Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Ahol egészség van, minden van!

Érdekességek2023. augusztus 23.

Ha az egészségünk kerül fókuszba, nagyon sokan a halogatás nagymesterei vagyunk. A kifogások és a magyarázatok sora soha nem ér véget, ha arról van szó, hogy kicsit jobban oda kellene figyelnünk magunkra, amire meg is mutatkoztak szervezetünk részéről az első intő jelek. Pedig a legjobban ilyenkor kellene résen lenni, cselekedni, mert ha már kialakulásuk kezdetén kezeljük a kisebb vagy éppen nagyobb problémákat, azzal nagyon sokat tehetünk életminőségünk fenntartásáért, javításáért. Nem utolsósorban pedig jó eséllyel elkerülhetjük a komolyabb betegségeket.  

Ne csak akkor forduljunk szakemberhez, amikor már elviselhetetlenné, élhetetlenné válik egy-egy tünet. Fontos, hogy olyan kapcsolatot alakítsunk ki saját magunkkal, amelynek alapja a folyamatos törődés. Mert ki ismerhetne jobban bennünket, mint mi magunk, ki figyelhetne jobban ránk, mint saját magunk? Ez óriási felelősség, de egyben lehetőség is, hogy ne csak elszenvedői, hanem aktív alakítói legyünk az életünknek.

„Nem állítom, hogy a mai környezetben gyerekjáték lenne az egészségmegőrzés. A mögöttünk lévő pandémia, az igencsak súlyos terheket ránk rovó gazdasági helyzet, és még sok más egyéb, elképesztő mértékű stresszt tud generálni nap mint nap, ami, mint tudjuk, hosszú távon kifejezetten sok kárt okoz egészségi állapotunkban. A folyamatos rohanásban, megfelelési kényszerben könnyen ott találjuk magunkat, hogy mindenre kell, hogy jusson idő, kivéve önmagunkra. Márpedig a jóllétünk mindennek az alapja. Ha egészségesek vagyunk, jó a közérzetünk, tele vagyunk energiával, az kihat a környezetünkre és a tevékenységeinkre is”, hívta fel a figyelmet dr. Fábián Mária neurológus, egészségszakértő.

Tudjuk, mégsem tesszük!
A csapból is az folyik, mi az egészség megőrzésének négy legfontosabb alappilére, mégsem törekszünk rá eléggé, hogy beépítsük őket az életünkbe. Akármennyire is sietősek a napjaink, soha nem az étkezésre szánt időn kell spórolni. A testünk elsődleges tápanyagforrásai ugyanis azok az ételek, amiket elfogyasztunk. Sokat árthatunk vele, ha rendszertelenül, hol semmit, hol pedig óriási mennyiséget eszünk, vagy éppen napról napra gyorséttermekben intézzük el futtában az étkezéseket. De éppen ennyire lényeges az is, hogy megfelelő mennyiségű folyadékot juttassunk a szervezetünkbe, ami nem koffein, nem cukros vagy éppen cukormentes üdítő, hanem színtiszta víz.

„Rászoktunk arra, hogy nagyon kényelmes életet élünk. Lehetőség szerint mindenhova autóval vagy tömegközlekedéssel megyünk, lépcsők helyett pedig főként a liftet használjuk. Ha nem szánunk külön időt a mozgásra, könnyen és rövid időn belül arra eszmélhetünk, hogy testsúlyunk gyarapodott, energiaszintünk gyakran még a legfontosabb napi teendők elvégzéséhez sem elegendő”, fejtette ki a szakember.

Negyedik pillérként a vitaminok és az étrend-kiegészítők alkalmazását említette. Meglátása szerint pótlásukra azért van különösen nagy szükség, mert napjainkban sokkal kevesebb fordul elő belőlük természetes formában a zöldségekben és a gyümölcsökben, mint 50 vagy akár 100 évvel ezelőtt.


Nem mindenre a gyógyszer a megoldás!
A felgyorsult élettempó része az is, hogy nincs idő rosszul lenni, nincs idő betegnek lenni, és pláne nincs idő arra, hogy nyomozgassuk kellemetlen érzeteink okát. Az egyszerű és gyors megoldásokra törekszünk, amelyre látszólag tökéletes választ adnak a gyógyszerek. Hiszen mit hallunk? Ha nem tudunk elaludni, vegyük be ezt a pirulát, és rövid időn belül szemünkre jön az álom. Ha fáj a fejünk, ez és ez a gyógyszer pillanatok alatt elmulasztja. Ha savasnak érezzük a gyomrunkat, semmi gond, azonnali megoldást kínál rá az a bizonyos tabletta. És valóban, lehet, hogy a tünetek el is múlnak, de mivel magát az okot nem derítettük ki és nem kezeljük, újra és újra vissza fognak köszönni.

