A jól járás fura dolog. Én nagyon szeretek jól járni. Szeretek kapni, nagyon is! Adni is, ugyanannyira, de kapni is nagyon! Arra törekszem, hogy akikkel kapcsolatba kerülök, azok jól járjanak. Velem ők, s végül én velük - ez sokszor főleg rajtam múlik. Megfigyeltem azonban, hogy különösen a spirituális emberek körében van egy furcsa fukarság. Valami aljas irigység arra, ha valaki jól jár, nem is nagyon, csak legalább egy kicsit jobban, mint holmi misztikus értékrend szerint ők maguk jártak. Beindul a fejükben a számológép, jönnek a beszólások, az irigység, egóval dobálódzás. Akik szerint úgy sem fog menni, akik szerint úgy ahogy vagy, csak probléma vagy, s bezzeg ők, az érdemtelen mellőzöttek, őrájuk kifigyel oda? Persze amikor már fent vagy ezredszer is a siker sísáncának napfényben fürdő tetején, és esélyes vagy a nyerésre, akkor olyan könnyűnek látszik. Sífelvonó, megfelelő öltözék, lámpafény, műhó, hűhó ...
Amikor ezredszer is gyalog másztál fel a tetejére, amikor még nem volt elég jó a ruhád és fáztál, amikor még nem volt elég jó a szerkód, mert nem tudtad megvenni a legjobbat, akkor még nem láttak. Egy voltál a sokból. Amikor kitartottál, akkor elérted azt amire vágytál, s akkor már jöttek. Aki sokszor lesiklott már úgy igazán, profimódra, olyan rendes ruhában, igazi versenyen, fair play, az már nem is hallja meg őket. De először mindig felhallatszik a hangjuk a lelátóról. A sípálya persze lehet bármi. Egy vállalkozás, egy szervezet amely sikeres, egy ügy, vagy egy hálózat amit felépítettél. Lehetsz a színpadon is, a lényeg, hogy elöl.
Szinte elvárják, hogy ne járj jól. Szinte zavarban vannak, ha ők maguk véletlen jól járnak. Turkálóban vásárolt holmiikban, óvatosan kerülik, hogy meg ne dicsérd csinosságukat. Kérkedve nélkülöznek, tobzódva abban, mennyire kevéssel is beérik ők. Piedesztált faragnak áldozati bárányságból, közben büdös szappan szaguk van és rémes, gyakran zsúfolt, kínai és poros plüss tárgyi kultúrában léteznek napról napra. Nem választás volt hogy nem tévéznek, hanem kényszerűség.
Szipolyszemük éhes nem csak a jó szóra, hanem az ételre is olyan sokszor, de akkor falnak, amikor más nem látja. Titokban, félhatkor féláron vett e számokkal telezsúfolt húsos hasét, papírzacskó rejtekéből. Társaságban csakis az otthonról, kis dobozban hozott vega kaját. Nem értik, hogy akkor kerek az élet, ha a büfés is jól jár. Hogy nekik azért nincs, mert nem is juthat annak, aki ennyire szűken gondolkodik.
Kis csupor pótkávét visznek, s ha meghívod őket, nem hívnak vissza sosem, legfeljebb íz nélküli, jellegtelen kis süteményüket kínálják, amikor nyúlsz érte kicsit visszarántva a dobozkát. Minden szeletke apró. Ha még nem vagy elég rutinos, elfogadod. Nincs benne se cukor, se só – ahogy az életükben sincsen semmi jellegzetes íz
Minden ingyenes programon ott vannak, mindent meghallgatnak, de soha semmit nem fogadnak meg. Soha, semmit nem integrálnak az ingyen nyert tudásból, soha semmit nem is bízhatsz rájuk, amivel ők is jól járnának, mert az utolsó pillanatban, téged cserben hagyva menekülnek ki belőle. Az elején persze sokan megpróbálják az esélyadást – rájuk lehet majd később haragudni.
Ők mindig büszkék tudnak lenni rá, ha nem járnak jól és míg meg nem érted, örökké bűntudatot keltenek benned. Akkor jársz igazán jól, ha soha többé nem is figyelsz rájuk, meg a mondókájukra.
forrás:
Harmonet.hu
