiváció. Sok modern felhangú, de réginek kikiáltott nézet a kötöttségek feladására bíztat bennünket. Más megvalósítási formák, mint pl. a személyiségközpontú oktatás az ember anyagi, egó általi megvalósítását tűzi ki célul. A két véglet a teljes lefoglalás és a teljes elutasítás. Egy ponton e két út között valamit folyamatosan tenni akarok, valamilyen irányba folyamatosan terelni szeretném magam. Ez a sors és események folyamata. Mi történik ekkor?
A tapasztalat folyama
A folyamatos lefoglalástól elveszítem azt a pillanatnyi időt és fellélegzést, ami a szemlélődéshez kell. Márpedig a bölcs olykor szemlélődik is, mielőtt lép, dönt, nem csak cselekszik. A szemlélődés által felismerhetjük és megérthetjük, hogy folyamatosan változik az életünk. Napról napra alakul, öregszik, érik majd elmúlik a testünk, de gyakran a szellemünk és a gondolataink belül változatlanok maradnak. Szinte nincs olyan ember, akitől ne hallottam volna még: Én még mindig az vagyok belül, aki tíz éve. A tapasztaltok folyama ebben a körben azonban, eltűnik, elveszítjük a szálat, a fókuszt. Elveszítjük azt a képet, hogy életünk összerendeződés és széthullás.
Korábban az ilyesmit sokkal nehezebb volt megtapasztalni. Korunkban engedünk a pusztulásnak. Felépítünk egy otthont, egy kapcsolatot, gyermekeket nemzünk, majd továbbállunk, mintha mi sem történt volna. Esetleg kicsit több szabállyal, kötöttséggel a nyakunkban. Azután egy évre rá újra kezdjük a folyamatot. Van, aki a folyamatos építésben, vagy van, aki egy építés utáni megrekedésben csömörlik meg, de nem vesszük észre, hogy minden keletkezés, épülés, majd hanyatlás, a dolgok összerendeződnek majd elpusztulnak. A tejbe, ha joghurtot keversz, kialakul az oly kedves étel, majd romlani kezd. Ez a folyamata mindennek. De mi nem vesszük észre. Mivel kötjük le magunkat?
A biztos pontok
A sors folyamáról nem vagyunk tudatosak, még akik filozófiai szinten foglalkoznak is ezzel, leteszik a könyvet, otthagyják a tanítót, kikapcsolják az adást, és végzik tovább a teendőiket. Nagyon kevés ember tudatában marad meg a gondolat, az a tiszta tudat-pont, hogy minden szüntelen változás. Bár nem tudjuk, azonban érezzük ezeket a futamokat, mert folyamatosan biztonságra törekszünk.
A nők szájából jóval gyakrabban hallani erről. A nők jó része elismeri, hogy kell, szükséges nekik a biztonság. Társadalmunkban ez elfogadott. A férfiakat hasonló helyzetben, ilyen elismerések esetén általában gyöngének bélyegzik, pedig a férfiak jó részének is szüksége van erre.
Kezdetben a szülők adják a biztonságot. Ha korán elveszítjük őket, akkor ez az ősbiztonság sérül. Gyökerénél. Nagyon nehéz visszaállítani. Később testvéreink, barátaink adhatják a biztonságot, de korunk rendezőelve, a pénz megléte, az otthon, a telek, akár egy sátor, vagy egy lakókocsi, tehát a fedél is adhat biztonságot. Vagyis az érzetet a közvetlen szükségletek biztos, jövőben is hiánytalanul megvalósuló kielégítése jelenti.
Végül nem utolsó sorban a párkapcsolat, ami a társ, a megértés, egyetértés és az érzelmi biztonság érzését adja. A nőnek a férfi az erőt és védelmet, a férfinek a nő a biztos ölet szeretetet, a sikerekhez, a világi teendőkhöz szükséges háttértámogatást adja meg.
A dolog már attól felborulhat, hogyha a nemi szerepek felcserélődnek, de vannak persze kivételek. Ugyanakkor egy pár elvesztése, a szülők elvesztése, akár csak idős koruk miatt is, megváltoztatja az ember biztonságérzetét. Nagyon fontos ingási pont a munkahelyváltozás, vagy ennek elvesztése, főként akkor, ha nincs kilátásban más kereseti forrás. Gyakran ez akkor is megviseli az embert, ha anyagilag nem pusztán ettől függött, és anyagi, testi biztonsága ennek ellenére megmarad. Ennek az oka a helyi érzelmi kapcsolatok és a napi rendszer megszokása, a szerepekkel, vagyis a munkaköri feladatokkal való azonosulás: én egy óvónő vagyok, én egy orvos vagyok, én egy marketing szakember vagyok, én pásztor vagyok.
