Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Az antibiotikum helyes alkalmazása

Érdekességek2025. január 11.

A penicillin felfedezője, Alexander Fleming már a saját korában (XX. század közepe) figyelmeztetett az indokolatlan és nagy mennyiségű antibiotikum-használat veszélyeire. És igaza lett.

Fotó: 123rf.comA XX. század első felében felfedezett penicillint, mint az első antibiotikumot, az emberiség megmentőjének tartották. Olyan, baktériumok által okozott fertőzéseket – legyen az tüdőgyulladás, vagy a háborúban szerzett sebek elfertőződése – lehetett meggyógyítani az alkalmazásával, amelyek addig sokszor halálos kimenetelűek voltak.

Napjainkban újra olyan betegségek kezdenek teret hódítani, amelyekről már azt hittük, hogy végleg legyőztük. Az antibiotikumok megjelenésével szinte párhuzamosan megjelentek az antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzsek. Ezeket nevezzük rezisztens baktériumoknak, melyek nem reagálnak az eddig már megszokott baktériumellenes gyógyszeres terápiára. Ennek következménye, hogy újabb antibiotikumokat kell kifejleszteni. Ez hosszú ideig tartó folyamat, és nem kevés pénzbe kerül. Így nem is tud lépést tartani a gyógyszerfejlesztés a baktériumok folyamatos változásával.

A problémát még növeli, hogy a baktériumok egyre gyorsabban lesznek ellenállók az antibiotikumokkal szemben, tehát nem lesz már hatásos az eddig alkalmazott gyógyszer.

A rezisztencia kialakulásának oka nemcsak a baktériumok gyors alkalmazkodóképessége, hanem a nem megfelelő antibiotikum-alkalmazás. Ezért mi, emberek is felelősek vagyunk, amikor a legkisebb betegségekre azonnal antibiotikumhoz nyúlunk. Így segítjük a kórokozókat, hogy minél gyorsabban rezisztenssé válhassanak az eddig hatásos antibiotikummal szemben. 

Mit ne tegyünk, hogy ne alakuljanak ki rezisztens (ellenálló) baktériumtörzsek?

∙ Ne szedjünk indokolatlanul antibiotikumot (otthon maradt az előző kezelésből pár szem, pont elég lesz, ha beveszem, meggyógyulok). Az előző kezelésből esetlegesen megmaradt gyógyszert, mert az orvos előírása szerint nem volt szükség az egész dobozra, ne tegyük el későbbre, ne adjuk oda ismerősünknek, ha betegnek érzi magát. Forduljon orvoshoz! A megmaradt antibiotikumot pedig a gyógyszertárban kitett veszélyeshulladék-gyűjtőbe tegyük.

∙ Ne hagyjuk abba önhatalmúlag az antibiotikum szedését. Ha úgy érezzük, hogy már jobban vagyunk, de az orvos hosszabb ideig ajánlotta az antibiotikum szedését, szedjük be pontosan, az előírás szerint!

∙ Ne szedjük másképp, csak az előírt dozírozásban. Az antibiotikumnak a szükségesnél kisebb mennyiségben történő szedése segíti a rezisztencia kialakulását. Túlzott használata pedig már rövid ideig tartó alkalmazáskor is károsítja a szervezetünket, mert megváltoztatja a bélflóra egyensúlyát. Gombák szaporodhatnak el a bélrendszerben, melynek következménye hasmenés, és a gyulladásos bélbetegségek kialakulásának kockázata. Ha mégis antibiotikumot kell szednünk, biztosítsuk a bélflóránk védelmét probiotikummal. Sok nőnek az antibiotikum szedésekor hüvelyi gombásodása is lehet. Aki erre hajlamos, védje hüvelyflóráját is megfelelő probiotikumot tartalmazó kúppal, kapszulával. Létezik szájon át bevehető, hüvelyflórát védő kapszula is.


∙ Ne használjunk antibiotikumot, ha nem indokolt, a legtöbb felső légúti fertőzést vírus okozza, arra pedig hatástalanok az antibiotikumok, csak a rezisztenciát növeljük.

A rezisztens törzsek által okozott fertőzések bármely életkorban veszélyesek lehetnek, de leginkább csecsemőknél, kisgyermekeknél és időseknél okozhatnak komoly következményeket. Az ilyen fertőzések legyőzése hosszabb időt vesz igénybe, kórházi kezelést igényelhet, szövődmények léphetnek fel, és kimenetelük is rosszabb, mint a nem rezisztens kórokozók által okozott fertőzéseknek.

Tehát pontosan tartsuk be az orvos és a gyógyszerész utasításait, ha antibiotikumot szükséges szednünk. Ne felejtkezzünk el a probiotikumok alkalmazásáról se, védjük bélflóránk egyensúlyát.

Huszár Zsoltné dr.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

A hallójárat tisztításáról

2026. szeptember 25.

A fül tisztítása olyan, mint a futball: mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, de csak kevesen vannak, akik valóban jól csinálják. Mindenekelõtt tisztázni kell, hogy egészséges fülben összegyûlõ fülzsírról vagy beteg fülrõl van-e szó? Ennek eldöntése szakorvost igényelhet.

