Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Az antibiotikum helyes alkalmazása

Érdekességek2025. január 11.

A penicillin felfedezője, Alexander Fleming már a saját korában (XX. század közepe) figyelmeztetett az indokolatlan és nagy mennyiségű antibiotikum-használat veszélyeire. És igaza lett.

Fotó: 123rf.comA XX. század első felében felfedezett penicillint, mint az első antibiotikumot, az emberiség megmentőjének tartották. Olyan, baktériumok által okozott fertőzéseket – legyen az tüdőgyulladás, vagy a háborúban szerzett sebek elfertőződése – lehetett meggyógyítani az alkalmazásával, amelyek addig sokszor halálos kimenetelűek voltak.

Napjainkban újra olyan betegségek kezdenek teret hódítani, amelyekről már azt hittük, hogy végleg legyőztük. Az antibiotikumok megjelenésével szinte párhuzamosan megjelentek az antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzsek. Ezeket nevezzük rezisztens baktériumoknak, melyek nem reagálnak az eddig már megszokott baktériumellenes gyógyszeres terápiára. Ennek következménye, hogy újabb antibiotikumokat kell kifejleszteni. Ez hosszú ideig tartó folyamat, és nem kevés pénzbe kerül. Így nem is tud lépést tartani a gyógyszerfejlesztés a baktériumok folyamatos változásával.

A problémát még növeli, hogy a baktériumok egyre gyorsabban lesznek ellenállók az antibiotikumokkal szemben, tehát nem lesz már hatásos az eddig alkalmazott gyógyszer.

A rezisztencia kialakulásának oka nemcsak a baktériumok gyors alkalmazkodóképessége, hanem a nem megfelelő antibiotikum-alkalmazás. Ezért mi, emberek is felelősek vagyunk, amikor a legkisebb betegségekre azonnal antibiotikumhoz nyúlunk. Így segítjük a kórokozókat, hogy minél gyorsabban rezisztenssé válhassanak az eddig hatásos antibiotikummal szemben. 

Mit ne tegyünk, hogy ne alakuljanak ki rezisztens (ellenálló) baktériumtörzsek?

∙ Ne szedjünk indokolatlanul antibiotikumot (otthon maradt az előző kezelésből pár szem, pont elég lesz, ha beveszem, meggyógyulok). Az előző kezelésből esetlegesen megmaradt gyógyszert, mert az orvos előírása szerint nem volt szükség az egész dobozra, ne tegyük el későbbre, ne adjuk oda ismerősünknek, ha betegnek érzi magát. Forduljon orvoshoz! A megmaradt antibiotikumot pedig a gyógyszertárban kitett veszélyeshulladék-gyűjtőbe tegyük.

∙ Ne hagyjuk abba önhatalmúlag az antibiotikum szedését. Ha úgy érezzük, hogy már jobban vagyunk, de az orvos hosszabb ideig ajánlotta az antibiotikum szedését, szedjük be pontosan, az előírás szerint!

∙ Ne szedjük másképp, csak az előírt dozírozásban. Az antibiotikumnak a szükségesnél kisebb mennyiségben történő szedése segíti a rezisztencia kialakulását. Túlzott használata pedig már rövid ideig tartó alkalmazáskor is károsítja a szervezetünket, mert megváltoztatja a bélflóra egyensúlyát. Gombák szaporodhatnak el a bélrendszerben, melynek következménye hasmenés, és a gyulladásos bélbetegségek kialakulásának kockázata. Ha mégis antibiotikumot kell szednünk, biztosítsuk a bélflóránk védelmét probiotikummal. Sok nőnek az antibiotikum szedésekor hüvelyi gombásodása is lehet. Aki erre hajlamos, védje hüvelyflóráját is megfelelő probiotikumot tartalmazó kúppal, kapszulával. Létezik szájon át bevehető, hüvelyflórát védő kapszula is.


Ne használjunk antibiotikumot, ha nem indokolt, a legtöbb felső légúti fertőzést vírus okozza, arra pedig hatástalanok az antibiotikumok, csak a rezisztenciát növeljük.

A rezisztens törzsek által okozott fertőzések bármely életkorban veszélyesek lehetnek, de leginkább csecsemőknél, kisgyermekeknél és időseknél okozhatnak komoly következményeket. Az ilyen fertőzések legyőzése hosszabb időt vesz igénybe, kórházi kezelést igényelhet, szövődmények léphetnek fel, és kimenetelük is rosszabb, mint a nem rezisztens kórokozók által okozott fertőzéseknek.

Tehát pontosan tartsuk be az orvos és a gyógyszerész utasításait, ha antibiotikumot szükséges szednünk. Ne felejtkezzünk el a probiotikumok alkalmazásáról se, védjük bélflóránk egyensúlyát.

Huszár Zsoltné dr.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Aranyér nyáron

2026. augusztus 30.

Miért pont utazás alatt erősödnek fel sokaknál a tünetek?



