Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A diétás konyha 8 titka

Érdekességek2023. november 12.

Ha valakit diétára "ítélnek", az első gondolata általában az, hogy íztelen vagy akár rossz ízű, kevés mennyiségű étellel kell beérnie. Rosszul sejti. Milyen a finom diéta? 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Diétán innen, konyhán túl
A diétás tanácsadás során részletes tájékoztatást kaphatunk nem csak a helyes nyersanyag válogatásról, de a javasolt konyhatechnológiáról is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a dietetikushoz fordulók nem mindig vannak tisztában azzal, amit hallanak. Az egyszerű rántás, sütés, főzés ismerős, de ha azt halljuk például, hogy diétás rántás, dúsítás, talán nem mindig tudjuk, pontosan hogyan is kezdjünk neki a megvalósításnak.

1. A diétára ítélve
Ha valakit diétára „ítélnek”, az első gondolata általában az, hogy íztelen vagy akár rossz ízű, kevés mennyiségű étellel kell beérnie, míg mások jóízűen falatoznak körülötte.

Ha valaki nem kap megfelelő  tanácsot, vagy nem mer kísérletezni, új dolgokat kipróbálni, esetleg panaszoktól félve túlságosan megszorítja a diétáját, valóban járhat így.

Legyünk hát nyitottak, kreatívak és hogy a főzés ne csak a rántásból és olajban sütésből álljon, ismerkedjünk meg a következőkben a diétás ételkészítési műveletekkel.

2. Diétás ételkészítési műveletek
A diétás konyhatechológiában az ételek biológia és élvezeti értékének megtartása ép olyan fontos, mint az egészséges emberek esetében. Sőt mivel számos betegség társul étvágytalansággal, ezért még jobban oda kell figyelni, hogy mi kerül a beteg tányérjára.

Olyan ételkészítési eljárásokat kell ezért alkalmaznunk ami megőrzi a tápanyagtartalmat, az ízeket, illatokat, zamatanyagokat és egyben könnyen emészthető.

3. Főzés, párolás, gőzölés
A főzés hatására az élelmianyagok rostjai felpuhulnak, az étel könnyebben emészthető lesz.

A párolás kevés zsiradékban és/vagy folyadékban történik, fedő alatt. A főzés és a sütés tulajdonságait egyesíti. A visszacsapódó párával a kioldódó tápanyagok, ízanyagok nem „vesznek” el.

A párolás különleges változata amikor zöldségekkel párolunk. Ennek előnye, hogy a kevésbé ízletes élelmianyagoknak kellemes ízt adnak a pároláshoz felhasznált aromás zöldségek, pl. gomba, zeller, sárgarépa. A zöldséges pároláskor nem vizet használunk, hanem csontlevet vagy zöldséglevet. A gőzölés során a víz párája átjárja a gőzölendő anyag rostjait így puhítva azokat, miközben kicsi a vitamin és ásványi anyag veszteség.


4. Sütés
A sütés közben ízletes pörzsanyag keletkezik, ami nem csak ízletes, de mintegy kérget képezve az ételből a nedvek kiáramlását megakadályozza. A sütést a sószegény diétában nagyon jól felhasználhatjuk, de mivel a keletkező pörzsanyag erős gyomornedv elválasztást okoz, ezért savtúltengésben, refluxos megbetegedésben nem javasolt.

A bő olajban vagy zsírban való sütés helyett a korszerűbb módszerek javasoltak.

Annak számít a sütőzacskóban vagy az alufóliában való sütés, amikor olaj nélkül lehet az ételeket elkészíteni. A teflon bevonatú serpenyőkben szintén olaj nélkül vagy minimális zsiradék felhasználásával lehet sütni.

Jól alkalmazható az elektromos grillen vagy a gáztűzhely grillsütő lapján történő sütés.

A mikrohullámú sütő  szintén jó szolgálatot tehet ha zsírszegényen, az ételek kellemes ízét megtartóan akarunk sütni.

5. Sűrítés
A hagyományos rántás helyett alkalmazhatunk kímélőbb sűrítési eljárásokat.

A habarás során tejet, tejfölt, tojást, tejszínt, joghurtot, kefirt használunk. Úgy készítjük, hogy tejben vagy tejtermékben elkeverjük a lisztet, majd a forró főzőfolyadékból hozzá - hozzá teszünk, közben kevergetjük, addig, amíg a habarásunk átforrósodik, majd folytonos kevergetés mellett az ételbe csurgatjuk. Ezt követően már ne főzzük sokáig az ételt, mert különben a habarás kicsapódhat. A habarást úgy is készíthetjük, hogy vízzel keverjük ki a lisztet és így adjuk az ételhez.

