Az élet a komfortzónán kívül kezdődik
Érdekességek2023. október 10.
Mi is az a komfortzóna? Miért kellene kilépni belőle? Mi tart minket a megszokott, biztonságosnak hitt komfort területen belül? Miért olyan nehéz kilépni a biztonságos zónából? A megszokott berögződések sokszor olyan erősen tartanak minket fogva, hogy képtelenek vagyunk egy apró újdonságot is izgalmas lelkesedéssel fogadni, és lépni egyet kifelé.
Ennek egyik oka a félelem, aztán ott a kishitűség, és a lustaság. Tanult és elhitt hitrendszerek, programok, melyek képesek évtizedekig fogva tartani minket. Elég csak annyi, ha csak arra gondolsz, hogy ez Neked, hogy is sikerülne? Elég annyi, ha elhitted a szüleidnek, hogy az élet nehéz, és küzdelmes. Elég annyi, ha elhitted, hogy Te nem vagy elég jó. Én mégis mindig arra biztatok mindenkit, hogy legyen bátor és lépjen olyan területekre is, amelyekre eddig nem mert.
Miért zárjuk be magunkat egy biztonságosnak hitt kalitkába?
Amikor megérkezünk ide ebbe az életbe, erre a Földre a kiválasztott családhoz, akkor még szinte tisztán tudjuk, hogy miért érkeztünk ide. Minden erőnk, képességünk birtokában vagyunk ahhoz, hogy a vállalt feladatokat teljesíteni tudjuk. Mégis mire óvodába, iskolába kerülünk, már alig marad abból a tisztaságból, abból a tiszta minőségből, amivel nekivágtunk ennek az útnak.
Hogy mi történik pár év alatt?
Nem véletlen alapon választunk családot, nem véletlenül kerülünk abba a DNS mintába, amiben vagyunk. Csak ezek a szülők, testvérek, ősök tudnak segíteni minket abban, hogy megtanuljunk mindent, amiért ide születtünk.
Az ember gyerek abban a pillanatban kiszolgáltatottá válik, amikor megszületik. Hiszen legalább 1 teljes évig, de inkább hosszabb ideig rá van utalva az Édesanyára, és a család többi tagjára. Minden mintát, amit ők hordoznak, és ami a DNS-ben fut, el kezdi megtanulni, aktiválni.
Az emberi működés alapvetően a félelmekbe van kódolva. Hiszen amikor csecsemőkorból cseperedni kezdünk, akkor ez az időszak arról szól, hogy mit nem szabad tenni. Amikor egy pici baba felfedezi a világot, akkor azt már nem tudja szabadon megtenni, mert ott állnak körülötte és folyamatosan óvatosságra intik. Millió „veszély” fenyegeti, de ez őt cseppet sem zavarná. Valószínűleg hamar rájönnénk mindenre magunktól is, attól kezdve, hogy az étel forró, és télen hideg van. Mégis irányított tanulást kapunk. Ez az irányított tanulás persze mindenkinél más és más mélységeket ér el.
Tulajdonképpen nagyon tudatosnak kellene lenni ahhoz, hogy a babák a legkevesebb lelki sérülésekkel, kiegyensúlyozottan, harmóniában növekedjenek.
Ám minden gyakorló szülő tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Mire elérjük az iskolás kort, már nyoma sincs annak a tiszta lapnak, amivel megérkeztünk. Addigra már rátanultunk sok programra, hitrendszerre, amiket Anyától és Apától örököltünk, tanultunk. A szülők által megformált szabályok szerint élünk, és az ovi és iskola is éppen elég korlátot rak körénk.
Miért tanulunk rá ezekre a leginkább?
Mert a születésünk pillanatától a szeretet energiára vágyunk. Már pár hónapos babaként is hamar megérezzük, hogyan tudjuk örömtelivé tenni a számunkra legfontosabb szereplőket, a szülőket, és el kezdjük alakítani a viselkedésünket hozzájuk.
Mert amikor Anya és Apa boldog, akkor mindenki boldog. Ugye?
Elkezdünk úgy viselkedni, hogy Anyát minél többször boldognak lássuk, és persze Apát is. Egy idő után, viszonylag hamar megérezzük, hogy ez mégsem annyira jó nekünk. Pusztán csak azért, mert DNS ide vagy oda, de mégis valami más is van bennünk. De ekkorra már oda a belső hit, hiszen nélkülük hol lennénk? Ki gondoskodna rólunk? Tehát hosszú évtizedekig élünk a megtanult szabályok és korlátok között, és közben eltemetjük magunkban a lángot, a tüzet, a hitet, az erőt, és az álmokat.
Ám egyszer csak valaki megszólal belül és piszkálni kezd, és arra ösztökél, hogy ébredj már fel! Ez mindenkivel megtörténik, sokszor többször is, hiszen a bátorság, mint az élet nevű játék egyik kulcs fontosságú kelléke, már jó régen elveszett, elbújt.
De fontos, hogy figyeljünk erre a hangra ott bent, mert ő a startgomb ahhoz, hogy elinduljunk visszafelé a belső forrásunkhoz, és akarjunk újra emlékezni a gyerekkori tiszta lapra, az álmokra, amik egészen tisztán bennünk voltak a gyermeki éveinkben. És ekkor indul a komfortzónát átlépő játék…
Ekkor válik érdekessé igazán, és persze kell hozzá bátorság, és elszántság, de játszani jó. Nem a Hold felfedezésével kell kezdeni, lehet lépésről lépésre is kis dolgokkal kezdeni, és lépésről lépésre megerősödni. Újra megérezni a bátorság erejét, és kinyitni a szűkre zárt világot, és csak hagyni a történéseket.
A theta munka során a szülői hitrendszerekkel dolgozunk a legtöbbet. A működésünk 90%-át a tudattalanban futó programok határozzák meg és csak 10 % tudatos. A theta a leghatékonyabb technika ahhoz, hogy azokat a programokat lecseréljük, amelyek bezárnak minket. A felismerése annak, hogy mik azok a minták, amelyek igazából Anya vagy Apa mintái, már segít. A felismerés, és megértés az első lépés, hogy kilépj abból a kalitkából, amibe zártad magad.
Számomra az élet egy kalandokkal teli játék, és már jó úgy játszani, ahogy én szeretném.
forrás: Harmonet.hu