Hamis biztonság
Az igazság az, hogy biztonságérzetünk végett hiszünk a reklámoknak, a pénzügyi tanácsadóknak és a vállalatépítő trénernek is. Ezért veszünk egy házat, a ház után egy másik lakást, azután egy telket. Egy mobiltelefon után egy másikat, majd egy harmadikat. Ezért van az, hogy gyakran kiforratlan párkapcsolatoknál látható, vagy kezdeti szerelemnél, hogy emberek nem határozzák el magukat a friss kapcsolat mellett, hanem másokkal is találkozgatnak, hogy biztos ami biztos ne maradjanak társ nélkül. Csak a végtelenül erős szerelem tudja ezt megállítani, mert akkor már nem kell a ló helyett a szamár. A gyermekünk talán az egyetlen, aki kivételt képez ebben az ördögi körben, mivel a gyermek mindig gyermek marad, és a gyerekek ártatlansága, feltétel nélküli szeretet meseszép példája. A gyermek mindig a törődés tárháza a szülő felé, még akkor is, ha rossz. Még a legrosszabb leneveletlenebb gyermek is megöleli néha anyját, felsegíti apját ha elesik, és még a legcserfesebb is könnyeket hullajt a bevágott szobaajtó mögött, miután összeveszett családjával. De a gyermek is elveszthető, s hogy a gyermeked anyagi lelki biztonságot ad neked, soha nem lehet biztos. Hamis biztonságérzetek ezek. Dobjuk hát el?
A biztonság kiteljesítése
A biztonságot kiteljesíteni érdemes, követelni nem, és állandósítani pedig lehetetlen. Meg kell értenünk, és el kell fogadnunk, hogy az élet a folyó vizéhez hasonlatos. Egyszer kiárad, egyszer apad, egyszer törmelékes, máskor tiszta vizű. Nem jelenti ez azt, hogy a folyó nem létezik, vagy, hogy ne kerüljünk vele kapcsolatba. Szükségesek ezek a biztonságérzetek, ahhoz, hogy meghatározzuk kik vagyunk, milyen szerepeket vállaltunk, milyen felelősséget vállaltunk az életben. Ezek viszonyítási pontok. Ha valakit megkérdezel ki vagy te, és mivel foglalkozol, senki sem mondja azt, hogy egy lélek vagyok és létezem. Mindenki a nevét mondja, az életkorát a végzettségét, munkáját, a családjáról vagy a neki érdekes dolgokról beszél.
Hol van akkor a baj?
A baj akkor kezdődik, mikor a biztonság hajhászása túl erőssé, erőltetetté válik életünkben. Vagyis akkor, amikor a biztonsági pontok felhalmozása a cél. Amikor túl sok kacatot és tárgyat veszünk. Elszórjuk a pénzünket, esetleg emiatt hitelekbe hajszoljuk magunkat, és a sok szeméttel terheljük a környezetet. Ha valakinek görcsös utazási és világjárási mániája van, mert a tapasztalatokat gyűjti, az sem több, mint a tudásom, a látottak által én egy különleges ember vagyok lét-pontja. Egy újabb megjelölés noha jóval értelmesebb mint a tárgyak puszta felhalmozása.
Mikor fogjuk észrevenni, hogy gond van?
Természetesen nem akkor, amikor végezzük a folyamatot, hanem amikor nem. Akkor, amikor pár napra egyedül maradunk a lakásban. Akkor, amikor a szabadidőnkkel nem tudunk mit kezdeni. Ilyen mindenkinek van, ha más nem, olyan módon, hogy semminemű teendőhöz nincs kedvünk hozzákezdeni pár óráig. Vagy leginkább akkor, amikor elveszítjük. Szüleink halála, társunk kilépése a kapcsolatból, barátokkal való viták vagy éppen a gyermek önállósodása. Ilyenkor mi még ugyanazok a személyek maradunk akik voltunk, mégis hirtelen értelmét veszti ez az egyéniség. Ilyenkor gyakran az identitás inog meg, és megfordul a világ.
A biztonságérzet túlhajszolása tehát akkor valószínű, ha egy veszteségtől, különösen egy kis, vagy egy egyébként pozitív veszteségtől (pl. gyermekünk külföldön tanul 2 esztendőt) megtorpanunk. A biztonságérzet keret az önmeghatározáshoz és nyugvópont ahhoz, hogy az elme ne akadjon ki, mint egy rozsdás fogaskerék és ne kezdjen az ember hangos pánikolásba. Biztonsági pontjaink akkor is nehezek, ha ezzel fojtogatjuk környezetünket.
Sőt akkor is gond van, ha nem látjuk, hogy ennek a folyamnak is van célja. Látni kell a sorsfolyam, az állandó változás mögött az állandó pontokat. Ezeket csak úgy tudjuk kikémlelni, ha egy-egy pillanatra vagy órára leállunk, és megfigyeljük a folyamatot. Ha egy kis időre félretesszük a szerepeinket és az általunk felépített váron túlra fókuszálunk. A világunk többől is áll, mint azon szerepek hada amiket én falakként felhúztam magamnak? Mások is működnek, tőlem függetlenül. Ha kihúzhatatlan biztos alapot szeretnénk, akkor a változó értékeken túliba kell befektetnünk, mert ebben a világban minden múlandó. Ez az ősz üzenete. A változás, amire jó, ha felkészülünk. A változások kihívások, értékeljük bennük azt, hogy felnyitják az ember szemét. Igyekezzünk a mozdulatlanra fókuszálni, mert attól még a megszokott világunk nem inog meg, nem tűnik el, az egyik a másikba ágyazódva létezik. Az egész csupán bátorság kérdése.
forrás: Harmonet.hu
