Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A változásokat rejtő iskolatáska

Érdekességek2017. augusztus 31.

A változásokat rejtő iskolatáskaSzülőként nap, mint nap tapasztaljuk, hogy a változások végigkísérik életünket. Az ételt, melyet gyermekünk tegnap még kedvenceként rajongva evett meg, ma már furcsa fintorral az arcán utasítja vissza. A játékot, melyért pár hónapja még könyörgött nekünk, már elő sem veszi. A legnépszerűbb programra, egyszer csak azt mondja: "Nincs kedvem!" Változások, melyekhez szokva vagyunk. De mi történik gyermekünkkel az iskolában? Miért jön ki az iskola kapuján a nemrég még mosolygós gyermekünk helyett egy tomboló hurrikán?

Mit is jelent az iskolaérettség? Érett-e a gyermek, és elég érett-e a szülő?

Az óvoda utolsó évében különböző iskolaérettségi kompetenciatesztekkel felmérik, hogy gyermekünk értelmileg és logikailag készen áll-e a Rá váró komplex feladatok értelmezésére és végrehajtására, majd útjára engedik egy eddig ismeretlen világ felé.

Azonban nem minden értelmileg érett kisgyermekről mondható el az, hogy lelkileg is felkészült a mindennapok ilyen hatalmas fordulatszámmal történő megváltozására. Sőt, a legtöbb szülő, akinek első gyermeke megy iskolába, már csak halovány emlékfoszlányokkal rendelkezik arról, hogy anno neki milyen volt átmenni ezen a folyamaton. 

 


A gyermekek egyik percről a másikra a játék könnyed dimenziójából egy rugalmatlan, szigorú határok közé szorított, szabályrendszerekből építkező környezetben találják magukat, és ez nem csak számukra, hanem szüleiknek is igen nehéz érzelmi és pszichológiai fordulat.
Új emberek, új közeg, hirtelen megnövekedett elvárások, teljesítési kényszer. 

Hónapról hónapra meglepően sokat tanulnak, és fejlődnek. Az első év végére már tudnak írni, olvasni, számolni, ami fantasztikus eredmény, ugyanakkor délután a napköziből az iskola kapujába kiérkező gyermekek arcán éles különbségek figyelhetőek meg. Vannak, akik mosolygósan és jókedvűen szaladnak oda szüleikhez, és olyanok is akadnak, akik fáradtan andalognak, esetleg lehorgasztott fejjel jönnek végig hazafele, és a „Mit csináltatok ma?” - kérdésünkre a válasz általában vagy elmarad, vagy a „Nem tudom.” „Semmit.” „Hagyjál!”- különböző formációira szorítkozik. 


Ennek oka, hogy már az alsó tagozatban is igen leterheltek a gyerekek. Sok esetben előfordul már ebben a korban is a 6-7 tanóra. Van, aki könnyebben alkalmazkodik a változáshoz, és akad, aki csak halad az árral, mert muszáj, és közben befelé szorítja a beilleszkedési nehézségek okozta stresszt, ami később megjelenhet fizikai tünetekben, betegségekben is. Sőt, van olyan gyermek is, akinél látszólag minden rendben van, és egyszer csak a semmiből hirtelen hangulatingásokat produkálva fejezi ki lelki, - és érzelmi blokkjait. 

Ilyenkor a szülő rengeteget tud segíteni. Amennyire csak lehet, vissza kell vezetni a gyerekeket az iskolán kívüli időben a kötetlenség világába, oda, ahol önmaguk lehetnek, ahol az egyéniségüket, és egyedi tehetségüket kibontakoztathatják. Amikor csak tudunk, játsszunk! Úgy is fejleszthetjük az iskolához szükséges kompetenciákat, hogy otthon, a család szerető körében vacsora közben, illetve hétvégén asszociációs vagy szituációs játékokat játszunk, esetleg szerepjátékokon keresztül egymás bőrébe helyezkedve jobban megismerhetjük a gyermekünk lelkében zajló folyamatokat.

Mivel ebben az életkorban, és ezzel a hatalmas váltással gyermekeink tudatában összemosódik a kisgyermekkor önfeledtsége, és a mindennapok varázslatos szabadságának eltűnése, egyre-másra figyelhetünk fel arra, hogy kitalált történeteket adnak elő, illetve alvásuk nyugtalanná válik, mert szoronganak a következő nap miatt. 

Gyakorlatilag a tudatukban megjelenő képzavart fejezik így ki, amelyet könnyen kezelhetünk, ha megtanítjuk, hogyan tudja irányítani reakcióit.

Természetesen, ezt már egészen másképp kell tennünk, mint óvodás korában, hiszen a rengeteg változással az Ő személyisége is nyitottabbá, komolyabbá válik, és mind több önállóságot és bizalmat vár el tőlünk. Ezért kommunikációnk felé tükrözze, hogy tisztában vagyunk azzal, milyen átalakulásokon megy keresztül, és támogassuk Őt ezeknek a változásoknak a lelki feldolgozásában.


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

Ha elfogy a tetterõ

2026. november 12.

A motiváció energia, mely felpezsdít és tettekre ösztönöz minket. Nélküle minden unalmasnak, érdektelennek tûnik... és nincs kedvünk a céljaink megvalósításához. De hogyan találjunk ismét rájuk, ha elmaradoznak a cselekvés ösztönzõi? Íme, a hiány bizonyos indoklása pszichológiai-életviteli megközelítésbõl, és néhány jó tanács ahhoz, hogy visszatérjen a régi tetterõ... 

