Anorexia: amikor te vagy a tested ellensége
Érdekességek2019. október 03.
A média általában a túlsúlyosokkal foglalkozik, de mi van azzal a szerencsére piciny létszámú embercsoporttal, aki gondolatban tényleg a túlsúllyal küzd, valójában azonban az éhenhalással?
(Anthelme Brillat-Savarin)
Testünk állapotát legkönnyebben a BMI-vel (Body Mass Index) határozhatjuk meg: ez a szám mutatja meg, hogy a testsúlyunk milyen arányban áll a magasságunkkal. Ha a kilogrammban kifejezett testsúlyt elosztjuk a méterben mért magasság négyzetével, a számolás végeredménye az elhízás mértékét jelöli. A kapott végeredményt keressük meg, hogy melyik csoportba illik bele. A csoportok a következők:
- < 20 sovány
- 20-24,9 normál
- 25-26,9 túlsúlyos
- 27-29,9 enyhén elhízott
- 30-39,9 közepesen elhízott
- > 40 kóros elhízás.
Ha valakinél 17 alatti vagy 27 feletti értéket kapunk, az fokozottan veszélyes állapotot jelent az egészségére nézve.
Az anorexia nervosa nevezetű betegség a táplálkozási magatartászavarok közé tartozik. Leggyakrabban tinédzserkorban jelentkezik, de manapság már nem ritka a 10 év alatti anorexiás sem. Hogyan ismerhetjük fel, ha gond van? Elkezd bő ruhákban járni, elkezdi zavarni a nőiessége, és ezt megpróbálja palástolni, másoknak finomságokat készít, míg maga ebből soha nem eszik. Előfordulhat, hogy a számára készített ételeket kidobja, eltünteti. Ha a fogyás jelentős, semmiképpen sem szabad félvállról venni, pszichológus segítségét kell kérni, akár a gyerek, fiatal kérése ellenére is.
Ez egy nagyon komplex betegség, ezért kezelésének is komplexnek kell lennie. A gyermekpszichiáterek, gyermekorvosok, belgyógyászok, dietetikusok, pedagógusok széleskörű együttműködése szükséges a kórkép terjedésének csökkentése, valamint a beteg gyermek és családja hatékony kezelése érdekében. A terápia jellege a betegség súlyosságától függ. Az enyhe eseteket a gyerekorvos kezeli, a súlyosabbakat a járóbeteg-ellátás keretein belül, vagy bennfekvőként kezelik a kórházakban.
A betegség egyik kritériuma a menstruáció hiánya, amely a későbbiekben akár meddőséghez is vezethet. De ez csak egy az éhezés sok súlyos következménye közül.
A hashajtózás megöli a bélbolyhokat, a hánytatás pedig szájüregi problémákat okoz. A koplalás következtében lassul a gyomorürülés és a perisztaltika, kiszáradás, mellkasi fájdalom, szívritmuszavar alakulhat ki, akár már a betegség korai szakaszában is. Az ásványi anyagok és a vitaminok hiánya miatt csontritkulás és csonttörések is előfordulhatnak. A súlyos éhezés a foghús szöveteinek összehúzódásához és a fogak elvesztéséhez vezethet. A B2-vitaminhiány következtében az ajak felrepedezik, főleg a száj sarkában, és a vas és cink hiány glossitist és az ízérzékelés elvesztését okozhatja. A C-vitaminhiány ínyvérzéshez vezethet. Az alacsony energia bevitel a pajzsmirigy csökkent működéséhez vezet. Ennek következtében alacsonyabb lesz a testhőmérséklet és kisebb a pulzusszám, lassul az anyagcsere és renyhébbek az EKG-kitérések.
Ezek csak példák a számos negatív szervi következmény közül, amit az éhezés okoz, de az igazi gyógyulás csak a lelki egyensúly helyreállításával érhető el. Mert sajnos számukra a táplálék elutasítása ugyanolyan jó érzés, mint amikor mások édességgel, étellel jutalmazzák magukat.
Egy páciensem mondatait idézném: „18 éves koromban kezdődött ez az egész. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenből tökéletes akarok lenni. Tanultam, és közben elmaradoztak az étkezések. Elfelejtettem enni. Mindeközben rengeteget tornáztam, és egyre jobban tetszettem magamnak. Anyukám figyelmeztetett, hogy már nagyon vékony vagyok, de nem hittem neki. Azt gondoltam, mi baj lehet. Ráállított a mérlegre és ekkor már 43 kg voltam, pedig én csak 46 akartam lenni. De folytattam.
Mi volt benne a jó? Miért tettem? Élveztem, hogy a figyelem rám irányul. Így más voltam, mint a többiek. Úgy éreztem, ezzel tudok kiemelkedni a többiek közül. Sajnos, még a mai napig bennem van ez a gondolkodás. Félek boldognak lenni. A gyógyulásom szerintem egyenlő az elhízással. Az elhízás normális dolog. Ha normális lennék, akkor elengedném az eddigi dolgokat, amelyek számomra a biztonságot jelentik. Ha nem azt csinálom, amit eddig, akkor meg fogok hízni. Én nem azért eszek, mert az élvezetet jelent, hanem az evés csak egy szükség. Hogy mégis tudjak tanulni. Mindig e körül forognak a gondolataim. Ésszel tudom, hogy irreálisak, de mégsem fogadom el magamban.„
Ha valaki el szeretné fogadni a testét, akkor azt javaslom, hogy először is ne mérje minden nap a súlyát. Heti kétszer teljesen elegendő. Öltözködjünk alkatunknak megfelelően, de csinosan. Ha szeretnénk megszabadulni a túlsúlyunktól, akkor érdemes szakemberhez fordulni, aki segít, hogy a kilók normális ütemben távozzanak. A siker elérése után megmutatja, hogyan lehet meg is tartani az eredményt. Amikor kell, motivál, és segít a lelki egyensúlyt is megtalálni.
forrás: Harmonet.hu
