Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A legszuperebb vitaminfeltöltés! Csíráztatás otthon

Érdekességek2024. január 12.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.A téli időszakban szervezetünknek nagyobb szüksége van vitaminokra és ásványi anyagokra, mint bármikor. Habár ilyenkor jóval kevesebb a zöldség- és gyümölcskínálat, mégis van egy egyszerű, ám annál hatékonyabb módszer vitaminkészletünk téli feltöltésére: a csírák fogyasztása. Néhány egyszerű tipp, hogyan neveld őket otthon.

A csírák: a természet csodái

A csírák koncentráltan tartalmazzák a fiatal növény kifejlődéséhez szükséges rengeteg vitamint, ásványi anyagot és fontos tápanyagokat, enzimeket, ráadásul szinte „előemésztett” formában, vagyis a szervezetünk számára nagyon könnyen emészthetők és feldolgozhatók. A tápláló csírák ugyanakkor rendkívül kalóriaszegények, hatékonyan beállítják az anyagcserét és elősegítik a méregtelenítést. A csírák csodálatos hatását, az emberi táplálkozásban betöltött egyedülálló szerepét ma már számos kutatás támasztja alá. 

Csírafajták – változatos kínálat már itthon is

A kereskedelemben ma már számos csíraféléből válogathatunk, a kínálatban nemcsak a legnépszerűbb búza-, lucerna-, mungóbab vagy hagymacsíra található meg, hanem a csípős ízű retek, a különleges görögszéna, a pikáns káposzta és ezek kevert változatai is. A hüvelyesek csírái, mint a mungóbab, csicseriborsó, zöldborsó vagy lencse értékes fehérjékkel és rostokkal látják el szervezetünket. Rendkívüli vértisztító, méregtelenítő és emésztésjavító erővel bír a hagyma-, a mustár- és a retekcsíra, ezért (különösen ez utóbbit) mértékkel fogyasszuk (néhány evőkanál).

Az egyik legértékesebb csíra a friss ízű lucerna, magas A, B, C, E, K-vitamin tartalommal és az édeskés búza, amelyet önmagában, mintegy édességként is fogyaszthatunk.


A csírák fogyasztása

A csírák önmagukban fogyasztva hasznosulnak a legjobban, de amíg megszokjuk az ízüket, számos ételféleséggel kombinálhatjuk. Legjobb, ha salátába keverjük vagy pirítóshoz, szendvicsfeltétként, pitában fogyasztjuk. A csírák nagyon jól illenek (elsősorban növényi) szószokhoz és krémekhez, például a csicseriborsóból és szezámból készült humuszhoz vagy az avokádóból készült guacamoléhoz, de fokhagymával ízesített sajtkrém vagy túrókrém mellé is ideálisak.

Mindig nyersen együk a csírákat, és lehetőleg ne tegyük ki hőhatásnak, hogy az értékes anyagok megmaradjanak. 

Csíráztatás otthon

Érdemes az otthoni csíráztatással is kísérletezni, mert egyelőre sokkal olcsóbb, a keverékeket a saját ízlésünkre szabhatjuk és a fiatal hajtásokhoz bármikor hozzájuthatunk. Jelenleg kétfajta csíráztatót vásárolhatunk a boltokban, az egymásra tehető tálkákból állót és egy nagyobb műanyag üveget, amely alkalmas arra, hogy 45°-os szögbe állítva távozzon belőle a víz. Ez utóbbi nagyobb mennyiségű csíra elkészítésére is alkalmas, ha inkább kis mennyiségeket szeretnénk, választhatjuk az előbbit. 

Az otthoni csíráztatás fortélyai

Csak vegyszermentesen termesztett és hántolatlan (egész) magvakat csíráztassunk. A magvakat először mossuk át folyó víz alatt, majd áztassuk be annyi időre, amennyit a csomagoláson javasolnak. Gabonafélék és hüvelyesek esetében (pl. búza, rozs, zab, illetve csicseriborsó, mungóbab, zöldborsó, lencse) ez kb. 12 óra, kisebb magvak esetében 4-6-8 óra is elegendő (retek, lucerna, káposzta, görögszéna, köles, zsázsa, napraforgó). Ha tehetjük, a csíráztatáshoz használjuk szűrt vagy tisztított vizet.