Minimális motiváció nélkül nem mennek a dolgaink úgy, ahogy várnánk, és az az érzésünk, egyre fogy az energiánk... A motiváció olyan mozgatóerõ, mely cselekvésre ösztönöz, élettelivé és hatékonnyá teszi cselekedeteinket. Amikor már nincs meg bennünk a motiváció, mindaz, amiért korábban küzdöttünk, érdektelenné válik számunkra. Egyre erõsödik bennünk a kedvetlenség: mindennapi munkánkat, magánéleti tevékenységeinket nyûgként, monoton "hajtásként", pusztán kötelezettségek teljesítéseként éljük meg. Ha azonban jobban megértjük, milyen mozgatórugók és fékezõ erõk vezérelnek minket tetteinkben, az segít annak felismerésében, hogy hiányuk miatt kerülünk olykor hátrányos helyzetekbe. Néhány egyszerû, pszichológusok által kidolgozott módszer azonban lehetõvé teszi, hogy ismét erõt merítsünk belsõ forrásainkból.

A motiváció mozgatórugói

Ami tettekre mozgósítja az embert, élete egészen korai szakaszától kezdve, az mindenekelõtt létszükségleteinek kielégítése. Aki fázik, éhes vagy szomjas, könnyen felszabadítja szükséges energiáit abból a célból, hogy változtasson elviselhetetlen hiányérzetén. Tekintettel azonban a jóléti társadalomra, amelyben élünk, törekvéseink, vágyaink messze meghaladják elemi szükségleteink egyszerû kielégítését. Bonyolultabb, kifinomultabb igények sokasága ösztönöz minket arra, hogy mozduljunk, vállalkozzunk, energiát fektessünk be terveink megvalósításába. Ilyenek lehetnek a kényelmi igények, de hozzájuk tartozhat a társadalom elismerésének kivívása, anyagi javak megszerzése stb.

Fogmosás - hatékonyan

2026. november 12.

Mindnyájan tudjuk, hogy a napi többszöri fogmosás döntõ szerepet játszik a száj és a fogak higiéniájának biztosításában, egészséges állapotának fenntartásában és a fog(íny)betegségek megelõzésében.

De vajon azzal is tisztában vagyunk-e, hogyan válasszuk meg a fogápolási eszközöket, és tudjuk-e azokat a helyes idõtartammal, megfelelõ módon és idõben használni? Ha nem teljesen egyértelmû a válaszunk, jobban tesszük, ha tájékozódunk e téren, és megfogadjuk az alábbi jó tanácsokat is!

Minden étkezés után mosson fogat!

Ideális esetben ezt a jól ismert szlogent mindennap követnünk kellene, és kitartóan, három hosszú percig kellene fogat mosnunk. Emellett természetesen nem lenne szabad semmit ennünk a fõétkezések között, mellõzve a munkahelyen és otthon egyaránt oly gyakori nassolást (a jó alak megtartása érdekében is), de persze kivétel lehet ez alól a zöldség-gyümölcs fogyasztása uzsonnára. Ezt a szabályt azonban sokan és sokszor nem tartjuk be. Amikor például a menzán ebédelünk vagy az iroda konyhájában megmelegítve, sietve elfogyasztjuk a rendelt vagy otthonról hozott ételt, gyakran nincs módunk az étkezés utáni fogmosásra. De ha mégis, arra végképp nem érünk rá, hogy három teljes percet szenteljünk erre a tevékenységre. Így elõfordul, hogy épp csak végigsiklunk a fogainkon, és átöblítjük a szánkat fogkrémes vízzel - az is hasznosabb, mintha teljesen elhagynánk az ebéd utáni fogápolást. Van úgy azonban, hogy tényleg lehetetlen a napnak ebben az idõszakában fogat mosnunk. Ez esetben rágjunk el egy cukormentes rágógumit vagy együnk meg egy almát. Mindkettõ segít megtisztítani a fogakat anélkül, hogy maradékot hagyna a fogak közötti résekben.

Szexbeszéd

2026. november 11.

Senki nem születik szexistennek! Ezt is gyakorolni kell! Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni... 

Fontos a kommunikáció

Senki sem születik úgy, hogy tanulás, gyakorlás nélkül, azonnal ért valamihez... A jártasságra szert kell tenni. Ezért ha valamibe belekezdünk, azt meg kell tanulnunk, és fontos, hogy leckéket is vegyünk belõle. Ne higgyük tehát, hogy azonnal szexistennek születünk! Nem feltétlenül tudjuk, mi elégíti ki maximálisan a partnerünket, s mitõl válhatna örömtelibbé számára a szex. Ugyanakkor gyakran panaszkodunk arról, hogy a társunk nem érez rá igényeinkre, amelyek révén számunkra is többet jelentene a szexuális együttlét. No, de ezt neki is elmondjuk? Aligha, ugye? Pedig ez a megértés és a kommunikáció kölcsönös hiányát jelenti, ami ellen tenni kell, ha azt akarjuk, hogy örömteli, mindkét felet kielégítõ szexuális életünk legyen!

Mindenképp hasznos a partnerek számára, ha rendszeresen beszélnek egymással szexuális vágyaikról, ahelyett, hogy szégyenérzetük miatt azokat gondosan titkolnák. Hiába fúj már a modern idõk szele, ki ezért, ki azért, még mindig nem beszél ilyesmirõl partnerével. Pedig egymás tájékoztatása, hogy mit szeretnének változtatni a közös szexben, új dimenziókat nyithat az örömszerzésben és elmélyítheti a kapcsolatot - minden tekintetben. Ennek hiányában viszont megrendülhet a kölcsönös bizalom, ami veszélyeztetheti az egész viszonyt.