Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Az önismeret útja

Érdekességek2023. augusztus 31.

Ismerd meg önmagad, és megismered az egész világot! Sokszor halljuk, olvassuk ezt a klasszikus és már-már elcsépelt bölcsességet. De mi áll az üzenet mögött? És hogyan tudjuk megvalósítani azt?  

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Sokféle tevékenységgel ki tudjuk tölteni az életünket, de vajon melyek a legcélravezetőbbek? Melyekkel érhetjük el a céljainkat? Ezek a kérdések viszont újabbakat vetnek fel: Vajon milyen céljaink vannak? És azok a megfelelő célok? Vagy lehetne jobbakat kreálni helyettük?

Nos, ezekkel a kérdésekkel máris belevetettük magunkat az önmegismerés, önfejlesztés egyik fontos témakörébe, a célok tisztázásának, meghatározásának témájába.

Ha megismerjük a céljainkat és az elavult, lejárt szavatosságú célok helyett újabbakat, inspirálóbbakat tűzünk ki, akkor máris új erőre kap az életünk! Megfigyelhetjük, hogy a hétköznapi belső akarás, erőlködés mellett, a belülről táplálkozó saját céljaink hatalmas energiát adnak a megvalósításukhoz és sokszor nem is kell erőlködnünk, mert minden megy magától! Ez az, amikor egy vágy a szívből táplálkozik és ezért minden út nyitva áll előtte. Az ilyen vágyakból megfogalmazott célok mindig zöld utat kapnak az életben, szemben az egónkból akart célokkal.

A helyes út
Ebből láthatjuk, hogy mennyire fontos a helyes célok felismerése és itt a helyes szónak nem valamifajta erkölcsi, ideológiai jelentése van, hanem szó szerint vehetjük:
Helyes az, ami a helyén van! Akkor van helyén, ha ott és akkor történik meg, amikor történnie kell! Nem előbb, nem később, de pontosan úgy, ahogy annak lennie kell!

Ezt hívhatjuk eleve elrendeltségnek vagy sorsnak is, a lényeg az, hogy aki ettől a meghatározott úttól el akar térni, az a tapasztalat szerint csak igen nagy erőbefektetéssel és csak időlegesen tudja megtenni azt! Mihelyst nem figyel az illető vagy elfárad az erőlködésben, az élet visszatér a maga nyomvonalába és végül mégiscsak minden úgy lesz, ahogy lennie kell! Így tehát a bölcs ember nem harcol, nem küzd az élete által kiszabott út ellen, hanem azon igyekszik, hogy harmóniába legyen az úttal!



Hol van akkor a szabad akarat?
Szabad akaratunk a meghatározott nyomvonalon belül van, hogy azt milyen módon kívánjuk megélni. Lehet szenvedni egy életúttól, lehet menekülni előle, lehet elfordulni és csukott szemmel járni, de aki komolyan veszi az élete adta tanulnivalót, az az ember elkezdi figyelni az események összefüggéseit önmagával és megtalálja a belső utat. 100%-os szabad akaratunk önmagunk lelki fejlődésében van. Nap mint nap eldönthetjük, hogy hajlandóak vagyunk-e szembenézni saját személyiségünkkel, tévedéseinkkel, hazugságainkkal, múltbéli fájdalmainkkal vagy a nem-tudás terhével.

Az önismeret útja
Aki vállalja ezt a szembesülést, az már rálépett az önismeret útjára. Meg van a hajlandósága és elszántsága a változásra, nem fél a megújulástól, mert tudja, ez csak jót és igazat hozhat az életébe. Az őszinteség által folyamatos tisztulás, gyógyulás és rendeződés kíséri az úton járót. Azonban a belső elszántság mellett, még szükség van néhány dologra a töretlen fejlődéshez:

Megfelelő filozófiai háttér
Minden folyamat, tevékenység eredményességét meghatározza az a közeg, amelyben az folyik. Az önmegismerés folyamata bennünk folyik, így a saját elképzelésünk a célról, az útról és az odaérés eszközeiről, meghatározó lehet: elbukhatunk, vagy felemelkedhetünk általuk. Egy jó filozófia, gondolkodás, példázatok tömege segítheti az önmegismerőt, hogy hamarabb átlásson összefüggéseket, könnyebben befogadja a változást.

Míg egy rossz filozófiai környezet, nem segítő kapaszkodót nyújt, hanem bezár, mint egy korlát! Gondoljunk csak bele a dédapáinktól ránk maradt mondásokra: Hamarabb utolérik a hazug…, Amilyen az adjon Isten…, Lassan járj, tovább érsz! – ezeknek a mondásoknak a saját életünkben is megláthatjuk a hasznát, ha a megfelelő helyzetben alkalmazzuk őket!

