Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A fájdalomtest - miért okozunk fájdalmat egymásnak?

Érdekességek2021. november 25.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Azt gondoljuk, amikor egy gyermek megszületik, tiszta lappal indul az életbe. Pedig korántsem. A gyermek sejtszinten, tudatalatt a fogantatás pillanatától kezdve őrzi az emlékeket, az anyaméhben őt ért hatások mintáját. Az anya, az apa hangulati mintáit, félelmeit, fájdalmait. Mikor megszületik, már egy kész kis "fájdalomcsomagot" hoz magával.  

Ha tovább megyünk, akkor rájövünk, hogy nem csak a szülők fájdalmait hordozza a gyermek, hanem távolabbi ősök fájdalmas emlékeit is. Hisz az anya és az apa ezeket az emlékeket őrzi sejtszinten, amely továbbadódik a gyermeknek. Családállításokon éppen ezeket a generációs blokkokat, fájdalmas mintákat oldjuk.

Megszületése után a gyermeket aztán további hatások érik. Növekedve rá is hatnak az élet dolgai, az óvoda, iskola, később a párkapcsolat, baráti kapcsolatok, ahol további sérüléseket szerez. Ezek a sérülések fájdalom- és energiamező-maradékot hagynak hátra. A hasonló érzelmi fájdalmak pedig egy energiamezővé állnak össze és azonos frekvencián mozognak. Ezt a becsomósodott energiamezőt nevezzük fájdalomtestnek, amely néha passzív és néha aktív.

Ennek az energiamezőnek folyamatosan utánpótlás kell, további fájdalmas élményeket létrehozva. A fájdalomtest is életenergia, de olyan életenergia, melynek a szabad áramlása elakadt. Az utánpótlást pedig leginkább a párkapcsolatból nyeri. Amikor két ember találkozik, és kialakul a szerelem, a fájdalomtest még alvó állapotban van. Később, kinél rövidebb, kinél hosszabb idő múlva kezd el aktiválódni.

Egy példa arra, hogyan hatunk egymásra. Van egy férfi, aki gyermekkorában sosem tudott megfelelni az anyjának, mert az mindig többet és jobbat várt tőle. Ezért később, felnőve a férfi úgy érzi, nem tud megfelelni egyetlen nőnek sem.

Van egy nő, akivel az apa nem törődött, ezért elhanyagolva, elutasítva érezte magát. Később, kapcsolataiban keresi azt a szeretetet és törődést, amit apjától nem kapott meg. Ha ez a férfi és ez a nő találkozik, fájdalomtestjeik előbb utóbb aktiválni fogják egymást. A nő folyamatosan a férfitől fogja várni a visszaigazolást arra, hogy ő szerethető, tőle szeretné megkapni azt a törődést, amit az apától nem kapott meg. Mivel azonban itt az érzelmi rendszer sérült, a férfi bárhogy mutatja ki a szeretetét, a nőnek nem lesz elég, nem fogja elhinni. Ismét az elutasítottság érzése fog eluralkodni rajta. A férfi pedig ebben a szituációban ismét szembetalálkozik azzal az érzéssel, hogy ő nem elég, nem felel meg.


A két fájdalomtest tovább duzzad.

Fájdalomtestünk tartalmaz minden olyan fájdalmas élményt, amely fogantatásunk után ért minket, illetve az őseink megélt fájdalmait is. A fájdalomtest az energiát a gondolatok útján, illetve a másik ember érzelmi reakciójából szerzi. Biztos észrevetted, hogy ha egy negatív gondolat befészkeli magát a fejedbe, az szinte maga után hozza a többi, hasonlóan negatív élményt. Ilyenkor még több erőt adsz ennek az amúgy is elakadt energiának.

A másik ember érzelmi reakciója pedig szintén aktiválhatja fájdalmaidat. Nem kell hozzá nagy dolog, elég egy rosszul megválasztott hangsúly, és máris elönt a szorongás, a félelem vagy a düh.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy az életenergia ismét akadálytalanul áramoljon? Először is tudnunk kell arról, hogy létezik a fájdalomtestünk, és az hogyan működik.

Másodszor tudatosan kell odafigyelnünk a bennünk keletkező érzésekre, és mielőtt a fájdalom venné át az uralmat felettünk, tudatosítanunk kell, hogy most egy régi minta, egy régi fájdalom aktiválódott. Ezt pedig csak egyféleképpen tehetjük meg. Ha a múltból és a jövőben élés helyett visszatérünk a jelenbe. A jelenben ugyanis minden rendben van. A fájdalom érzését a múlt érzései, és a jövőtől való félelem aktiválja.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Nemzetközi összefogás az inkontinencia korai felismeréséért

2026. május 05.

