Az agy nem felejt - gyermek psziché
Érdekességek2018. október 12.
A változások az egész életünket végig kísérik. Kezdve attól, hogy megszülettünk és a biztonságot nyújtó anyaméhből hirtelen kikerültünk a mindennapok forgatagába. Igaz, ezt már az anyukánk pocakjában is érzékelhettük halványan, valaki egy kicsit erőteljesebben, de az első igazi változás a megszületéssel kezdődött. Az, hogy ki hogyan született meg, befolyással lehet az egész életére. Aztán az élet, folyamatosan, apró, pici akadályokat görget elénk, amivel általában nagyon jól megbirkózunk, és nemhogy legyengítene, sokkal inkább megerősít, érettebbé, tanultabbá válunk általa.
Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amik sosem törlődnek ki. Lehet, hogy az idők folyamán elhalványodnak, a homályba vesznek, vagy inkább tudatosan eltemetjük azokat, megszabadítva magunkat a további szenvedéstől. De az agy, a memória nem felejt. Ott vannak elraktározva a tudat alatt, amik, amennyire láthatatlanok, annyira igen is élők. Ezek a traumák kísérik végig az életünket és csak rakódnak egymásra, ahogy múlnak az évek. Ezek az egyre nehezebb súlyok, amiket nem is érzünk tehernek, de mégis sok mindenben megakadályoznak, meggátolnak elérni egy-egy célt. Nem értjük miért nem tudunk sokszor egyről a kettőre átlendülni, miért nem tudunk egy problémán könnyen átlépni vagy megoldani, miért lépünk bele mindig ugyan abba a pocsolyába és miért nem tanulunk már végre a hibáinkból? Vajon miért?
Nem is gondolnánk, hogy egy gyerekkori esemény mennyire befolyással tud lenni egy felnőttkori problémánál. Legyen ez mentális, de akár fizikai probléma is. Mert a test először a tetteivel mutatja ki szenvedését. Hol halkan, hol hangosabban, de jelez. Ha ezekre az apró segélykiáltásokra nem figyelünk oda, akkor a test más eszközökhöz nyúl és betegségben fejezi ki magát. Ezért is nagyon fontos, hogy figyeljünk a gyermekeinkre és előzzük meg a lehetséges későbbi nagyobb bajt!
Tudom ez nem könnyű, én is két gyermeket nevelő anya vagyok és egy hosszú nap után nem biztos, hogy a gyermekem „nyűgjét” vagy „hisztijét” szeretném hallgatni és megoldani. Amikor fáradt és ideges vagyok, miért kellene pont egy másik ember problémájával is foglalkoznom, amikor velem sem foglalkozik senki. De éppen ekkor kell abba belegondolnom, hogy pont ez az. Velem sem foglalkozik senki, pedig nagyon szeretném. És itt van a gyermekem, aki számít rám és tőlem kér segítséget.
De gondoljunk bele abba is, hogy nem mindig az a segítség kérés, ha hisztizik és kiabál vagy rohangál és üvöltözik, vagy sír és hangoskodik, esetleg a szoknyánkat rángatja és csimpaszkodik belénk, vagy éppen egy másik gyereken vagy egy tárgyon vezeti le a feszültségét.
Az is lehet, hogy csendben, egymagában játszik, elrejtve mindenki előtt a kis szomorúságát. Meg akar felelni a család, vagy éppen mások elvárásainak és inkább háttérbe helyezi lelki bántalmát.
Akik már jártak alternatív gyógyítónál, azok tudják, hogy mindig rákérdeznek a gyermek-korunkra. Mik történtek ott, átböngészve a születéstől kezdve a felnőttkorig minden egyes fontos momentumot, majd lehet, hogy egy jelentéktelennek tűnő történet fog rávezetni bennünket az igazi traumára.
Ezeket a fontosabb élethelyzeteket szeretném bemutatni gyermek psziché rovatomban és rávilágítani arra, hogy ne lépjünk át semmilyen nekünk apróságnak tűnő problémán, mert a gyermekünknek az igen is fontos lehet. Ne várjuk meg, míg krónikus betegséggé alakul át a pszichés probléma!
forrás: Harmonet
