Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A szívmegállásnak hetekkel korábban lehetnek tünetei

Érdekességek2022. április 17.

Az akár végzetes kimenetellel járó szívmegállásról leginkább azt gondoljuk, semmilyen előjele nincs. Dr. Vaskó Péter, a Budai Kardioközpontszakorvosa azonban olyan amerikai kutatási eredményekre hívta fel a figyelmet, amelyek szerint lehetnek előzetes tünetek.

Fotók: pixabay.comTudatosan kellene figyelnünk a tünetekre

Már eddig is ismertek voltak olyan tanulmányok, amelyek szerint az akut szív-érrendszeri történéseknek lehetnek – akár hetekkel korábban – bizonyos előjelei. A szakemberek szerint éppen ezért nagyon fontos sokat beszélni e témáról, és éppen ez az oka annak is, ami miatt feltétlenül tovább kell kutatni ezt a területet.

Az American Heart Association szakmai lapjában, a Circulation-ben megjelent publikáció szerint a sporttal összefüggésben bekövetkező szívmegállásnak az esetek közel 54 %-ban voltak előzetes tünetei és ezen belül 71 %-ban legalább egy tünet már négy héttel korábban is jelentkezett. Egy korábbi tanulmány szerint az érintett atléták 30 %-a az eseményt megelőzően tapasztalt mellkasi fájdalmat, légszomjat, teljesítményromlást, remegést, ájulást. Ugyanakkor az Annals of Internal Medicine 2016-os cikke szerint nem csak a sportolókra vonatkoznak ezek a megfigyelések, ugyanis a középkorú személyek szívmegállása előtt is legalább az esetek felében jelentkeztek figyelmeztető tünetek.

Ezen tünetek egy része elég konkrétan értelmezhető, ilyenkor gyakrabban fordulnak is orvoshoz az emberek. Ugyanakkor az általánosabb, kevésbé egyértelmű jeleket is muszáj lenne komolyan venni, különösen a veszélyeztetett csoportoknak, így például a koszorúér-betegeknek, illetve a magas vérnyomással, koleszterinszinttel, cukorbetegséggel élőknek, az elhízottaknak és a dohányzóknak, a passzív életmódot folytatóknak.

Nem mindig van tünet

– A ” hirtelen szívhalál” egy speciális esetre fenntartott terminus technicus. Lényege, hogy szinte minden bevezető tünet és jel nélkül lép fel. Természetesen, a pontos megfigyelések szerint az érintett – és erre vonatkozik az idézett hivatkozás – bizonyos előjeleket már észlel. Az esetek legnagyobb részében a halált megelőzően egy “malignus (vagyis rosszindulatú) ritmuszavar” lép fel. Ilyen például a kamrafibrilláció, a kamrai tachycardia, az “R on T” jelenség, stb. Az esetek egy másik részében a koszorús ereken valamilyen strukturális elváltozás vagy fejlődési rendellenesség áll fenn – ismerteti Vaskó doktor.

A hirtelen szívmegállás azért következhet be, mert egy elektromos zavar áll be a szívben, ami azonnali megállásra kényszeríti, ezáltal az agyba és az életfontosságú szervekbe sem jut vér. A halál pedig pár percen belül bekövetkezhet, ha nem sikerül visszaállítani a szívritmust. Ez a drámai esemény azonban sajnos csak esetek egy részében okoz előzetes tünetek, sokaknál semmiféle erre utaló jel nincs korábban.

A magyar felmérések szerint a betegek túl sokat várnak a segítségkéréssel, pedig tisztában kell lenni azzal, hogy ha nyomó jellegű mellkasi fájdalom nem múlik el 5 percen belül, azonnal mentőt kell hívni. Emellett a diszpécser már a mentő kiérkezése előtt telefonon is tud segíteni a beteg környezetének abban, hogy mit tudnak tenni, szükség esetén hogyan kezdjék meg az újraélesztést.


Mikor fontos a kardiológiai szűrés?

– Az ideális természetesen az lenne, hogy azok az emberek, akik megnövekedett kockázatnak vannak kitéve – akár családi halmozódás, akár meglévő betegségeik, akár életmódjuk miatt – évente részt vennének kardiológiai szűrésen – hangsúlyozza dr. Vaskó Péter, a Budai Kardioközpont kardiológusa.