A csíráztatási idő is eltérő magvanként, a búza, a mungóbab 2-3, a lucerna, a napraforgó, a köles és a retek általában 4-5 nap alatt csírázik ki. Az ideális csírahossz szintén magvanként változik, a búzacsíra például 0,5-1,5 cm-esen a legfinomabb, a lucerna ideális hossza 2-4 cm, a reteké 2-3 cm. Ezeket érdemes otthon kikísérletezni a saját ízlésünknek megfelelően.

Ha a csíráztatót az utolsó 1-2 napra napfényes helyre tesszük, a csírákban klorofill és C-vitamin termelődik.

 


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Porckopás és csontritkulás – van köztük kapcsolat?

2025. november 20.

A porckopás és a csontritkulás két külön betegség, eltérő megelőzési és kezelési elvekkel. Előbbi az ízületi felszín és a lágyrészek problémája; utóbbi a csontok ásványianyag-cseréjének zavara. Közös félreértés, hogy „fájdalom esetén pihenni kell, mert a mozgás árt”. A tartós inaktivitás rontja az izmok állapotát és fokozza a fájdalmat, ezért valójában a jól felépített, ízületkímélő mozgás mindkét esetben alapkezelés. Idős korra jellemző az izomtömeg vesztése, ami rendszeres mozgással lassítható. A mozgás ezenfelül az általános, anyagcserére gyakorolt pozitív hatásai mellett javítja az ízület körüli lágyrészek vérellátását, valamint a porcsejtek táplálkozását.

Emellett artrózisban más szempontból is fontos az izmok megerősítése. A megfelelő izomzat fontos szerepet játszik az ízület stabilizálásában, ezáltal bizonyítottan csökkenti az időskori eséseket. „A mozgás nem ellenség, hanem gyógyszer, de fontos a fokozatosság, a rendszeresség és a személyre szabott mozgásterápia” – teszi hozzá a szakember.

További gyakori tévhitek:


„Csak az idősek/nők betegsége.” Mindkettő gyakoribb idősebb korban és nőknél, de férfiaknál és fiatalabbaknál is előfordulhat korábbi sérülések, túlterhelés, genetikai hajlam, hormonális változások, életmód miatt.
„A vitaminok/étrendkiegészítők majd megoldják.” Az étrendkiegészítők mint a kalcium, D-vitamin, kollagén stb. szedése csak része a megoldásnak, de a bizonyított alap a mozgás, a testsúlykontroll és – ha kell – az orvosi kezelés.
„A testsúly nem tényező.” A túlsúly plusz terhelés az ízületnek, mely minden lépésnél jelentkezik. A cél az egészséges, fenntartható testsúly.
„A ropogtatás/időjárás okozza.” Nincs rá bizonyíték, hogy akár artrózist, akár csontritkulást okoznának, legfeljebb a panaszokat befolyásolhatják.
„Ha porckopásom van, nem lehet csontritkulásom (és fordítva).” Egy embernél együtt is előfordulhat a két betegség; a szűrés és a célzott edzés akkor is fontos, ha a másik kórkép már fennáll.

Amikor a világ hirtelen forogni kezd – a vertigo és kezelési lehetőségei

2025. november 20.

Ha valaha érezte már azt, hogy a világ hirtelen forogni kezd ön körül, miközben valójában minden mozdulatlan – akkor nagy eséllyel megtapasztalta a vertigót. A vertigo nem egyszerű szédülés, hanem annál sokkal zavaróbb és gyakran ijesztőbb élmény. Aki ebben szenved, nemcsak bizonytalanul mozog, hanem úgy érzi, mintha egy láthatatlan kéz megforgatná őt a tengelye körül. Ez nem túlzás, hanem egy nagyon is valós tünetegyüttes.

