Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A havazás örömei

Érdekességek2017. január 16.

Huszonéves voltam már, amikor elõször síléc került a lábamra, ráadásul a Tátra havas lejtõin. Fogalmam sincs, mi vehetett rá ilyesmire, én ugyanis a nyarat szeretem. Fõleg akkor, ha van hozzá tenger is. A tél itt, a városban hideg, lucskos, sötét: karácsony után már csak az tartja bennem a lelket, hogy minden egyes nappal közelebb kerül a március.

Mivel teljesen kezdõ voltam, oktatásra is jelentkeztem. A meglepõen meredek gyerekpálya (na jó, dombocska) még nem fogott ki rajtam, de az úgynevezett tányéros sífelvonó nagyobb próbatételnek bizonyult. Annak, aki ilyet még nem látott, hadd mondjam el: ez egy mozgó drótkötélrõl lelógó íves csõ, a végén egy frizbivel. A hegytetõre vágyó fanatikus elõbb hosszan sorban áll, majd amikor sorra kerül, gyorsan a lábai közé kapja a frizbit, megkapaszkodik a csõben, és már suhan is felfelé a hegyoldalon. Elméletben. Akinek ugyanis nem mondják, hogy a tányérra nem szabad ráülni, az a beépített teleszkóp miatt már az induláskor fenékre ül, majd a sorban állók népes csapatának szeme láttára, villámgyorsan megpróbálja kúszva elhagyni a felvonó nyomvályúját, különben megeshet, hogy a következõ vontatott miatta jut hasonló sorsra. Aztán újabb sorban állás, újabb próbálkozás. Nem részletezném, legyen elég annyi, hogy amikor végre sikerült felérnem a hegycsúcsra, és az elegáns tovasiklás helyett kizuhantam a sorból, az addigra összegyûlt kisebb szurkolótáborom hangos tapssal fogadott.


Bár mindenem sajgott, és a ruhám a hótól, a fehérnemûm meg a verejtéktõl volt vizes, csak akkor adtam fel, amikor valaki hátulról a sílécemre lépett, a túlságosan szorosra állított kötés pedig nem oldotta ki a bakancsomat, a térdem megcsavarodott, járás- és síelésképtelenné vált. Utólag beláttam, ez hatalmas jótétemény volt, verõfényes napsütés lévén ugyanis a további öt napban nekem semmi más dolgom nem akadt, mint végtelen nyugalomban napozgatni a teraszon, puha takarók alatt.

Anyósom elmondása szerint életem párjának síelõkarrierje is idejekorán egy hóbuckába torkollott, a család csak azt sajnálja, hogy videofelvétel nem készült róla. A téllel meg úgy van, hogy elismeri a hóesés szépségét, fõleg a meleg szobából egy álmos reggelen. De ha dolgozni indul, egy ilyen álmos reggelen legfeljebb annyit lát a hóesésbõl, hogy le kell söpörnie a kocsit, csúsznak az utak, fõképp pedig hatalmas dugó lesz a városban.

A gyerekek kedvéért az ember persze sok mindenre képes. Tavaly, amikor a Kicsi még alig látszott ki a babakocsiból, a Nagynak vettünk egy szánkót, és a környékbeli dombokon csúszkáltunk vele. Nem voltak ezek hosszú séták, többnyire esténként mentünk, négyesben. Nem tudom, hogy azért, mert ez olyan végtelenül jó móka volt, vagy mert a szánkót egész évben látható helyen, konkrétan a mi hálószobánkban tároltuk, a Nagy egy év alatt nem felejtette el, hogy a hóesés szánkózással jár. Az idén az elsõ komolyabb hó csak a hegyekben maradt élvezhetõ, mi pedig a mindennapos magyarázkodás helyett (mármint, hogy miért is nem szánkózunk a lakótelepi sáros latyakban) a hétvégi hegyvidéki kirándulásra szavaztunk.

A terveinkhez képest kicsit késõn indultunk, mert csak a kocsinál jutott eszünkbe, hogy a babakocsi és a szánkó együtt nem férnek el a csomagtartóban. Anyósomék a város túlfelén laknak, szerencse viszont, hogy otthon voltak, így kölcsön tudták adni a tetõcsomagtartót. Férjem el, majd viszsza, épp véget ért a Némó, mire hazaért. A gyerekek a kocsiban kialudták magukat, így mire Mátraházára értünk, frissen és energikusan vethették magukat a hóbuckák közé. Itt megállapítottam, hogy a babakocsi kiváló támasz elcsúszás esetén, ugyanakkor kissé esetlenül mozog a hóban. Azt is, hogy a járni még nem tudó Kicsi ilyen terepen is vígan szalad négykézláb, és az sem szegi kedvét, hogy viszonylag gyakran arccal fúródik a hótakaróba. Olyankor prüszköl és fintorog, mint egy kismacska. Amikor a férjem újra és újra felvonszolta a dombon a szánkón terpeszkedõ, utasításokat osztogató Nagyot, rácsodálkoztam, hogy túlsúlya ellenére is remek formában van, valamint, hogy bár síelni nem tud, a gyerekkel szánkózást profi módon mûveli. Amikor hazafelé indultunk, õ csak arra csodálkozott rá, hogy alig remeg a keze a kormányon.

Mire az autópályára értünk, a fáradt, boldog, kipirosodott arcú srácok már az igazak álmát aludták. „Helyesek voltak, nem?” – kérdeztem. Életem párja meg hümmögött rá, hogy „Hát igen, tetszett nekik..., és a télnek úgyis hamar vége van…”

Amikor majd ötösünk lesz a lottón, nem alpesi faluba költözünk, az már biztosnak látszik.


forrás: Vital Magazin
hírek, aktualitások

A legszebb gyerekcipő is árthat

2026. november 09.

