Amit a turulról tényleg tudni érdemes
Érdekességek2021. augusztus 06.
A turulról évről évre egyre többet hallhatunk. A legtöbben beszélnek róla, azonban nem tudják, hogy ez a jelkép honnan ered, s a történelem során miként jelent meg. Ha fogalmad sincs róla, vagy ha úgy érzed tájékozott vagy, de nem árt egy kis ismétlés... Kis összefoglaló a turul nagy útjáról.
A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara
Általában a sólyommal azonosítják, de előfordul, hogy valamelyik sasfajtához kötik. A szó türk eredetű, csagatáj nyelven a turgul kifejezés vadászsólymot jelent. Az ősi magyar nyelv a sólymok különböző fajtáira három szót ismert: a kerecsent, a zongort (ebből származtatható a Zsombor név is, míg mások szerint ennek jelentése bölény) és a turult. Utóbbi idővel kikopott a hétköznapi szóhasználatból, és kizárólag az eredetmonda mitikus szent madarát jelölte.
Emese álma
Anonymus krónikájában olvashatjuk, hogy Magor király leszármazottjának, Ügyek vezérnek a hitvese, Emese „csodás álmot” látott. Az asszony számára „isteni látomás jelent meg héja-forma madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el."
Az eredetmonda számos eleme más pusztai lovasnomád nép mitológiájában is előfordul. Az Oszmán-dinasztia legendás ősét Turulnak hívták, és a híres mongol kán, Bogd Gesser ugyanazt éli át álmában, mint Emese. Hérodotosz pedig Kürosz születése kapcsán említi, hogy édesanyja látomásában méhéből kiömlő, terebélyesedő folyót látott. Ez utóbbit az archaikus kultúrákban a kiteljesedő hatalom, a dicsőség jelképének tartották.
A turul, mint totem
Széles körben elterjedt tévhit, hogy a monda szerint „Álmos apja a turul volt.” Ez így, ebben a formában nem igaz. Ugyanis az ősi magyar hit szerint a hatalmas elődök szellemei madár formájában térnek vissza, és adják át rendkívüli képességeiket kiválasztott utóduknak. Álmos édesapja tehát a legenda szerint is Ügyek, a turul valójában az a totemállat volt, amelyen keresztül egyik ősének szelleme a dicsőségét rá hagyományozta. Ez az ős pedig minden bizonnyal Attila lehetett, akinek neve hun nyelven „nagy folyót” jelent. Az Emese ágyékából előtörő, és hatalmassá terebélyesedő forrás tehát úgy is értelmezhető, hogy Álmos Attila hatalmának örököse, a nagy király egyfajta reinkarnációja volt. Hogy ezt a korabeli magyarok is így gondolták, azt bizonyítja az az évszázadokon átívelő, majd’ minden krónikánkban megemlített hagyomány, mely szerint az Árpádok Attila leszármazottai, és kárpát-medencei birodalmának örökösei.
A Turul kalandos sorsa
A Turul a későbbiekben a magyarság hadi jelvénye lett, fejedelmeink az államalapításig ez alatt vonultak hadba. A kereszténység felvétele után értelemszerűen a totemállatok vallásos tiszteletét megtiltották, de a kerecsensólyom továbbra is az Árpád-ház szimbóluma maradt, magukat sokszor Turul-nemzetségnek nevezték. Hadi szimbólumként, a bátorság, a hűség, és az állhatatosság jelképeként évszázadokon át használták a magyar katonák. Az 1890-es években, a millennium idején, amikor a figyelem a Honfoglalásra, illetve az azt megelőző időkre terelődött, újra széles körben is „divatba jött” az ősi totemállat. Hét nagy Turul szobrot állítottak fel, Dévényen, Nyitrán, Munkácson, Brassóban, Pannonhalmán, Zimonyban, és Pusztaszeren. A dévényi, munkácsi, zimonyi és brassói emlékművek az ország „négy kapuját” szimbolizálták. Mindegyik „átnézett a határon”, azaz az országból kifelé fordult. Ausztriával, Oroszországgal, Szerbiával és Romániával szembefordulva jelezték, hogy megvédik a magyar állam épségét.
Ekkorra a turul tehát már nemcsak katonai szimbólum, hanem általában a „magyarság védelmezője” lett. (Nem véletlen, hogy a trianoni diktátum után ezek az alkotások szinte kivétel nélkül a csehszlovák, jugoszláv, vagy román hatóságok áldozataivá váltak.)
Az ország legnagyobb turul emlékműve (és egyben Európa legnagyobb madarat ábrázoló szobra!) Tatabányán áll, ahol a hagyomány szerint Árpád vereséget mért Szvatopluk morva fejedelemre.
Sokat cibált szimbólum
A turul azon kevés magyar jelkép közé tartozik, amelyet a huszadik század változó politikai rendszereitől, világnézeti divatjaitól függetlenül, egészen a közelmúltig általános tisztelet övezett. A Monarchia idején éppúgy fontos szimbólum volt, mint az összeomlását követő baloldali forradalmak alatt, ekkor merült fel először, hogy kerüljön bele a hivatalos címerbe is. Ez sajátos módon a turul sorsának legszomorúbb időszakában, 1944-45-ben, a nyilas önkényuralom idején történt meg. A ma körülötte folyó viták is ide vezethetők vissza. Kétségtelen tény, hogy a két világháború közötti szélsőjobboldal, illetve a Szálasi-rendszer előszeretettel használta a turult, mint jelképet, de kár volna lemondani több, mint ezer éves szimbólumunkról, történetének e legújabb kori, néhány hónapos szégyenfoltja miatt.
forrás: Harmonet.hu
