Anyánk, a stresszreaktor
Érdekességek2021. július 17.
Belegondoltál már, hogy miért van az, hogy Anyu közelében görcsbe rándul a gyomrod, azonnal beindul a jókislány/jókisfiú-projekt, és azon kezdesz aggódni, hogy ugye minden rendben van a ruházatoddal, a lakásoddal, a gyermekeddel, és egyáltalában, veled?
A jógyerek projekt
Belegondoltál már, hogy miért van az, hogy Anyu közelében görcsbe rándul a gyomrod, azonnal beindul a jókislány/jókisfiú-projekt, és azon kezdesz aggódni, hogy ugye minden rendben van a ruházatoddal, a lakásoddal, a gyermekeddel, és egyáltalában :veled? Vagy éppen ezt átugorva juszt is lázadsz, még harminc felett is? Vagy még inkább ezt kerülendő: te kerülöd őt, halogatod, hogy felhívd, hogy meglátogasd? Ráadásul mindezt úgy, hogy mardos közben a lelkiismeret-furdalás és a bűntudat, hiszen különben nagyon is szeretitek egymást? Őrjítő!
„na de anyaaaa…”
Ki ne emlékezne kamasz korának „na de anyaaaa…” reakcióira, amiben benne van a tiltakozás, és egyben a letűnt korok iránti megvetés – mintha a szülők egyidősek lennének a tölcséres gramofonnal és a konflissal… Ki ne hallana a buszon gyerekes civódást hatvanéves „gyerek” és nyolcvanas szülője között?
Visszaesünk a bilibe!
Mi ennek az oka? A pszichológusok regressziónak nevezik. Ez azt jelenti, hogy naponta akár húsz esetben is visszaeshetünk egy korábbi életkor viselkedésformájába, ha valamilyen jel ezt kiváltja belőlünk. Legtöbbször észre sem vesszük ezt, és nincs is ezzel semmi baj. Kisgyerekként nyaljuk meg a szánk szélét a fagyi láttán, toporzékolunk, ha elmegy a busz, mint a háromévesek, függetlenül attól, hogy mi is a tényleges életkorunk. A szerelem eleve olyan állapot, ahol a regresszió virágzik: ugye, Nyuszómuszó?
Szimbiózis élethosszig
A kisgyerek és az anya szoros kapcsolatban él. A kicsi ki van szolgáltatva a felnőtteknek, elsősorban az anyjának, ezért éberen figyeli, vajon megfelelő-e a viselkedése, szeretik-e őt éppen vagy büntetés következik? A gyerek számára a világ érthetetlen, és az anya személye jelenti benne a biztos kapaszkodót. Ahogy az anya viselkedik, azt tekinti mércének a kicsi, mondhatnánk: összehangolódnak. Mivel a gyerek kimondatlanul is érzi az anya lelkiállapotát, arra is ráhangolódik – megromlott párkapcsolatnál hányszor bele is betegedik, aztán őt – a leggyengébb láncszemet - hurcolják orvoshoz, pszichológushoz, kuruzslóhoz-varázslóhoz…
Megértéssel – szeretettel
Tegyük csak össze ezt a két tényezőt! Az anyánk társaságában gyakran átéljük a regresszióhoz vezető ingereket (úgy néz ránk, úgy szól stb. ahogy kicsi korunkban tette), ráadásul felnőttként is „érezzük anyánk lelkét”, az eredmény könnyen a megmagyarázhatatlan türelmetlenség, ingerültség, ügyetlenkedés, védekezés, magyarázkodás… Mi lehet a megoldás? Banálisan hangozhat, de így van: a megértés és a szeretet! Ha rajtakapjuk magunkat egy gyerekes viselkedésen (például dacosság, durcáskodás, sértődés), jó tisztázni, hogy hány évesek is vagyunk most? És mi a célunk? Ha a jó kapcsolat fenntartása, érdemes egy nagy levegőt venni és továbblépni. Lássuk meg a dolog humoros oldalát.
Felnőtt vagy, vagy ugratható?
A felnőttség éppen abból látszik, hogy nem ugrunk, ha ugratnak… Még akkor sem, ha az édesanyánk kifejezetten provokál. Hiszen ő mindig is a kisgyerekének fog tekinteni, nos, és nála is működik a regresszió… Ha nem vigyázol, tejbepapit kapsz vacsorára, és ellenőrizni fogják a fürdővized hőmérsékletét!
Stresszreaktor az anyád? Te sem vagy egy könnyű eset!
Szeressük őt nagyon! Még akkor is, ha ez nem mindig könnyű. Az ezoterikusok az egyik legnehezebb karmikus kapcsolatnak tartják az anya-gyerek viszonyt. Szerintük azok a lelkek találkoznak így, akiknek tartozásuk van egymással szemben – és ezt a tartozást, mint ahogy minden karmikus kötődést, a megbocsátással és a szeretettel lehet feloldani. Hidd el, Te sem vagy egy könnyű eset!
Édesanyánk olyan, amilyen, de VAN, és ezt a kapcsolatot senki sem tudja pótolni. Szeressük őt nagyon, amíg lehet. És ne feledjük. A szeretetünknek nem szab határt sem a sír, sem a távolság. Ha már nincs velünk, akkor is képesek vagyunk felidézni a hangját, és akkor is velünk él tovább az emlékezet.
Képforrás: Canva Pro adatbázis.
forrás: Harmonet.hu
