Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Aktív vagy hiperaktív?

Érdekességek2017. május 03.

Egy régi probléma, talán mondhatom, hogy mi, szakemberek is nehéz helyzetben vagyunk, amikor egy gyermek viselkedéséről meg kell állapítani, miszerint csak aktív, akár neveletlen, vagy hiperaktív. E témával soha nem lehet eleget foglalkozni, cikkemmel célom, hogy szélesebb körben kapjon az olvasó szakmai, hiteles felvilágosítást.

Érdemes szétválasztani a neveletlenséget a figyelemzavartól, vagyis a hiperaktivitástól. Valóban lehetnek közös, sőt hasonló tünetek is e két jelenség között, de míg az egyik magatartás- és/vagy nevelésbeli probléma, addig a másik pszichés zavar, amit diagnosztizálni, majd kezelni kell. Szakmai tapasztalatom az, hogy az emberek szinte már zsigerből rávágják egy gyerekre, hogy hiperkatív. Elcsépeltté vált ez a fogalom, ami azért veszélyes, mert elveszíti a fogalom az eredeti jelentését, mondhatni az emberek saját implicit magánelméleteket hoznak létre, amelyek továbbterjednek, de már torzítva. Tehát a pszichológusok, a szakma ezzel a hátránnyal indulnak, amikor bejön egy szülő, vizsgálatra hozza gyermekét, és azt mondja, hogy a „gyerekem tuti hiperaktív, mi lesz most…?”

ADHD

Talán kevesen tudják, de a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO-10) rögzíti a diagnosztikai kritériumokat. A BNO F90-98-as csoportjába tartoznak a viselkedés és az érzelmi-hangulati élet rendszerint gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkező zavarai. Idetartoznak a hiperkinetikus és a különböző magatartászavarok. (A magatartászavarokról most nem esik szó.)

Tünetek: hiperkinetikus zavar (hiperaktivitás)
(angolul: Attention Deficit and Hyperactivity Disorder, röv. ADHD, magyarul hiperkinetikus zavar)


Ezek a tünetek, viselkedésmódok részben természetesek, azaz minden gyereknél tetten érhetők. DE, ezek intenzitásában lesz különbség, ami egyértelművé teszi a diagnózis felállítását. A diagnózist akkor állíthatjuk fel, ha a figyelem hiányából, elégtelenségéből, a motoros nyugtalanságból és impulzivitásból származó tünetek sokkal súlyosabbak annál, mint amit a gyermek életkora vagy fejlődési szintje szerint még elfogadhatónak tarthatnánk. Fontos szempont, hogy különböző helyzetekben, nemcsak otthon, hanem az óvodában, iskolában is így viselkedik és rendszerint már hétéves kora előtt beilleszkedési nehézségei vannak.

Pszichológiai értelemben NEM hiperkatív a gyerek, ha…

Az ADHD okai, háttere

A betegség oka pontosan nem ismert. Kialakulásában szerepe van az öröklődésnek is. Ezeket a genetikai hatásokat azonban módosíthatják a környezeti hatások. Más, nem genetikai eredetű esetben a betegség okai lehetnek: – az anya terhesség alatti alkoholfogyasztása, – az anya aktív vagy passzív dohányzása, – magas ólomszint az anya szervezetében, – a koraszülöttség, a gyermek születéskori alacsony testtömege, – az agy prefrontális (homloki) részének sérülése a születéskor.

Vannak, akik úgy vélik, a figyelemzavar nem betegség, hanem tünet, így szerintük először ezeket az alapproblémákat kellene gyógykezelni. Különös figyelmet kap a szülők felelőssége is, mivel a hiperaktív gyerekeket nem lehet letagadni, rengeteg szemrehányást kapnak a környezetüktől, hogy rosszul nevelik a gyerekeiket. A valóságban azonban a hiperaktivitás és a rossz szülői magatartás között nem lehet párhuzamot vonni, mivel nincsenek egyértelmű összefüggések. Az viszont biztos, hogy a szülő számára bizony megterhelő a gyermek kiszámíthatatlanságának kezelése, ami megnehezíti az egymásra hangolódást.

Cikkemmel nem ijesztgetni szeretném az olvasókat, sőt azt hiszem, hogy támpontként tud szolgálni a jelenség megértésében. Pszichológusként mindig azt szoktam hangsúlyozni, hogy akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha a szülő valami olyasmit észlel gyermekén, ami feltűnő, kirívó, eltér az átlagtól, továbbá akkor, ha az adott tünet, viselkedés kihat az élet számos területére, legyen az társas kapcsolatok, tanulás, hangulat. A család egy idő után terheltté válik, hiszen megéli, hogy tehetetlen, nem tudja befolyásolni az eseményeket, jelen esetben a gyerek magatartására vonatkozóan. A pszichoterápia tud segítség lenni, vagy akár már egy konzultáció egy kerületi nevelési tanácsadóban. Keressenek fel szakembert, ha azt érzik, kell a külső beavatkozás.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus,
PhD-jelölt, MPE kandidátusa


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Ha elfogy a tetterõ

2026. november 12.

A motiváció energia, mely felpezsdít és tettekre ösztönöz minket. Nélküle minden unalmasnak, érdektelennek tûnik... és nincs kedvünk a céljaink megvalósításához. De hogyan találjunk ismét rájuk, ha elmaradoznak a cselekvés ösztönzõi? Íme, a hiány bizonyos indoklása pszichológiai-életviteli megközelítésbõl, és néhány jó tanács ahhoz, hogy visszatérjen a régi tetterõ... 

