A méréses követés jelentősége
Érdekességek2023. július 19.
A növekedés a gyermek egészségének tükre, ezért fontos figyelemmel kísérni ennek ütemét és mértékét – állítják a szakemberek.
A gyermek mérése
A szülők egy része nem ellenőrzi rendszeres időközönként, mennyit nőtt a gyermeke. Vagy ha mégis igyekszik nyomon követni, nem tudja, milyen gyakran kell mérni, vagy nem jegyzi le a mérési adatokat. Így csak találgatni tud csemetéje fejlődését illetően, nincs pontos összehasonlítási alapja. Fontos tehát elvégezni a méréseket:
• 2 éves korig a gyerekeket fekve,
• azután állva, mérőrudat (ami pontosabb) vagy a falon jelzést használva tegyük ezt meg. Utóbbi esetben a gyerek álljon mezítláb, egyenesen, a feje simuljon a falhoz, karjait lógassa le szorosan a teste mellett,
• később elég akár egy könyvet tenni a gyermek fejére (természetesen semmilyen sapka ne legyen rajta), és úgy jeleket húzni a mércén vagy a választott falrészen.
De milyen időközönként történjék mindez? Nincs értelme minden hónapban mérni a gyermeket, a növekedés nem lineáris.
Egyes szakemberek azt javasolják, jegyezzük le:
• 2 éves korig minden 3. hónapban,
• 2–4 év között félévenként,
• a pubertáskorig 1-2 alkalommal évente, hogy mennyit nőtt a gyerek.
Növekedési görbe használata
A növekedési görbe használata lehetővé teszi a szülőknek a gyermek növekedésének pontos ellenőrzését, ugyanakkor eszköze lehet a párbeszédnek a kezelőorvossal vagy a gyermekorvossal. A növekedési diagramokat mindig szem előtt lehet tartani, hiszen a szülők egy pillantással ellenőrizhetik, hogy a gyerek a növekedési normán belül van-e, viszonyíthat a referenciatáblázathoz, görbéhez. Ill. azt is megfigyelheti, hogy a növekedési görbéje folyamatosan emelkedő-e (nem szükséges növekedési „folyosót” váltani).
Egy gyermek 3-4 éves és 12 éves kora között 5-6 cm-t nő évente. Ha az egyik évben a növekedés csak 2 vagy 3 cm-es, ki kell vizsgáltatni az okát.
A legkisebb kétség esetén is konzultáció
Számos betegségnek tünete a növekedés visszamaradása. Ez olykor az egyetlen tünet is lehet, mely rejthet cöliákiát (lisztérzékenységet, gluténérzékenységet), vitaminhiányt, veseelégtelenséget… Ezért elsődleges fontosságú, hogy konzultáljunk a kezelő- vagy a gyermekorvossal a legkisebb kétség esetén is, ill., amint a növekedés lelassulása észlelhető (ne várjuk meg a következő mérést az orvoshoz fordulással).
A növekedés lelassulásának diagnosztizálása lehetővé teszi az ok felkutatását és a kezelés alkalmazását a növekedésre ható gyógyszer útján, ill. az agyalapi mirigy által termelt növekedési hormon hiányának azonosítását. Amikor a lelassult növekedés kezelése szükségessé válik, az idő rendkívül fontos tényező, azt a legkorábban kell elkezdeni. A növekedési hormonnal történő kezelésnek a csontérettség (a csontváz kifejlődése) befejeztével (ami a pubertáskori növekedés csúcspontja) már nincs jelentősége.
A lelki gyötrelem enyhítése
Nagyon gyakran a gyermekek, amikor látják, hogy az átlagosnál kisebb termetűek, lelki gyötrelmen mennek keresztül. A leggyakrabban azért, mert gúnyolódás célpontjaivá válnak az iskolában. Amikor még alsóbb osztályba járnak, ez a csúfolódás jobban érinti őket, de az is jellemző, hogy az átlagosnál nagyobb gyerekeknél kevesebb a pszichés probléma. A mindennapok is gondot okozhatnak mindkét esetben, pl. alkalmatlan iskolabútorok, nehezebb bejutás különböző helyekre stb. lehet a problémák között. Amellett egyes gyermekek, anélkül, hogy szükségszerűen bizonyított növekedési retardációt mutatnának, elképzelik azt az ideális testméretet, amely lehetővé tenné számukra egy addig vágyott sport vagy áhított foglalkozás gyakorlását. Mindez lelki szenvedést vonhat maga után.
Mi azzal segíthetünk gyermekünknek
a felmerülő lelki baj enyhítésében, hogy pl. lehetővé tesszük számára más, nem a testméretétől függő képességei kifejlesztését. Ha azonban a gyermek az önmagába való visszahúzódás, az elszi- getelődés vagy az iskolai eredmények csökkenésének jeleit mutatja, érdemes megfontolni a szakember által végzett pszichológiai nyomon követést.
A sajátosságok figyelembevétele
Egyes babák méhen belüli növekedési visszamaradással születnek, vagy terhességi méretükhöz képest kis testmérettel jönnek a világra. Ebben az esetben a növekedés monitorozása
a születéstől automatikus, még akkor is, ha a gyerekek 90%-a már az első életévben utolérik az átlagot. Továbbá a genetika is olyan elem, amelyet figyelembe kell venni a gyermek növekedésének követésekor. Különösen így van ez, ha mindkét szülő kistermetű, vagy éppen ellenkezőleg, magas. Annak a gyermeknek pl., akinek a két szülője nagyon magas, akkor is növekedési zavara lehet, ha a referenciagörbék normális értéket mutatnak. Ez az eset áll fenn, ha az ilyen szülők gyermeke lényegesen kisebb, mint a testvérei.
forrás: Patika Magazin