Ezekkel a hibákkal veszélyeztethetjük gyermekünk lábát



Sok szülő már akkor megveszi gyermeke első cipőjét, amikor a kicsi még csak kapaszkodva próbál felállni, pedig a járástanuláshoz otthon általában nincs is szükség lábbelire. A túl szűk, merev vagy rosszul kialakított cipők akadályozhatják a fejlődő láb természetes mozgását, és később fájdalmas panaszokat is okozhatnak. Gyebnár Ilona lábápoló mester szerint a szülők gyakran a cipő külseje alapján döntenek, miközben a megfelelő méretre és kialakításra kevesebb figyelmet fordítanak. A szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy a helytelen körömápolás kellemetlen problémákhoz vezethet, az ó-láb és az x-láb viszont sok esetben a természetes fejlődés része.

A legtöbb gyermek egészséges lábbal jön világra, lábfejének szerkezete azonban még hosszú éveken keresztül változik. A csontok, az ízületek, az izmok és a szalagok fokozatosan fejlődnek, a talpon található zsírpárnák pedig sokáig elfedik a lábboltozatot. Ezért tűnhet úgy, mintha a kisgyermekek többsége lúdtalpas lenne, holott a jellegzetes „macitalp” ebben az életkorban teljesen természetes.

A fejlődő láb különösen érzékeny a külső nyomásra, ezért egy rosszul megválasztott cipő kellemetlenségeket okozhat. A szűk orr-rész összenyomhatja a lábujjakat, a merev talp korlátozhatja a természetes mozgást, a rossz méret pedig kidörzsölődést és körömproblémákat idézhet elő.

„Amikor egy kisgyermek megszületik, a csontrendszere még nincs teljesen kialakulva, a lábában is sok a porcos rész. Emiatt különösen fontos, hogy milyen formájú és méretű cipőt adunk rá. Sok szülő azért választja a pónis, cicás vagy elefántos cipőcskét, mert megtetszik neki, és közben nem gondolja végig, hogy ortopédiai szempontból megfelelő-e” – magyarázza Gyebnár Ilona lábápoló mester, természetgyógyász, a Premiumwelt Kft. ügyvezetője.

Cipőválasztás gyermekeknek

2026. november 09.

Milyen a jó cipő, amelyik a leginkább elősegíti a láb izmainak és szerkezetének optimális alakulását?



Megfelelően rugalmas talpú cipő elősegíti a talpizmok fejlődését, de benne boltozatemelő vagy – alakító domborulat nem szükséges.

Ha a kisgyermek mozgása, izmai és csontos szerkezete rendben van, akkor passzív alátámasztás azért nem ajánlott, mert elveszi a lehetőséget attól, hogy az izomzat a kellő formára kialakuljon. Ha a gyermek lábboltozata nem megfelelő, azt passzív alátámasztással jóval később is ráér alakítani.

Otthoni játékos gyakorlatokkal lábtorna, talptorna is gyakoroltatható:


lábujjhegyre állás,
padlóra szorított láb, a lábujjakat elemeljük, majd visszaengedjük,
zsebkendő felcsippentése lábujjakkal,
toll vagy ceruza megfogása lábujjakkal a földről, majd megtartva sarkon járva pár lépéssel odébb letenni,
henger (alufólia- vagy vécépapír-guriga) görgetése talp alatt előre, hátra.


Ha a lakásban otthon kemény a padló, vagy sok a járólap, akkor javaslom a csúszásgátló zokni használatát, de semmiképp nem cipőt! Az elterjedt otthoni kisszandálok, kiscipők olyan korrekciót biztosítanak, amire valójában nincs is szükség.

A lábboltozat kialakulása kétéves kortól kezdődik, de igazán csak négy-ötéves korban alakul ki, és hat-hétéves kor előtt nem is ajánlott azt cipővel alakítani.

A tudás valóban hatalommal ruház fel?

2026. november 08.



A „tudás hatalom” egy nehézsúlyú közhely, hiszen természetesnek vesszük, hogy az. A tudás az érvényesülés, a társadalmi előrelépés egyik alapvető eszköze, mert jobb munkahelyet, magasabb fizetést, nagyobb megbecsülést jelent, és egyúttal mások befolyásolásának nagyobb esélyét is. A tudás egyfajta tőke, ami kapcsolatokra, hatalomra és pénzre váltható. Ugyanakkor sokszor épp akadálya az egyéni sikernek.

A tudás pszichológiai/szociálpszichológiai fogalma eltér a klasszikus filozófiai, ismeretelméleti megközelítéstől. A tudás itt nem csupán tények, illetve a tényekre vonatkozó információk valamilyen halmazát jelenti, hanem azt a közösen létrehozott és működtetett megértést is, amellyel az ember a körülötte lévő világot értelmezi. És amely irányítja a viselkedését társas helyzetekben. Egyszerűen szólva a tudás nemcsak információk, adatok birtoklása, hanem az a folyamat is, amely során ezeket az információkat összegyűjtjük, rendszerezzük, és aztán nem félünk használni őket.

Mert a tudás a különböző helyzetek elemzésére, a szabályok megértésére és mások viselkedésének értelmezésére irányuló képesség. Így aztán egy része közvetlenül nehezen átadható, hiszen jellemzően „többet tudunk, mint amit el tudunk mondani”. (ezért kezdődik a legtöbb tanulás utánzással, mikor még nem tudjuk pontosan, hogy mit miért csinálunk, de azt már látjuk, hogyan kellene csinálni.)