Az aranyér tipikusan olyan panasz, amellyel sokan túl sokáig várnak, a mindennapokban próbálják félretenni, nyáron vagy utazás közben azonban a megváltozott étkezési, folyadékfogyasztási és székelési rutin, valamint a hosszabb ülés könnyen ronthat a helyzeten. Éppen ezért fontos tudni, hogyan enyhíthetők a felerősödő tünetek, mikor lehet elég a rövid távú tüneti kezelés, és mikor szükséges orvoshoz fordulni.

Hogyan függ össze a nyár és az aranyér?

Utazás során gyakran többet ülünk a repülőn vagy az autóban, megváltozik a megszokott étkezési, folyadékfogyasztási és székelési rutinunk, és sokszor a mozgás is háttérbe szorul. A székrekedés és az erőlködés, a tartós ülés, valamint a mozgásszegényebb napok növelhetik az aranyeres panaszok kialakulásának vagy felerősödésének kockázatát. Éppen ezért utazás alatt is érdemes figyelni a folyadék- és rostbevitelre, időnként megmozgatni a testet, és kerülni a hosszas, megszakítás nélküli ülést.

Egy 2025-ben publikált amerikai kutatás arra is ráirányította a figyelmet, hogy az okostelefon-használat miatti vécén töltött idő meghosszabbodása is összefügghet az aranyeres panaszok gyakoribb előfordulásával, ami jól mutatja, hogy a hétköznapi szokásoknak is szerepe lehet a tünetek alakulásában[1].

Így óvja haját a nyári szezonban!

2026. augusztus 30.

A Patika Magazin hasábjain mindig törekszünk arra, hogy a legavatottabb szakértőket szólaltassuk meg. Ha a haj egészségéről és stílusáról van szó, nem is kérdezhettünk volna mást, mint Hajas Lászlót.

A mesterfodrász neve évtizedek óta egyet jelent a professzionalizmussal és az innovációval. Most abban segít nekünk, hogy a nyári önfeledt strandolás ne hagyjon maradandó nyomokat frizuránkon.

– Miben más a hajápolás nyáron, mint az év többi szakaszában?
– Aokan elfelejtik, hogy a hajunk ugyanúgy „le tud égni”, mint a bőrünk, csak éppen nem fáj. Nyáron a hármas hatás – az UV-sugárzás, a klóros medencevíz és a tengeri só – kíméletlenül támad. Az UV-sugarak roncsolják a haj keratinvázát és oxidálják a pigmenteket, a só és a klór pedig valósággal „kiszívja” a nedvességet a szálakból.

– Hogyan kerülhetjük el az ilyenkor gyakori „szalmaszáleffektust”?
– Van egy rendkívül egyszerű, mégis zseniális módszer a védekezésre, amit én csak „szivacselvnek” hívok. Mielőtt bemegyünk a klórozott medencébe vagy a sós tengerbe, mindenképpen tusoljuk le a hajunkat édes vízzel!
A hajszál olyan, mint egy szivacs: ha már telítődött tiszta vízzel, sokkal kevesebb sós vagy vegyszeres vizet tud magába szívni. Emellett ne feledkezzünk meg a fizikai védelemről sem: egy stílusos kendő, kalap vagy sapka a legjobb barátunk a tűző napon.

Társas környezet – Miként viselkedünk?

2026. augusztus 29.

Már Triplett klasszikus kísérletének eredményei is előrevetítették, hogy a serkentés vagy gátlás kérdésében nagyon nem mindegy, mennyire összetett feladatot kell társas környezetben megoldani. Az egyszerűbb feladatok, mint például a horgászzsinór feltekerése esetén, szinte mindig érvényesül a facilitációs hatás, azaz javul az egyének teljesítménye. Erre egy másik jó példa a zsúfoltság: ha mondjuk egy metrón vagy buszon sokan vannak, az lehetőséget teremt a kölcsönös értékelésekre, miközben segíti is az egyszerűbb feladatok megoldását, hisz csak a viselkedés elemi szabályait betartva kell állni vagy ülni, és nem bámulni feltűnően valaki mást. Mindeközben azonban megnehezíti a bonyolultabbakét, mert egy zsúfolt buszon udvarolni például sokkal problémásabb.

És általában is, minél összetettebb egy feladat, annál nagyobb kockázatot vállalunk vele, és annál nagyobb kihívás azt másokkal együtt, vagy mások jelenlétében végrehajtani. Vagyis annál nagyobb annak esélye, hogy a társas gátlás lép fel, a serkentés helyett. Mint egy érettségi, vagy egy egyetemi záróvizsga, amik nem csak hogy igazán bonyolult feladatot jelentenek, de még a tétjük is nagy.

És egy másik szempont arra, hogyan is élünk meg egy-egy helyzetet, hogy milyennek érzékeljük a többiek reakcióját. Ez nyilván összefügg azzal, hogy mennyire akarunk megfelelni a vélt vagy valós elvárásoknak. Minél inkább függetleníteni tudjuk magunkat ezektől, annál kisebb az esélye a társas gátlásnak, miközben persze annál kevésbé figyelünk a többiekre, ami pedig az együttműködés esélyeit rontja.