A szülő vagy a média neveli a gyermeket?
Érdekességek2020. június 05.
Gyakran feltett kérdés, hogy a gyermek mikor, mit és mennyit tévézhet. Napjainkban érdemes az internet hatását is figyelembe venni, amikor meg akarjuk válaszolni a kérdést: vajon mennyi médiafogyasztást engedjünk a gyermeknek?A pszichológusok szerint jelentős, sőt igen negatív hatással lehet a tévé a gyermekek személyiségfejlődésére.
Mi a szülő szerepe a gyermek médiafogyasztásában?
Amikor a média felelősségét boncolják pszichológusok vagy más kommunikációs szakemberek, akkor gyakran egy fontos tényezőt felejtenek el: a szülő szerepét. Véleményem szerint az áttörő felfedezés nem az, hogy a médiának lehetnek negatív következményei, hanem az, hogy a szülő miként reagál. Miben engedékeny vagy miben szigorú gyermeke tévénézésének szabályozásában. Feltehető az a kérdés, miszerint a szülő vagy a tévé neveli-e a gyermeket. A tévé a kultúránk része, hiba lenne, ha azon a véleményen lennék, mint sok laikus, hogy ki kell iktatni teljes mértékben a tévézést. Meg kell találni az egyensúlyt és ennek elősegítése a szülő feladata.
A televízióban látott agresszív jelenetek a gyermekben szorongást hoznak létre, továbbá elősegítik az agresszív magatartás kialakulását.
Miért válik agresszívvé a gyermek a tévé hatására?
Természetesen nem mondható ki, hogy minden gyermek agresszív lesz az erőszakos filmektől, azonban az leszögezhető, hogy jó hatással nincsen rájuk. Az esetek többségében valóban később megjelenik az erőszakos magatartás. Mindezt befolyásolja a tévé előtt eltöltött idő, a gyermek intelligenciája és az általam legfontosabb faktor, a szülői minta, magatartás.
Egy új viselkedésforma megjelenése kisgyermekkorban az utánzáson alapszik. Ahogyan az óvodában, a tévé előtt ülve is elsajátít új magatartásmintát, ez az alapja az agresszív viselkedés megjelenésének. Egy 4-5 éves gyermek nem tudja elkülöníteni a valóságot, attól a fikciótól, amit a tévében lát. Tehát az a valóság, amit lát. Mindez igen nagy zavart tud okozni a fejében amikor egy akciófilmet néz.
Nézzünk egy példát: gyakori eset, hogy a szülő fáradtan hazamegy a munkából, leül gyermekével a tévé elé és bekapcsolja az egyik valóságshow-t a sok közül. Az esetek többségében ezek a műsorok semmi másról nem szólnak, csak a kiabálásról, alkoholizálásról, majd a következő képkocka, hogy a férfi erőszakosan közeledik egy nőhöz, akinek viselkedése is hagy némi kivetni valót. A kisgyermek ezt látja és „szó szerint” értelmezi, vagyis modellként szerepel az agresszív férfi és a bántalmazott nő. Ne csodálkozzon a szülő, ha a gyermek magatartásában vagy akár szófordulataiban megjelennek a tévében elhangzottak.
A 10-11 éves kisiskolás már képes különbséget tenni a valóság és a fikció között, azonban még náluk is fennáll a veszély, hogy nem tudnak mit kezdeni a televízió által közvetített értékekkel.
Mit tegyen a szülő?
A tiltás a kor előrehaladtával nem megfelelő és nem is nagyon kivitelezhető. Véleményem szerint a tévé és az internet hasznos lehet, sőt megnyitja a világot, azonban meg kell tanulni kezelni ezt a lehetőséget. Amíg a gyermek nem képes saját maga eldönteni, hogy mit nézzen, addig a szülő feladata az irányítás. A szülő üljön le a gyermeke mellé a tévé elé és nézze vele együtt a rajzfilmet vagy azt a műsort, ami életkorának megfelelő. A műsorok kategorizálva vannak, ez segíthet eldönteni mi való a gyermeknek. Cél, hogy a gyermek a benne lévő kérdéseket, bizonytalanságot meg merje kérdezni, továbbá, hogy az adott kor értelmi érettségének megfelelően fel is tudja dolgozni mindazt amit lát.
A média hatására megváltozott példaképek
Minden szülő tegye fel magának azt a kérdést, hogy gyermekkorában ki volt a példaképe? Majd tegye fel ugyanezt a kérdést saját gyermekének. A mostani generáció abban a világban él, hogy nem a belső érték, teljesítmény fontos, hanem minél nagyobb legyen a csillogás körülötte és a média foglalkozzon vele nap mint nap. Egy tehetségkutató versenyzője vagy egy médiasztár előbb lesz példakép, mint egy tudós vagy egy ország vezetője. Nagy ereje van egy gyermek által követett példaképnek, hiszen modellként jelenik meg, ami azt jelenti, hogy a gyermek olyan akar lenni, mint ő. Gyakori, hogy felveszi azt a modort, öltözködési stílust, olyanná akar válni, mint az a sztár. Pedig egy sztár sztársága illékony, mindössze addig sztár, amíg a média fenntartja. Ahogy a csillogás megszűnik, úgy omlik össze az egykori sztár, majd a gyermek könnyedén vált és rajong egy másik hasonló emberért.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com
forrás: Bébik.hu