De én nem szívesen hallgatnék erre az atyai jó tanácsra:
- Jobb félni, mint megijedni! – hiszen sem félni nem jó, sem megijedni. Sokkal biztosabb eredményt érhetünk el, ha feldolgozzuk a félelmeinket, megszabadulunk a rettegés gyökerétől!

- Olyan az alma, amilyen a fája! – bár gyerekkorban felvesszük szüleink viselkedésmintáit, de pontosan az önismerettel szabadulhatunk meg azoktól és találhatjuk meg igazi önmagunkat!

- A vér nem válik vízzé! – mintha nem hinnénk a gyökeres változásban. Akkor talán neki se kezdjünk az önmegvalósításnak!

Ugyanígy, a múltból jövő nagy filozófiák és vallási tanok közül is sok, inkább alibit biztosít a félő egónak, hogy elkerülhesse az önmagával szembesülést. Érdemes tehát, megtalálnunk azt a filozófiát, összefüggésrendszert, amely a valóság megismerésére, az őszinteség fenntartására és a végső megvalósulásra ösztönöz!

Önismereti gyakorlatok
A természetes fejlődés folyamata annyira lassú és döcögős, hogy arra bízni a fejlődésünket szinte olyan, mintha egy csiga hátán utazva szeretnénk megkerülni a Földet! Ezt felismerve kezdték el kutatni a jógik és más önmegvalósítók azokat a technikákat, amelyekkel a fejlődés folyamata felgyorsíthatóvá és kézben tarthatóvá vált. Ősidők óta a mai napig is folyik ez a fejlesztő, újító munka, melynek eredményeképpen ma már annyi féle út és irányzat kínálja a lelki fejlődés lehetőségét, hogy szinte lehetetlen megtalálni köztük a számunkra megfelelőt!

De szerintem itt érdemes visszatérni a talán legfontosabb alapokhoz, vagyis hogy pontosan mi is a cél? Ha tudod, felismerted a célodat, akkor az szinte már adja az eléréséhez megfelelő utat. Ha az önmegismerés a célod, akkor ne egy spirituális vagy vallási gyakorlatrendszerrel próbáld megvalósítani azt, mert azok többnyire az Istennel való kapcsolattartásban és egyé válásban tudnak Neked segíteni. Keress olyan rendszert, amely gyakorlatai a személyiséged megismerésére, a problémáid megoldására és a tiszta látásmód elérésére alkalmasak.

A személyiséged megismerésének igazán hatékony eszközei azok az önismereti meditációk, amelyek a benned levő érzések, gondolatok, motivációk gyökerének megismerésére, valamint a vágyak és félelmek feloldására alkalmasak. Célzottan foglalkoznak a hétköznapi emberi konfliktusok kezelésével, párkapcsolati és megélhetési problémák megoldásával, hiszen ezeken a kapcsolatainkon keresztül éljük meg magunkat nap mint nap.

Az önértékelés, önbecsülés, magabiztosság mind fejleszthető, a megfelelő lelki gyakorlattal el lehet érni a belső érettséget, felnőtté válást és az őszinte felelősségvállalást önmagunkért. És az unalomig ismételt önelfogadás és szeretet se maradjon egy elérhetetlen fogalom kategóriájában, hiszen erre is léteznek olyan belső gyakorlatok, amelyekkel megtanulható minden hiányzó lelki cselekvés!

Külső segítők
Évezredek óta ismert és elfogadott felállás a Mester-tanítvány kapcsolat, ahol a bölcsebb tanítja a kezdő útonjárót. Ez már néha annyira belénk ivódott, hogy az ember neki se mer kezdeni egy út felfedezésének egyedül, vagy egyenesen azt hiszi, hogy az út a Mester megtalálásáról szól! Ezt a tévképzetet is le kell vetkőzni! Mivel, a saját útját úgyis mindenkinek magának kell bejárnia és a belső falak ledöntésében, a ragaszkodások elengedésében és az őszinteség növelésében csak magunkra számíthatunk, így egy külső segítő hatásköre a filozófia és a technikák megtanítására, valamint időnként egy kis útmutatásra terjed ki.

A tanítási szakasz nem tart örökké, mert egy bizonyos szinten már önmagát is képes tanítani a gyakorló! Innen már csak néha kell egy kis igazítás, hogy az önálltatás és megszokás csapdájába bele ne essen a tanítvány, de ezt a külső behatást, kritika formájában az életünk is szívesen megteszi. Így idővel, megszűnik a kötöttség a Mesterhez, önálló útra kelhet a tanítvány.

A Mester nem feltétlenül egy öreg szakállas ferdeszemű jógi, lehet fiatal, távoli vagy családtag, de akár egy könyv vagy egy hely is betöltheti ezt a szerepet! Hogy miért taníthat bármi is a világban? Mert a külső tanítók a bennünk élő tanítót testesítik meg, belőle táplálkoznak és amikor megtaláljuk a saját Bölcsünket, akkor már egy kicsit mi is bölcsekké váltunk.