Minimális motiváció nélkül nem mennek a dolgaink úgy, ahogy várnánk, és az az érzésünk, egyre fogy az energiánk... A motiváció olyan mozgatóerõ, mely cselekvésre ösztönöz, élettelivé és hatékonnyá teszi cselekedeteinket. Amikor már nincs meg bennünk a motiváció, mindaz, amiért korábban küzdöttünk, érdektelenné válik számunkra. Egyre erõsödik bennünk a kedvetlenség: mindennapi munkánkat, magánéleti tevékenységeinket nyûgként, monoton "hajtásként", pusztán kötelezettségek teljesítéseként éljük meg. Ha azonban jobban megértjük, milyen mozgatórugók és fékezõ erõk vezérelnek minket tetteinkben, az segít annak felismerésében, hogy hiányuk miatt kerülünk olykor hátrányos helyzetekbe. Néhány egyszerû, pszichológusok által kidolgozott módszer azonban lehetõvé teszi, hogy ismét erõt merítsünk belsõ forrásainkból.

A motiváció mozgatórugói

Ami tettekre mozgósítja az embert, élete egészen korai szakaszától kezdve, az mindenekelõtt létszükségleteinek kielégítése. Aki fázik, éhes vagy szomjas, könnyen felszabadítja szükséges energiáit abból a célból, hogy változtasson elviselhetetlen hiányérzetén. Tekintettel azonban a jóléti társadalomra, amelyben élünk, törekvéseink, vágyaink messze meghaladják elemi szükségleteink egyszerû kielégítését. Bonyolultabb, kifinomultabb igények sokasága ösztönöz minket arra, hogy mozduljunk, vállalkozzunk, energiát fektessünk be terveink megvalósításába. Ilyenek lehetnek a kényelmi igények, de hozzájuk tartozhat a társadalom elismerésének kivívása, anyagi javak megszerzése stb.

Fogmosás - hatékonyan

2026. november 12.

Mindnyájan tudjuk, hogy a napi többszöri fogmosás döntõ szerepet játszik a száj és a fogak higiéniájának biztosításában, egészséges állapotának fenntartásában és a fog(íny)betegségek megelõzésében.

De vajon azzal is tisztában vagyunk-e, hogyan válasszuk meg a fogápolási eszközöket, és tudjuk-e azokat a helyes idõtartammal, megfelelõ módon és idõben használni? Ha nem teljesen egyértelmû a válaszunk, jobban tesszük, ha tájékozódunk e téren, és megfogadjuk az alábbi jó tanácsokat is!

Minden étkezés után mosson fogat!

Ideális esetben ezt a jól ismert szlogent mindennap követnünk kellene, és kitartóan, három hosszú percig kellene fogat mosnunk. Emellett természetesen nem lenne szabad semmit ennünk a fõétkezések között, mellõzve a munkahelyen és otthon egyaránt oly gyakori nassolást (a jó alak megtartása érdekében is), de persze kivétel lehet ez alól a zöldség-gyümölcs fogyasztása uzsonnára. Ezt a szabályt azonban sokan és sokszor nem tartjuk be. Amikor például a menzán ebédelünk vagy az iroda konyhájában megmelegítve, sietve elfogyasztjuk a rendelt vagy otthonról hozott ételt, gyakran nincs módunk az étkezés utáni fogmosásra. De ha mégis, arra végképp nem érünk rá, hogy három teljes percet szenteljünk erre a tevékenységre. Így elõfordul, hogy épp csak végigsiklunk a fogainkon, és átöblítjük a szánkat fogkrémes vízzel - az is hasznosabb, mintha teljesen elhagynánk az ebéd utáni fogápolást. Van úgy azonban, hogy tényleg lehetetlen a napnak ebben az idõszakában fogat mosnunk. Ez esetben rágjunk el egy cukormentes rágógumit vagy együnk meg egy almát. Mindkettõ segít megtisztítani a fogakat anélkül, hogy maradékot hagyna a fogak közötti résekben.

Szexbeszéd

2026. november 11.

Senki nem születik szexistennek! Ezt is gyakorolni kell! Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni... 

Fontos a kommunikáció

Senki sem születik úgy, hogy tanulás, gyakorlás nélkül, azonnal ért valamihez... A jártasságra szert kell tenni. Ezért ha valamibe belekezdünk, azt meg kell tanulnunk, és fontos, hogy leckéket is vegyünk belõle. Ne higgyük tehát, hogy azonnal szexistennek születünk! Nem feltétlenül tudjuk, mi elégíti ki maximálisan a partnerünket, s mitõl válhatna örömtelibbé számára a szex. Ugyanakkor gyakran panaszkodunk arról, hogy a társunk nem érez rá igényeinkre, amelyek révén számunkra is többet jelentene a szexuális együttlét. No, de ezt neki is elmondjuk? Aligha, ugye? Pedig ez a megértés és a kommunikáció kölcsönös hiányát jelenti, ami ellen tenni kell, ha azt akarjuk, hogy örömteli, mindkét felet kielégítõ szexuális életünk legyen!

Mindenképp hasznos a partnerek számára, ha rendszeresen beszélnek egymással szexuális vágyaikról, ahelyett, hogy szégyenérzetük miatt azokat gondosan titkolnák. Hiába fúj már a modern idõk szele, ki ezért, ki azért, még mindig nem beszél ilyesmirõl partnerével. Pedig egymás tájékoztatása, hogy mit szeretnének változtatni a közös szexben, új dimenziókat nyithat az örömszerzésben és elmélyítheti a kapcsolatot - minden tekintetben. Ennek hiányában viszont megrendülhet a kölcsönös bizalom, ami veszélyeztetheti az egész viszonyt.