Az elvárások után a vakáció legyen felszabadulás
Érdekességek2020. július 09.
Nincs olyan gyerek, aki ne várná a nyári szünetet. Hetekkel, sőt hónapokkal korábban már visszafelé számolják a napokat. Nagy az izgalom! Pszichológiai értelemben ez így helyes, a gyerek feladata ilyenkor a kikapcsolódás, feltöltődés, azonban mi lehet annak az oka, hogy bizony sok szülő még ilyenkor is szakkörre járatná gyermekét.
A gyerek nagy tervekkel és megkönnyebbüléssel lép ki az iskolából, másképpen fogalmazva az évzáró ünnepség egy szimbolikus lezárása annak a feszített tempónak, amit a szülő és maga az iskola egész évben megkövetel a gyerektől. Pszichológusként a gyerek sérülékenységére hívnám fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a fokozott elvárás, megterhelés szorongásos tüneteket is tud okozni.
Egy kisiskolás szeretne mindenkinek és mindennek megfelelni, azonban mindez egy ördögi körré tud elhatalmasodni. Minél nagyobb a szülői nyomás, minél nagyobb az elvárás, annál inkább megéli a gyerek, miszerint nagy tétje van egy feladatnak, ami nyomásként nehezedhet rá. Pszichológusként gyakran szembesülök azzal, hogy a gyerek fél azoktól a helyzetektől, ahol meg kell mutatkozni, ahol teljesíteni kell, miközben a szülő azt „skandálja”, hogy ő nem vár el semmit, ő aztán elfogadó, megértő.
Ez a példa jól tükrözi, hogy a gyerekben kialakuló teljesítményszorongás háttere sokszor nem tudatos. Egy idő után azonosul ő maga is az elvárásokkal, aminek az a következménye, hogy belsővé válik a megfelelés.
A vakáció legyen egy fellélegzés. Ahogy nekünk fontos és értékes a pihenés, úgy a gyerek számára is elsődleges.
A gyerekben felgyülemlett feszültségnek fel kell szabadulnia, erre szolgálhat az aktív pihenés. A szülő próbálja meg elengedni azon vágyait, hogy a gyermek még nyáron is tanuljon, teljesítsen. Fölösleges, sőt illúzió, hogy az az aktív szünidőtöltés, ha a gyerek képezi magát, tanul. Természetesen nem azt mondom, hogy keretek nélkül hagyjuk a gyereket szabadon és csináljon amit akar, hanem azt, hogy a szülőnek meg kell teremteni azokat a lehetőségeket, amelyek elősegítik a szünet hasznos eltöltését.
A gyerek szinte extázisban él
Az lenne a meglepő, ha a gyerek nem fantáziálna arról, hogy miket fog csinálni, kikkel menne táborba, naponta hányszor menne focizni vagy a játszótérre. Rengeteg engedményt kér, azonban célszerű a szülőnek a gyerekkel közösen átgondolni, együtt újrakeretezni a szünet alatti időszakot. A gyerek akkor tud azonosulni a szabályokkal, ha a szülő bevonja őt a döntésbe, értelmi szintjének megfelelően kap magyarázatot. Az izgalom nagy, és egyre nagyobb, amikor kitör a nyári vakáció.
Eddig korán kellett lefeküdni, hétvégén is tanulni kellett, azonban most itt van a szabadság élménye. Célszerű engedni ilyenkor, hagyni, hogy tanulja meg ésszerű határokon belül strukturálni saját napjait: ez az egyik főpróbája a későbbi önállóság felé vezető útnak. A szülőt úgy kell elképzelni ebben a helyzetben, mint egy „partjelző” a focipálya szélén, aki ott van, nyomon követi, akár szabályoz, de szabad kezet ad a „játékosnak”, vagyis a gyereknek.
A szülő nagy dilemmája
A szülők többségének gondot jelent gyermeke elhelyezése a nyári szünet idejére. Ugyan van lehetőség kérni az elhelyezést az éppen ügyeletet tartó óvodában, de ez nem mindig szerencsés. A gyermekek többsége ugyanis nehezen viseli az új környezetet, az ismeretlen felnőtteket és gyerekeket. Ez az oka annak, hogy reggelente nehezen válnak el a szülőktől, sírnak. Így a szülők is nehezebben indulnak a munkába, gondolataik egész nap a gyermekük körül jár. Szerencséseknek mondhatók azok a szülők, akik nagymamákra, rokonokra tudják bízni csemetéiket a szünet 1-2 hetére.
Egy szülői kezdeményezés
„Az egy csoportba járó gyerekek anyukái, 3-4 fős csoportokat alkottak, beosztották szabadságukat: sorban, egymás után egy-egy hétig vigyáztak napközben egymás gyermekére, s így minden szülőnek csak egyheti szabadságába került az óvodaszünet. A gyerekek jól érezték magukat az új környezetben, hiszen csoporttársaikat és az anyukákat az oviból már jól ismerték.”
Pszichológusként, amikor olvastam ezt a megoldást, az jutott eszembe, hogy szakmailag megállja a helyét, hiszen a legfontosabb a gyerek biztonságérzésének fenntartása. Azzal, hogy ismerik egymást a gyerekek, a helyzet noha új, nem okoz feszültséget, bizonytalanságot. A szülői kezdeményezés, ha jól összehangolt, akkor ebből csak nyer a gyermek, továbbá a szülő is, akinek lekerül a válláról egy „darabka” teher.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
További információ: www.makaigabor.hu, makai.pszichologus@gmail.com.
forrás: Bébik.hu