 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Emlékkel élünk

2025. július 13.

A közös múlt jelentősége, avagy a kollektív emlékezetről

A kollektív emlékezet egy igazán széles körben használt kifejezés, mégis sok félreértés és ellentmondás létezik vele kapcsolatban. Ami biztos, az annyi, hogy legfontosabb összetevőit a közös tudás és a szélesebb értelemben vett kultúra, valamint az ezeket átszövő mintázatok és szimbólumrendszerek alkotják. Minden emberi közösség ezek alapján formálja meg saját identitását, mely aztán meghatározó lesz az egyének önmeghatározásában is.

A kollektív emlékezet fogalma az 1920-as években jelent meg a tudományos nyilvánosságban, elsősorban Maurice Halbwachs francia szociológus témába vágó művei kapcsán.

És bár igazán pontos, mindenki által elfogadott definíciója máig sincs, nagy vonalakban úgy határozható meg, mint az emberi emlékezet azon formája, amely túllép az egyéneken. Mert hordozója eleve a közösség, és tartalmait az egyén „készen” találja a szocializációja, a közösségbe való belenövése során. Elemei pedig mindazok a tudások, amelyek alapján a közösség létrehozza történeteit a múltról. vagyis a kollektív emlékezet nem cáfolhatatlan tényekkel operál, mert igazából egy konstrukció, ami a közösség tagjainak együvé tartozását hivatott erősíteni. Például egy-egy nép eredetmítosza (mint nálunk Hunor és Magor esete a csodaszarvassal) nyilván nem történelmi tény, miként a forradalmak történetét is jellemzően idealizálva mesélik bárhol, mert ennek a tudásnak a közös identitás kialakításában van kulcsszerepe.

Az emlékek meghatároznak minket?

Abban, hogy mi, emberek képesek vagyunk egyáltalán kisebb közösségekben és nagyobb társadalmakban együtt élni, meghatározó szerepe van a csoportidentitásnak. Azaz egy közös azonosságtudatnak, az elképzelésnek, hogy egy közösségen belül több közünk van egymáshoz, mint a közösségen kívüli idegenekhez. És ez a közös identitás aztán jelentős részben befolyásolja az egyes ember saját önazonosság-tudatát is, a kollektív emlékezet ezért egyéni szinten is megkerülhetetlen. Hiszen az, hogy pont magyarok vagyunk, nem csak azt jelenti, hogy nem vagyunk például franciák (miközben lehetünk akár franciák is), hanem azt is, hogy hallottunk már Mátyás királyról vagy a trianoni döntésről, azaz megvannak a közös történeteink elődeinkről.


Így aztán a kollektív emlékezet egyik elsődleges funkciója az értékek, normák, tudások és értékelések, azaz összefoglalóan a kultúra átörökítése generációról generációra.
Ami azért fontos, mert a közös kultúra teszi lehetővé a kommunikációt és az együttműködést egy-egy társadalmon vagy társadalmi csoporton, közösségen belül.
Az átörökítés mellett pedig fontos ennek a kultúrának a fenntartása is, főleg, mert a kultúra nem egy állapot, hanem egy folyamat. Folytonosan változik, alakul a korral és a körülmények, feltételek változásaival. Nem úgy beszélünk, nem úgy viselkedünk, mint, mondjuk, 200 évvel ezelőtt, mégis folytonosnak érezzük kultúránkat épp az állandó, ám fokozatos változása miatt.
És pontosan az átörökítés-fenntartásváltozás hármassága teszi lehetővé, hogy identitásunk egyik alapjává váljon. Itt egyfajta generációk közötti családi hasonlóságról van szó. Egyszerűen fogalmazva, alapesetben mindannyian hasonlítunk valamennyire a szüleinkre (miközben természetes módon különbözünk is tőlük), akik pedig a nagyszüleinkre, akik a dédszüleinkre és így tovább, miközben mi magunk valószínűleg már kevéssé hasonlítunk a déd- vagy ükszüleinkre. Máshogy élünk, más tudásokkal, más tapasztalatokkal, de a folytonosság mégis megvan, a saját tudatunkban is.

Érdemes tudatos vásárlónak lenni a pszichés segítségkérésben is

2025. július 13.

Coach, pszichológus, pszichiáter, vagy más szakember? Honnan tudhatja a segítségkérő, hogy kihez forduljon a problémája megoldásában és mire érdemes odafigyelni a választásnál? Erre kerestük a választ Kasza Zsuzsannával, a Budai Pszichológus Központ szakmai vezetőjével. 