A témában dr. Tóth Tímea, a Mentaház Magánorvosi Központ neurológus szakorvosa van a segítségünkre

Szédülés? Ez így nagyon tág fogalom…

A közhiedelemmel ellentétben a szédülés nem mindig egyformán jelentkezik. A hétköznapi értelemben vett „szédülés” kifejezés nagyon sok érzetet takarhat: lehet enyhe bizonytalanság, egyensúlyvesztés, gyengeségérzés, sőt néha az ájulás előtti állapot is. A vertigo viszont ennél jobban körülhatárolható – az a benyomás, mintha forogna velünk a világ. Gyakran társul hozzá hányinger, hányás, verejtékezés, sőt, járásbizonytalanság is. Ezek a tünetek önmagukban is nagyon kellemetlenek, de ami igazán aggasztóvá teszi őket, az a kiszámíthatatlanságuk: a rohamok hirtelen jönnek, és nem mindig egyértelmű, mi váltja ki őket.

A háttérben az egyensúlyrendszer zavara áll. Ez egy bonyolult, finoman hangolt rendszer, amelyben a belső fül, az agytörzs és a kisagy működik együtt. A belső fülben aprócska érzékelők – félkörös ívjáratok – figyelik, hogyan mozgatjuk a fejünket, és ezek az információk az idegrendszeren keresztül jutnak el az agyba. Ha bárhol hiba csúszik a rendszerbe, például, ha a fülben lévő kis kristályok elmozdulnak, vagy egy vírus megtámadja az idegeket, az agy „téves adatokat” kap. Ennek az ellentmondásos információnak az eredménye az, amit mi szédülésként, forgásként élünk meg.

Az „osztály bohóca”

2025. november 19.

Pedagógusok és szülők gyakori problémája a folyton bohóckodó gyermek, és ez a gond az iskolás évek kezdetén különösen előtérbe kerül. Amikor azonban a tanítók és a diáktársak a gyermeket már az „osztály bohócának” tartják, az negatív következményekkel járhat a nebuló fejlődésére nézve – állapítja meg egy tanulmány.

Az iskolás évek kezdetén azokat a gyerekeket, akik ügyesen bohóckodnak, hogy szórakoztassák a többieket, szeretik az osztálytársaik, pajtásaik. Amikor azonban a kisdiákok felsőbb osztályba lépnek, a vicces gyermek kedvező megítélése általában romlik. legalábbis egy amerikai egyetem kutatói által megjelent tanulmány szerint. Az írás kimutatja ugyanis, hogy az „osztály bohóca” magatartást később már rosszallóan elutasítják, zavarónak tekintik a diáktársak, de a pedagógusok is. Ezek a „bohócok” pedig zokon veszik a nekik szóló, negatív megjegyzéseket, és a kutatók szerint a dolgot úgy fogják fel, hogy magatartásuk kudarcot jelent számukra a (nem csak az iskolai) közösségben.

A közösség rosszabbodó elismerése

A vizsgálódásból érdekes eredményekre jutottak, többek közt arra is, hogy míg az általános iskola első évében mind a lányokat, mind pedig a fiúkat „bohócoknak” lehetett tekinteni, addig szinte csak a fiúkat tartották annak a második és a harmadik évben. Amellett a rákövetkező évfolyamokon az ilyen típusú diákok nagyon népszerűek voltak társaik körében, de ez a lelkesedés a későbbiekben egyre csökkent irántuk. Vajon miért? A tanulmány készítői szerint ennek oka lehetett többek közt, hogy a viccelődő/bohóckodó fiúknak az iskolai közösségben elfoglalt helyének módosulását a pedagógusok reakciói is befolyásolták. Ami azt jelentette, hogy a hirtelen változás a tanítók viselkedésükre adott negatív válaszát tükrözhette. E szerint az „osztály bohócának” lenni már zavaró volt a tanítási órákon és iskolában, ezeket a fiúkat megdorgálták, egyfajta módon megbélyegezték. Ugyanakkor az osztálytársak kezdték elfogadni ezt az üzenetet, majd egyre kritikusabbak lettek a bohóc gyerekkel szemben.