A Magyar Kontinencia és Gynekológiai Társaság (MAKUT) és a Horvát Urogynekológiai Társaság középtávú szakmai együttműködési megállapodást kötött az inkontinencia korai felismerése és kezelése érdekében. A partnerség középpontjában egy Magyarországon eddig hiányzó megközelítés áll: a szűrés és az ellátás beépítése az alapellátásba – különös tekintettel az egyszer vagy többször szült nőkre, akik az egyik legsebezhetőbb, mégis legelérhetőbb rizikócsoportot alkotják.

A partnerség célja, hogy választ adjon az inkontinencia ellátás egyik legsúlyosabb európai kihívására: a betegek jelentős része nem jut megfelelő diagnózishoz és kezeléshez, miközben a probléma társadalmi tabuk és strukturális hiányosságok miatt rejtve marad. Az együttműködés fókuszában a bizonyítékokon alapuló, alapellátás-központú megközelítések erősítése áll, és az, hogy hogyan lehet a női inkontinencia – korai ellátását megvalósítani úgy, hogy ezen belül a különösen kitett helyzetűekre: az egyszer vagy többször szült nőkre fókuszálnak.

A fürdés jótékony hatásai

2026. május 04.

A víz szeretete egyidős az emberiséggel. Már az ókori civilizációk – Egyiptom, Görögország, Róma – is felismerték, hogy a fürdés nemcsak tisztasági kérdés, hanem közösségi és szakrális élmény is. A római fürdők egyszerre szolgáltak tisztálkodásra, pihenésre, sőt üzletek megkötésére is, a társadalmi élet központjai voltak. Egy latin mondás szerint „Sanitas per aquam” – azaz egészséges a víz által.

A középkorban a fürdőkultúra kicsit alábbhagyott, a városi járványok és a higiéniai félelmek miatt, a fürdők sok helyen bezártak. Nálunk, Magyarországon a török hódoltság idején új lendületet kapott. Gyógyvizeink pedig messze földön híresek.

A 19-20. században a gyógyfürdők és uszodák a modern egészségmegőrzés részei lettek. Ma már a fürdés nemcsak testápolás, hanem rekreáció, stresszoldás, társas élmény és terápia is.

Miért érzem úgy, mintha távolról figyelném az életemet?

2026. május 04.

Előfordult már, hogy úgy érezte mintha saját gondolatait, testét, végtagjait, cselekedeteit egy külső perspektívából szemlélné? Vagy mintha a külvilágot látná egy üvegfalon keresztül? Ha igen, bizonyára felmerült, hogy ilyen nincs, ezt a benyomást senki sem tekintené hitelesnek. Holott a jelenségnek neve is van: deperszonalizációs-derealizációs zavar. Dr. Blazsek Péter, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere, gondozóvezető főorvos arról beszélt, hogyan lehet diagnosztizálni ezt a zavart, és milyen lehetőségei vannak a kezelésnek.

Egy gyakran félrediagnosztizált zavar

A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) egy nehezen felismerhető mentális állapot, amelyben az ember furcsa, ijesztő módon éli meg önmagát vagy a környezetét. Előfordulhat, hogy a saját testét idegennek érzi (ez a deperszonalizáció), vagy a külvilág tűnik távolinak, álomszerűnek (ez a derealizáció). Ilyenkor az ember úgy érezheti, mintha kívülről nézné önmagát vagy az életét, de közben tudja, hogy mi a valóság.

Ez az állapot lehet enyhébb vagy súlyosabb, és tarthat pár pillanattól akár hetekig is. Jelentősen megnehezítheti a mindennapi életet, például a tanulást, a munkát vagy a kapcsolatokat, és az sem ritka, hogy ha szakemberhez fordul az érintett, tévesen más diagnózis születik az állapotáról.

A DDD a disszociatív zavarok közé tartozik, vagyis az élmények, gondolatok és érzések „szétkapcsolódásával” jár. Két fő formája van:


Deperszonalizáció: az ember úgy érzi, mintha eltávolodott volna saját testétől vagy gondolataitól, mintha kívülről figyelné magát.
Derealizáció: a környezet tűnik furcsának, ködösnek, mesterségesnek, mintha nem lenne teljesen valós.


Ezek az élmények visszatérhetnek vagy tartósan is fennállhatnak, és gyakran erős szorongás kíséri őket.