A jubileumok jelentősége
Érdekességek2025. szeptember 29.
A jubileum szó eredetileg a héber „jóbél” szóból ered, ami egy olyan kürtöt jelentett, amit a mózesi törvényeknek megfelelően minden ötvenedik évben meg kellett fújni, az esedékes szentév kezdetének jelzéseként. Később, a kereszténység idején, az egyházi latinban a „iubilaeum” szóval jelölték az általános bűnbocsánattal összekapcsolt ünnepi időszakokat, azaz a jubileum mindig egy kiemelt esemény/időszak jelölésére szolgált.
Tehát a jubileum nem csupán egy egyszerű évforduló (bár természetesen az is), hanem egy olyan kiemelt, ünnepi alkalom, ami egy jelentős esemény emlékét idézi fel, tipikusan „kerek” évfordulókon. (Azért az idézőjel, mert például a 25., azaz negyedszázados évfordulókat is jubileumként szoktuk emlegetni.)
Mióta az emberek egyáltalán számontartják a lineáris időt, és nem csak az évszakok folyamatos és ciklikus változásában érzékelik azt (mint sok természeti nép egykor), mindig voltak kijelölt időpontok, melyek különös jelentőséggel bírtak. És persze a kerek évfordulók is csak azóta számítanak ilyennek, amióta tízes számrendszert használunk, mondjuk a tizenkettes helyett. Az évfordulók és jubileumok pszichológiai és szociálpszichológiai jelentősége több szinten is megmutatkozik – egyéni, társas és kulturális szinten egyaránt, bár az utóbbi kettő lehet akár egy is. Ezek a kiemelt, eseménnyé váló időszakok nem csupán években kifejezhető mérföldkövek, hanem mélyebb érzelmi, identitásformáló és közösségépítő szereppel is bírnak.
Pszichológiai jelentőség
A kiemelt évfordulók segítenek strukturálni az időérzékelést, mert lehetőséget kínálnak a visszatekintésre, az önreflexióra és az életút értékelésére. Arra, hogy hol tartok most az életemben, meddig jutottam.
Főleg a korábbi terveimhez, álmaimhoz képest. Ebből a szempontból jelentősége van az újéveknek, és a soha be nem tartott újévi fogadalmaknak is, de lényegesebb, hogy az ember tipikusan nem ugyanúgy ünnepli a harminckilencedik születésnapját, mint a negyvenediket. Mert kerek születésnap tízszer ritkábban van, mint újév. És egyéni szinten az évfordulók – például születésnap, házassági évforduló, érettségi találkozó – az identitás erősítését is szolgálják. A „ki vagyok én” kérdése összekapcsolódik az „emlékszem, amikor…” típusú narratívákkal, hisz egy szempontból mindannyian egyenlőek vagyunk a saját történetünkkel.
Amire emlékezni segítenek a jubileumaink, mert ezek a számvetés, és az önmagunk újrafogalmazásának alkalmai is.
Nem véletlen, hogy ezen alkalmakhoz különböző szertartások, rituálék is kapcsolódnak. Egy érettségi találkozó előtt kiöltözünk, azután együtt vacsorázunk, és ha úgy hozta az élet, esetleg együtt látogatjuk egy-egy már elhunyt osztálytársunk sírját. Ezek a bevett rituálék erősítik a csoport összetartozását, és közben biztonságérzetet adnak az egyénnek a kiszámíthatóságuk révén is.
Ebből viszont az is következik, hogy ha a múltra emlékezés (akár rítusok révén) a jelenben ad biztonságérzetet, akkor ezen alkalmak segíthetnek a jelen megélésében is.
Hiszen, ha egy-egy pillanatban megállva visszatekintünk a múltra, és azt látjuk, hogy minden korábbi nehézség ellenére még itt vagyunk, akkor a jövő sem tűnik kilátástalannak, ekképp a jelent sem kell rosszul megélnünk.
Társadalmi-kulturális jelentőség
Társadalmi szinten az évfordulók és jubileumok segítenek emlékezni a közös múlt fontos eseményeire (pl. forradalmak, háborúk, híres emberek születése vagy halála, nagy felfedezések). Ezek gyakran „újraszerkesztik” a közösségi emlékezetet, ezen keresztül pedig erősítik és aktualizálják a közösség identitását, önazonosságtudatát. És valóban fontos az aktualizálás, mert például magyarnak vagy katolikusnak, németnek vagy protestánsnak lenni nem ugyanazt jelenti ma, mint mondjuk a XVIII. században.
Mert a közös elbeszélésekkel és a jeles eseményekkel egyúttal értékeket és normákat is átörökítünk (hősiesség, hűség, hazaszeretet stb.), de nyilván mi sem pont azok szerint a normák szerint élünk, mint sok generációval korábbi őseink. Miközben az évfordulókkal – társadalmi szinten – sokszor pont rájuk emlékezünk, mert közös identitásunknak alapvető eleme a folytonosság. Hogy mások vagyunk ugyan, mint az előttünk járók, de nélkülük nem lennénk itt.
Az emlékezés pedig gyakran egyfajta kollektív érzelemkifejezéssel is jár, a halottak napja vagy az aradi vértanúk emléknapja tagadhatatlanul rendelkezik egy erős és közös érzelmi töltettel. (Miként akár március 15-e is, legfeljebb a másik irányba.) A születésnap vagy a házassági évforduló személyes érzelmekkel telített alkalom, de egy forradalom emléke képes kollektív érzelmek kiváltására és fenntartására.
Összességében elmondható, hogy az évfordulók és jubileumok nem pusztán időpontok vagy események – hanem pszichológiai és társadalmi értelemben vett „horgonyok”, amelyek segítenek eligazodni az időben, megerősíteni az identitást, feldolgozni az érzelmeket, és kapcsolatot teremteni önmagunkkal, másokkal és általában véve a közösséggel, melynek tagjai vagyunk.
Bácsván László
szociológus
forrás: Patika Magazin