„Én teljes mértékben a test holisztikus megközelítésében hiszek, azt vallom, hogy mindent összefüggéseiben kell vizsgálni ahhoz, hogy megtaláljuk a problémák valódi gyökerét. És nemcsak a testben, hanem a pszichében is, mert bizony sokkal több betegség indul el abból az irányból, mint gondolnánk. Gyógyszerekre szükség van, de nagyon meg kell nézni, hogy mi az, amit velük szeretnénk kezelni, gyógyítani, és mi az, amit mással, például vitaminokkal, életmód- és étrendváltoztatással sokkal kíméletesebben és hosszú távon eredményesebben lehetne megvalósítani”, jegyezte meg dr. Fábián Mária.

A páciens nem csak „csepp a tengerben”
Ideje félretenni az orvosokkal, egészségügyi szakemberekkel szembeni félelmeket és ellenérzéseket. Ma már számos olyan megoldás létezik, ami az egyéni életmódba is beilleszthető, nem kell órákat zsúfolt várótermekben ülni, hogy sorra kerüljünk, lehetőség van egyéni konzultációkra, akár online formában is.

„Amikor »kórházi orvosból« magánorvos lettem, megtapasztaltam, hogy sokkal több időm marad egy-egy páciensre. Valóban rá tudok figyelni, meg tudom hallgatni a panaszait, és így a számára legjobb, legszemélyesebb lépéseket tudom előírni. Később megfigyeltem, hogy az orvosi protokollt szigorúan betartva nem érek el olyan eredményt, mint azok a renitens páciensek, akik nem megszokott módon vitamint szedtek, vagy netán táplálékkiegészítőt. Sőt gyakran minden utasításom ellenére bizonyos gyógyszereiket is elhagyták. Így jutottam a sok ezer ember segítségével oda, hogy mertem ajánlani vitamint és táplálékkiegészítőt, és nem tartottam a mellékhatásoktól. A cél, hogy jól működő testi állapotot tartsunk fenn a rohanó világban élve. Azt döntöttem el, hogy megtanítom az embereket arra, hogyan működik jól az emberi test. Tudjon mindenki arról, mit tehet az egészsége megőrzéséért, és annak helyreállításáért”, avatott be zárásként a filozófiájába a neurológus, egészségszakértő.

 


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Érdemes tudatos vásárlónak lenni a pszichés segítségkérésben is

2025. július 13.

Coach, pszichológus, pszichiáter, vagy más szakember? Honnan tudhatja a segítségkérő, hogy kihez forduljon a problémája megoldásában és mire érdemes odafigyelni a választásnál? Erre kerestük a választ Kasza Zsuzsannával, a Budai Pszichológus Központ szakmai vezetőjével. 

A pszichológiai segítségnyújtás iránti igény napjainkban egyre természetesebb jelenség, ugyanakkor sokak számára továbbra is kérdés marad: kihez forduljanak a problémájukkal? Kasza Zsuzsanna szakpszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus szerint a szakember kiválasztásának számos tényezője van: személyes tapasztalataink, a minket körülvevő közeg és a pszichés nehézségekhez való viszonyunk mind befolyásolják, hogy milyen megoldást keresünk. Vannak, akik számára természetes, hogy szakemberhez fordulnak, mások előbb tájékozódni szeretnének, ismereteket gyűjtenek.  

A lelki támogatás területén igen széles a kínálat, a különféle képzettségű segítők eltérő mélységű és fókuszú támogatást nyújtanak. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy aki segítséget keres, tisztában legyen azzal, mire van szüksége, és milyen szempontok mentén érdemes választani a szakemberek közül.

Képzettségek és kompetenciák: mit jelent a szakértelem?

Amikor valaki segítséget keres, természetes, hogy szeretné megtalálni azt a szakembert, akiben megbízhat, és aki valóban alkalmas arra, hogy támogassa őt a nehézségeiben. Ehhez azonban nem árt tisztában lenni azzal, hogy mit is jelent pontosan a „pszichológus” megnevezés, és milyen képzettségi szintek, specializációk léteznek ezen a területen.

A pszichológusi alapvégzettség megszerzése öt év egyetemi tanulmányt jelent. Ezt követően a pszichológusok többféle irányba szakosodhatnak – például klinikai, tanácsadó, egészségpszichológiai vagy pedagógiai területekre. Ha valaki lelki zavarokkal, szorongással, hangulati problémákkal küzd, érdemes olyan szakemberhez fordulnia, aki rendelkezik klinikai szakpszichológusi képesítéssel. Ez egy államilag elismert, négy évig tartó képzés, amely már célzottan a pszichés betegségek felismerésére és kezelésére készít fel.

A valóságban más a GLP-1 gyógyszeres fogyás, mint a kísérletekben

2025. július 12.