A pszichológiai segítségnyújtás iránti igény napjainkban egyre természetesebb jelenség, ugyanakkor sokak számára továbbra is kérdés marad: kihez forduljanak a problémájukkal? Kasza Zsuzsanna szakpszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus szerint a szakember kiválasztásának számos tényezője van: személyes tapasztalataink, a minket körülvevő közeg és a pszichés nehézségekhez való viszonyunk mind befolyásolják, hogy milyen megoldást keresünk. Vannak, akik számára természetes, hogy szakemberhez fordulnak, mások előbb tájékozódni szeretnének, ismereteket gyűjtenek.  

A lelki támogatás területén igen széles a kínálat, a különféle képzettségű segítők eltérő mélységű és fókuszú támogatást nyújtanak. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy aki segítséget keres, tisztában legyen azzal, mire van szüksége, és milyen szempontok mentén érdemes választani a szakemberek közül.

Képzettségek és kompetenciák: mit jelent a szakértelem?

Amikor valaki segítséget keres, természetes, hogy szeretné megtalálni azt a szakembert, akiben megbízhat, és aki valóban alkalmas arra, hogy támogassa őt a nehézségeiben. Ehhez azonban nem árt tisztában lenni azzal, hogy mit is jelent pontosan a „pszichológus” megnevezés, és milyen képzettségi szintek, specializációk léteznek ezen a területen.

A pszichológusi alapvégzettség megszerzése öt év egyetemi tanulmányt jelent. Ezt követően a pszichológusok többféle irányba szakosodhatnak – például klinikai, tanácsadó, egészségpszichológiai vagy pedagógiai területekre. Ha valaki lelki zavarokkal, szorongással, hangulati problémákkal küzd, érdemes olyan szakemberhez fordulnia, aki rendelkezik klinikai szakpszichológusi képesítéssel. Ez egy államilag elismert, négy évig tartó képzés, amely már célzottan a pszichés betegségek felismerésére és kezelésére készít fel.

A valóságban más a GLP-1 gyógyszeres fogyás, mint a kísérletekben

2025. július 12.



A valóságban a szemaglutid és a tirzepatid hatóanyagú gyógyszerek alkalmazása sokkal kisebb súlycsökkenést eredményez, mint a klinikai vizsgálatokban, derült ki egy új kutatásból. Ennek nagyrészt az az oka, hogy a páciensek korán abbahagyják a gyógyszerszedést, vagy alacsonyabb fenntartó adagokat alkalmaznak az előírtnál. Dr. Mutnéfalvy Zoltán, az Endokrinközpont – Prima Medica endokrinológusa, kóros elhízásra szakosodott specialista mutatta be az új eredményeket és felhívta a figyelmet a tartós fogyás kulcsmozzanataira.

A fogyókúrás gyógyszereket sokan túl korán abbahagyják

Nemrégiben jelent meg az Obesity című szaklapban egy kutatás, amely meglepő eredményt hozott. A betegek több mint 80%-a jóval kevesebbet fogyott a való életben a GLP-1 típusú gyógyszerek hatására, mint amit a randomizált klinikai kutatásokban mértek. A kutatók arról beszéltek, hogy bár azzal tisztában voltak, hogy a fogyókúrás céllal szedett gyógyszerek abbahagyása után a betegek hajlamosak visszaszedni a leadott kilókat, arra nem volt rálátásuk, hogy valójában mikor is történik ez a leállás. Vagyis nem ismerték pontosan, hogy a valóságban mire számíthatnak a páciensek a testsúlyuk változása és ha prediabéteszben szenvedtek, akkor a glikémiás kontrolljuk változásának szempontjából.  
Az adatok alapján úgy találták, hogy nagyon sokan túl korán térnek át az alacsony fenntartó dózisokra, sőt a felírástól számított egy éven belül a páciensek fele már egyáltalán nem szedi a gyógyszert. A vizsgálat eredményei szerint a fogyókúrás gyógyszert korán abbahagyók (vagyis akik 3 hónapon belül abbahagyták azt) 3,6%-os testsúlycsökkenést értek el, akik később fejezték azt be, 6,8%-ot fogytak és akik nem hagyták abba addig, amíg az orvos azt nem javasolta, 11,9%-nyit adtak le a súlyukból. Azok pedig, akik tartósan szedték a gyógyszert az előírt dózisban, tehát nem csökkentették azt, 1 év alatt átlagosan 14,7%-nyit fogytak. (Érdekes azonban, hogy a való életben sokkal kevésbé volt jellemző a jojó-effektus, mint a kísérletekben.)
Ugyanilyen összefüggés volt megfigyelhetők a prediabétesz alakulásában is, ugyanis akik tartósan, az előírt mennyiségben szedték a gyógyszert, azoknak 67,9%-ánál állt vissza a normál vércukorszint, míg a korai lemorzsolódóknál csak 33,1%-ban.