A szûrõvizsgálat fontos!
Érdekességek2026. szeptember 23.
A cukorbetegség (diabetes mellitus) idült anyagcsere-betegség. Nem csak a cukor, de a zsírok és fehérjék lebontása, átalakulása is szerepet játszik benne. A betegségre leginkább mégis a vércukorszint megemelkedése jellemzõ.
A szõlõcukor (glükóz) sejtjeink legfontosabb energiaforrása. Cukorbetegség esetén nem az a legfõbb probléma, hogy túl sok a vérben a cukor, hanem ellenkezõleg - túl kevés! Pontosabban a glükóz nem tud belépni a sejtekbe, s így a magas vércukorszint ellenére a sejtek éheznek. A cukornak a sejtbe jutásához egy hormonra, inzulinra van szükség, amelyet a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek úgynevezett béta-sejtjei termelnek.
Gyermek- és felnõttkori típus
A cukorbetegségnek két formája ismert: az I. típusú, gyermek- vagy fiatalkori inzulinfüggõ és a II. típusú felnõtt- vagy "idõs-" kori (általában 40 éves kor felett kezdõdõ) inzulintól független cukorbaj.
Az I. típusú betegség esetén a hasnyálmirigy nem termel elegendõ inzulint. Ilyenkor tehát feltétlenül a hormon pótlására, inzulininjekcióra van szükség.
A II. típusú cukorbetegségnél más a helyzet. A betegség elsõsorban túlsúlyos, elhízott embereknél fordul elõ. Ilyenkor a termelt inzulin nem elég hatásos. A cukorbetegek mintegy 80%-a tartozik ebbe a csoportba.
A fiatalkori cukorbetegségnél valószínû, hogy a kiváltó tényezõ egy vírus, mely elpusztítja az inzulintermelõ béta-sejteket.
A felnõttkori cukorbetegségnél a kiváltó ok többféle lehet. Leggyakrabban az elhízás, de szerepe lehet benne a stressznek is.
Tünetek
Az I. és II. típusú diabétesznek a tünetei és a lefolyása is különbözik. A fiatalkori cukorbetegség sokszor heves, súlyos tünetekkel, néha kómával jelentkezik.
Ilyenkor a vércukorszint igen magas, s a szervezetben káros, mérgezõ anyagcseretermékek szaporodnak fel, amelyek eszméletvesztést is okozhatnak. A beteg lehelete acetonszagú, ami összetéveszthetõ az alkohollal. Ezért sajnos elõfordul, hogy részegnek tartják az utcán eszméletlenül fekvõ beteget, és nem hívnak idejében segítséget.
Mivel az I. típusú betegség inzulinkezelésre szorul, az inzulinnal kezelt cukorbetegség esetén ún. hipoglikémiás kóma is elõfordul. Ennek az oka az, hogy a beteg az inzulint túladagolja, vagy ha az inzulin beadását nem követi idejében étkezés - a vércukorszintje hirtelen leesik. A beteg remeg, verejtékezik, néha zavartan, furcsán viselkedik. A rosszullét tömény cukor itatásával gyorsan megszüntethetõ, ennek hiányában a túlságosan alacsony vércukorszint is eszméletvesztést okozhat.
Ezzel szemben a II. típusú cukorbetegség tünetei gyakran sokáig észrevétlenek maradnak, vagy olyan jelentéktelenek, hogy a beteg nem fordul orvoshoz. Nõ a vizelet mennyisége, a beteg gyakran szomjazik. Romlik a szervezet ellenálló képessége, ezért gyakoribbak a fertõzések, lassul a sebgyógyulás, a bõrön gyulladások, kelések, furunkulusok jelentkeznek. Pedig rendkívül fontos, hogy a cukorbetegséget idejében felismerjék, és megfelelõen kezeljék. A kezeletlen vagy rosszul beállított cukorbetegség ugyanis súlyos szövõdményeket okozhat: vesebetegséget, érelmeszesedést, alsó végtagi érszûkületet, elváltozásokat a szem ideghártyáján, melyek súlyos esetben akár vaksághoz is vezethetnek, valamint az idegrendszeri szövõdményeket, melyek elsõsorban a végtagokat érintik, zsibbadás, érzészavar, indokolatlan fájdalmak formájában.
dr. Valló Ágnes
belgyógyász
forrás: Patika Magazin