A valóságban a szemaglutid és a tirzepatid hatóanyagú gyógyszerek alkalmazása sokkal kisebb súlycsökkenést eredményez, mint a klinikai vizsgálatokban, derült ki egy új kutatásból. Ennek nagyrészt az az oka, hogy a páciensek korán abbahagyják a gyógyszerszedést, vagy alacsonyabb fenntartó adagokat alkalmaznak az előírtnál. Dr. Mutnéfalvy Zoltán, az Endokrinközpont – Prima Medica endokrinológusa, kóros elhízásra szakosodott specialista mutatta be az új eredményeket és felhívta a figyelmet a tartós fogyás kulcsmozzanataira.

A fogyókúrás gyógyszereket sokan túl korán abbahagyják

Nemrégiben jelent meg az Obesity című szaklapban egy kutatás, amely meglepő eredményt hozott. A betegek több mint 80%-a jóval kevesebbet fogyott a való életben a GLP-1 típusú gyógyszerek hatására, mint amit a randomizált klinikai kutatásokban mértek. A kutatók arról beszéltek, hogy bár azzal tisztában voltak, hogy a fogyókúrás céllal szedett gyógyszerek abbahagyása után a betegek hajlamosak visszaszedni a leadott kilókat, arra nem volt rálátásuk, hogy valójában mikor is történik ez a leállás. Vagyis nem ismerték pontosan, hogy a valóságban mire számíthatnak a páciensek a testsúlyuk változása és ha prediabéteszben szenvedtek, akkor a glikémiás kontrolljuk változásának szempontjából.  
Az adatok alapján úgy találták, hogy nagyon sokan túl korán térnek át az alacsony fenntartó dózisokra, sőt a felírástól számított egy éven belül a páciensek fele már egyáltalán nem szedi a gyógyszert. A vizsgálat eredményei szerint a fogyókúrás gyógyszert korán abbahagyók (vagyis akik 3 hónapon belül abbahagyták azt) 3,6%-os testsúlycsökkenést értek el, akik később fejezték azt be, 6,8%-ot fogytak és akik nem hagyták abba addig, amíg az orvos azt nem javasolta, 11,9%-nyit adtak le a súlyukból. Azok pedig, akik tartósan szedték a gyógyszert az előírt dózisban, tehát nem csökkentették azt, 1 év alatt átlagosan 14,7%-nyit fogytak. (Érdekes azonban, hogy a való életben sokkal kevésbé volt jellemző a jojó-effektus, mint a kísérletekben.)
Ugyanilyen összefüggés volt megfigyelhetők a prediabétesz alakulásában is, ugyanis akik tartósan, az előírt mennyiségben szedték a gyógyszert, azoknak 67,9%-ánál állt vissza a normál vércukorszint, míg a korai lemorzsolódóknál csak 33,1%-ban. 

Lelki töltődés madárdallal

2025. július 12.

Amióta hét ágra süt a nap és meleg van, azt vettem észre, hogy akárhányszor madárcsicsergést hallok, gondolkodás nélkül megállok egy pillanatra, és minden figyelmemet a hangra összpontosítom. „Beszívom” a füttyszót. Nem ritkán még el is mosolyodok tőle – ösztönösen.

Így hat rám a madárdal, amit városi emberként különösen értékelek a budapesti „betondzsungelen” áthaladva. Nem csak én derülök fel egy pillanat alatt a madárszótól. Eszembe jutott egy kedves ismerősöm története, aki a Covid-világjárvány alatt a városi kórház intenzív osztályán dolgozott ápolóként. Talán nem is kell magyarázni, hogy miért, de hatalmas stresszt élt meg a munkájában akkoriban. Az segítette őt a mindennapokban, hogy a dolgozói pihenőben megpihent pár szabad percében, ami hogy, hogynem, madárdaltól volt hangos. Az a pár perc aranyat ért számára, a madarak éneke feltöltötte, megnyugtatta, sőt furcsán reménytelivé is tette őt. Később derült ki számára, hogy nem a környékbeli parkban lakó madarak énekét hallotta, hanem a kórház rádiójából szólt a madárfütty: az igazgatóság azt gondolta, hogy ez jól fog esni az egészségügyi dolgozóknak abban a különösen embert próbáló időszakban. És milyen igazuk volt! Elgondolkodtatott ez a történet, és a saját tapasztalatom.

Vajon tényleg ekkora hatással lenne a pszichés jóllétünkre, hangulatunkra a madarak éneke?

Olyannyira, hogy egy ilyen világszintű krízis alatt tulajdonképpen pszichológiai beavatkozásként használják a stresszes és a kimerült egészségügyi dolgozók számára?

Persze, azt ma már tudjuk, hogy a természetben eltöltött idő jelentősen hozzájárul a testi-lelki egészségünkhöz is (pl. növeli a boldogságérzetet, javítja az alvásunkat, csökkenti a vérnyomásunkat és még sorolhatnánk). De vajon tényleg az is ekkora hatással van ránk, ha ki se tesszük a lábunkat az erdőbe, ám az ablakon kidugva a fejünket hallgatjuk a fekete rigó énekét?