Fotók: pixabay.com

– A szív- és érrendszeri betegeknek, a magas vérnyomással élőknek pedig elsősorban fontos megfigyelniük a szervezetük reakcióit. Látniuk kell, hogyan függ össze a táplálkozásuk, a fizikai aktivitásuk, a lelkiállapotuk a betegségükkel. Amennyiben gyanús tüneteket tapasztalnak, amelyek esetleg még fokozódnak is, mindenképpen orvoshoz kell fordulni.

Különösen fontos lenne, hogy szakorvossal egyeztessék a teendőket, az esetleg változó gyógyszerelést, illetve EKG-val, szívultrahanggal, más speciális vizsgálatokkal utána tudjunk járni, pontosan mi okozza a tüneteket, nem romlott-e az alapbetegség állapota. A rendszeres kardiológiai kivizsgálással és a kontrollokkal elérhető egy biztonságos állapot, jó eséllyel csökkenhet akár a szívinfarktus bekövetkezésében esélye is.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Társas kapcsolataink is befolyásolják a fájdalomérzékelésünket?

2025. július 14.

Nemzetközi kutatás a krónikus fájdalommal élőkért

A krónikus fájdalom és a szociális, érzelmi állapotok összefüggésének jobb megértését, valamint az oxitocinnak ezekben a folyamatokban betöltött szerepét kutatja a következő három évben egy nemzetközi együttműködés, amelyben az ELTE biológusa is részt vesz. A kutatók bíznak abban, hogy eredményeik hozzájárulhatnak a krónikus fájdalom hatékony kezeléséhez, amire sajnos egyelőre kevés lehetőség van.

A krónikus, hosszú távon fennálló fájdalom jelentősen képes rontani az azzal élők életminőségét, éppen ezért a téma hosszú ideje a tudomány figyelmének középpontjában áll. A kiterjedt kutatások ellenére azonban a hatékony kezelési lehetőségek továbbra is korlátozottak. Ismert tény viszont, hogy a szociális és érzelmi állapotok jelentősen befolyásolják a krónikus fájdalom kialakulását és kimenetelét. Egy nemzetközi konzorcium tagjaként Dr. Vitéz-Cservenák Melinda adjunktus (ELTE TTK Élettani és Neurobiológiai Tanszék, Molekuláris és Rendszer Neurobiológiai Kutatócsoport) 2025-ben jelentős támogatást nyert el az idegtudományi témákra kiírt ERA-NET NEURON pályázati felhívás keretében a terület kutatására.

A most induló nemzetközi projekt célja a szocio-emocionális állapotok és a krónikus fájdalom közötti kétirányú kölcsönhatás feltárása, valamint az oxitocin szerepének megfejtése e kölcsönhatás létrejöttében. Az oxitocin, egy hipotalamuszban termelődő neuropeptid, amely a különböző viselkedéseket és érzelmeket szabályozza, beleértve a szociális emlékezetet, a szorongást és a fájdalomérzetet. Bár korábbi vizsgálatok során az oxitocin fájdalomcsillapító hatást mutatott az akut fájdalomra állatokban és emberekben, közvetlen szerepe a szociális viselkedés és a fájdalomérzékelés közötti kölcsönhatásban továbbra is tisztázatlan. Az agy „fájdalom mátrixa”, különösen az amygdala és a prefrontális kéreg, döntő szerepet játszik a fájdalomérzékelésben, a szociális interakciók pedig erősen befolyásolják ezeket az érzelmi központokat. Éppen ezért fontos minél jobban megismernünk a szociális viselkedést és a fájdalomérzékelést összekötő neurobiológiai mechanizmust mind az emberekben, mind az állatokban.

A túl kevés vagy a túl sok alvás is növeli a halálozás és a stroke kockázatát

2025. július 14.



A tartósan napi hét óránál kevesebbet vagy kilenc óránál többet alvók esetében nagyobb a halálozás kockázata – derül ki a Semmelweis Egyetem frissen megjelent tanulmányából. Eszerint a férfiak és nők között jelentős különbségek figyelhetők meg. Az alvási szokások a stroke és a stroke-hoz köthető halálesetek kockázatát is jelentősen befolyásolják.


A GeroScience című folyóiratban publikált átfogó elemzés szerint azoknál, akik éjszakánként kevesebb mint 7 órát alszanak, 14%-kal nő a halálozás kockázata. A hosszú alvásidő még veszélyesebb, azoknál, akiknél ez rendszeresen legalább 9 óra, a halálozási kockázat már 34%-kal magasabb – a napi 7–8 órát alvókhoz képest.