Ezután – ha egészséges fül tisztításáról beszélünk –, figyelembe kell venni, hogy zsíros-e vagy száraz-e a bõr: a szárazbõrûeknek a hallójáratával egy életen át nem kell foglalkozni, mert a képzõdõ kevés, száraz, inkább levált hámpikkelyecskének tûnõ fülzsír a hallójáratból a rágómozgások kapcsán spontán kiürül. Ilyen esetben a fül tisztogatása a legkülönbözõbb, egyébként éppen erre a célra forgalmazott fültisztító pálcikákkal (nem szólva a hajcsatról, gyufapálcikáról és társairól) teljesen felesleges.

A másik véglet az olyan erõsen zsíros bõrû ember, akinek annyi fülzsír képzõdik a fülében, hogy kéthavonta vagy még sûrûbben jelentkezik fülmosásra a fülészeten. Ilyenkor a fültisztító eszköz nemcsak felesleges, de kifejezetten káros. Ezekkel a pálcikákkal ugyanis a hallójáratban képzõdött fülzsírt kemény, akár babnyinál is nagyobb „dugóvá” sikerül összepréselni, és ez már pusztán nyomásával fülfájást okoz, különösen, ha mosdáskor vagy uszodában egy kis víz kerül a hallójáratba, amitõl a fülzsírdugó megduzzad. Amíg a dugó mellett egy parányi kis rés is van, addig jó a hallás, de mihelyt ez a kis átjáró, például a fent említett módon elzáródik, azonnal romlik a hallás. Ilyenkor szokták mondani, hogy „víz ment a fülbe”.

Az egészséges vese

2026. szeptember 25.

Nagytekintélyû tudósok állítják, hogy a szakmai publikációk nehézségi fokát meghaladó feladat egy fontos témáról tudományos hitelességgel, s egyben mindenki számára közérthetõen értekezni. Ezért szerkesztõségünk nagy örömmel fogadta a most közölt írást, amelyet olvasóink nevében megköszönünk a szerzõnek.

Az elsõ élõlények a tengervízben fejlõdtek. Azóta az evolúció hosszú utat járt be, testnedveink összetétele azonban mind a mai napig az õstengerek iontartalmát tükrözi. A magasabb rendû szervezetek az édesvízi, majd a szárazföldi körülmények között csak úgy alakulhattak ki és maradhattak fenn, hogy sejtjeik belsõ környezetének állandóságát, az úgynevezett homeosztázist fenntartották. Ennek biztosítása a vesék feladata, ezért a vese életfontosságú szerv.

Galénosz már i.e. 200 körül felismerte, hogy a vizeletet a vese képezi. A vesebetegségekkel foglalkozó tudomány (nefrológia) azóta óriási fejlõdésen ment keresztül, és az utóbbi évtizedekben a vesemûködés gépi helyettesítésére is lehetõség nyílt. „Tökéletes” mûvesekészülék azonban máig sem áll rendelkezésünkre. Hogy miért nem, arra talán választ ad a vesék felépítésének és mûködésének rövid ismertetése.

Pneumococcus-fertõzés gyermekeknél

2026. szeptember 24.

A pneumococcus-baktérium különösen az 5 évesnél fiatalabb gyermekeknek okozhat súlyos, életveszélyes betegséget, amely védõoltással megelõzhetõ. 

A pneumococcus évente több mint 700 ezer öt év alatti gyermek halálát okozza a világban, Magyarországon pedig évente több ezer gyermeket betegít meg, akik közül ötvenen súlyos, életveszélyes pneumococcus-fertõzést kapnak.
Az egészséges emberek orrüregében és garatában természetes körülmények között kimutathatók különbözõ baktériumok anélkül, hogy bármifajta betegséget okoznának. Közülük a pneumococcus az egyik leggyakrabban elõforduló mikroorganizmus. Különösen a 2 évesnél fiatalabb csecsemõk hordozzák nagy arányban az orrgaratukban a pneumococcus kórokozót.

Agresszív kórokozó

A hordozó állapot könnyen veszélyessé válhat a kisgyermekek számára, ugyanis e "békés kórokozó" elõre nem látható külsõ vagy belsõ hatásra agresszívvá válhat. Az orr- és garatüreg nyálkahártyáját áttörve bejuthat a véráramba, ahol nagyon súlyos, akár életveszélyes betegségeket okozhat: agyhártyagyulladást, vérmérgezést
és súlyos tüdõgyulladást. Csaknem minden negyedik kisgyermek, aki megkapta a pneumococcus okozta agyhártyagyulladást, belehal a fertõzésbe. Akik pedig túlélik a betegséget, azok gyakran maradandó károsodást szenvednek, és életük végéig együtt kell élniük például a süketséggel, a mozgászavarral. Az esetek másik részében a baktérium ugyan nem töri át a nyálkahártyát, de az orr- és garatüregbõl a közelben lévõ szervekhez is eljuthat. Ekkor bejut a középfülbe és az orr melléküregeibe, ahol középfülgyulladást és arcüreggyulladást okoz. A betegség kialakulását minden esetben a baktérium megjelenése elõzi meg az orr-garat üregben. A pneumococcus-baktérium emberrõl emberre cseppfertõzéssel terjed, köhögéssel, tüsszentéssel a nyál közvetítésével jut át. A tünetmentes
hordozó gyerekek továbbadhatják a garatukban lévõ baktériumokat társaiknak, akiknél aztán megbetegedést okozhat.