A Semmelweis Egyetem kutatása több mint 2,1 millió felnőtt adatait dolgozta fel mind a rövid, mind a hosszú alvásidőt vizsgáló csoportokban – összesen 79 nemzetközi publikáció elemzésével.

Emlékkel élünk

2025. július 13.

A közös múlt jelentősége, avagy a kollektív emlékezetről

A kollektív emlékezet egy igazán széles körben használt kifejezés, mégis sok félreértés és ellentmondás létezik vele kapcsolatban. Ami biztos, az annyi, hogy legfontosabb összetevőit a közös tudás és a szélesebb értelemben vett kultúra, valamint az ezeket átszövő mintázatok és szimbólumrendszerek alkotják. Minden emberi közösség ezek alapján formálja meg saját identitását, mely aztán meghatározó lesz az egyének önmeghatározásában is.

A kollektív emlékezet fogalma az 1920-as években jelent meg a tudományos nyilvánosságban, elsősorban Maurice Halbwachs francia szociológus témába vágó művei kapcsán.

És bár igazán pontos, mindenki által elfogadott definíciója máig sincs, nagy vonalakban úgy határozható meg, mint az emberi emlékezet azon formája, amely túllép az egyéneken. Mert hordozója eleve a közösség, és tartalmait az egyén „készen” találja a szocializációja, a közösségbe való belenövése során. Elemei pedig mindazok a tudások, amelyek alapján a közösség létrehozza történeteit a múltról. vagyis a kollektív emlékezet nem cáfolhatatlan tényekkel operál, mert igazából egy konstrukció, ami a közösség tagjainak együvé tartozását hivatott erősíteni. Például egy-egy nép eredetmítosza (mint nálunk Hunor és Magor esete a csodaszarvassal) nyilván nem történelmi tény, miként a forradalmak történetét is jellemzően idealizálva mesélik bárhol, mert ennek a tudásnak a közös identitás kialakításában van kulcsszerepe.

Az emlékek meghatároznak minket?

Abban, hogy mi, emberek képesek vagyunk egyáltalán kisebb közösségekben és nagyobb társadalmakban együtt élni, meghatározó szerepe van a csoportidentitásnak. Azaz egy közös azonosságtudatnak, az elképzelésnek, hogy egy közösségen belül több közünk van egymáshoz, mint a közösségen kívüli idegenekhez. És ez a közös identitás aztán jelentős részben befolyásolja az egyes ember saját önazonosság-tudatát is, a kollektív emlékezet ezért egyéni szinten is megkerülhetetlen. Hiszen az, hogy pont magyarok vagyunk, nem csak azt jelenti, hogy nem vagyunk például franciák (miközben lehetünk akár franciák is), hanem azt is, hogy hallottunk már Mátyás királyról vagy a trianoni döntésről, azaz megvannak a közös történeteink elődeinkről.


Így aztán a kollektív emlékezet egyik elsődleges funkciója az értékek, normák, tudások és értékelések, azaz összefoglalóan a kultúra átörökítése generációról generációra.
Ami azért fontos, mert a közös kultúra teszi lehetővé a kommunikációt és az együttműködést egy-egy társadalmon vagy társadalmi csoporton, közösségen belül.
Az átörökítés mellett pedig fontos ennek a kultúrának a fenntartása is, főleg, mert a kultúra nem egy állapot, hanem egy folyamat. Folytonosan változik, alakul a korral és a körülmények, feltételek változásaival. Nem úgy beszélünk, nem úgy viselkedünk, mint, mondjuk, 200 évvel ezelőtt, mégis folytonosnak érezzük kultúránkat épp az állandó, ám fokozatos változása miatt.
És pontosan az átörökítés-fenntartásváltozás hármassága teszi lehetővé, hogy identitásunk egyik alapjává váljon. Itt egyfajta generációk közötti családi hasonlóságról van szó. Egyszerűen fogalmazva, alapesetben mindannyian hasonlítunk valamennyire a szüleinkre (miközben természetes módon különbözünk is tőlük), akik pedig a nagyszüleinkre, akik a dédszüleinkre és így tovább, miközben mi magunk valószínűleg már kevéssé hasonlítunk a déd- vagy ükszüleinkre. Máshogy élünk, más tudásokkal, más tapasztalatokkal, de a folytonosság mégis megvan, a saját tudatunkban is.