A diétás rántás úgy készül, hogy a lisztet szárazon pirítjuk meg és ezután adjuk hozzá az olajat, majd hideg vízzel felengedjük, vagyis az olajat nem hevítjük fel ezzel elkerülve, hogy a gyomrot izgató anyagok keletkezzenek benne.

A hintés során a zsiradékon párolt anyagot liszttel meghintjük, majd kevés vízzel felengedjük és felforraljuk.

6. Lazítás
Az ételek lazítása könnyebben emészthetővé teszi az ételt. A lazítás sok féle lehet. Ha alaposan elkeverjük az ételt akkor a levegővel történik, de a zsiradékok (margarin, vaj), a tojássárga, felvert tojásfehérje, tej és tejtermékek használatával is elérhetjük ezt a hatást. A sütőpor szintén lazítja az ételt.

7. Ízesítés
A fűszerek használata elengedhetetlen ha jó ízű étel akarunk feltálalni. A megfelelően fűszerezett étel jobban hasznosul a szervezetben.

A diétás konyhatechnológiában a gyomornyálkahártyát izgató hatású fűszereket (erős paprika, feketebors, torma, ecet stb.) ki hagyjuk, de számtalan más fűszer áll rendelkezésre.

Jó használható például a petrezselyemzöld, fahéj, köménymag, kapor, tárkony, bazsalikom, citromhéj, szerecsendió, vanília, babérlevél, metélőhagyma stb. A vöröshagyma, fokhagyma az ételbe főzve, kímélőbb, mint olajban pirítva.

Számos diéta kifejezetten sószegény, ilyen esetekben a sótalan ízt aromás zöldségekkel jól leplezhetjük pl, gomba, zeller, paradicsom, de a vasfű is jól felhasználható.

Fekete bors helyett pedig a borsikafüvet használhatjuk.

8. Tálalási mód
Bizonyos esetekben szükség lehet az ún. „széthúzott” tálalásra, amikor is a kisebb mennyiségű ételt megpróbáljuk nagyobbnak feltüntetni, így optikailag becsapva magunkat.

Fogyókúrában különösen jól jön amikor kisebb tányérra szedjük az étel, amitől az bőségesnek látszik.

Amikor kis mennyiségbe kell, minél több tápanyagok elrejteni nevezzük burkolt tálalásnak vagy dúsításnak.

Dúsítás például, ha a főzelékbe reszelt sajtot „rejtünk”, vagy ha a gyümölcslevest tej helyett tejszínnel habarjuk, vagyis növeljük a kalóriaértéket, hogy minél több tápanyagot vihessünk be.

 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Leégett a bőre?

2025. július 18.

Hasznos tudni, hogy mivel kezelje a napégette bőrt

Nyár, nyaralás, napsütés, napégés… Az utóbbi nem játék, hiszen a kellemetlen panaszokon túl a napégés vagy leégés a bőr ráncosodásának, öregedésének az előszobáját és egyes esetekben akár a bőrrák kiindulópontját is jelenti.

A legjobb lenne a napégést megelőzni! Ha azonban kivédeni nem sikerül, akkor mindenképpen törekedni kell a szakszerű kezelésére.

Milyen tünetekkel jár a napégés?

Minél több időt tölt valaki minél nagyobb intenzitású napfényen, annál inkább ki van téve az ultraibolya (UV)-sugárzás káros hatásának, így a napégésnek is. A bőr rózsaszínűvé, majd pirosas, vöröses árnyalatúvá válása mellett a melegérzet és a bőr megérintésekor tapasztalható perzselő, égő érzés egyaránt arra utalnak, hogy túl nagy dózisban volt a bőr a napsugárzásnak kitéve.

Az extrém erősségű napsugárzásnak való kitettséget követő pár órán belül


fájdalom,
viszketés,
hólyagosodás,
hólyagnedvedzés,
duzzanat egyaránt tapasztalható a bőrön.


Súlyosabb esetben a panaszok nem korlátozódnak csupán a bőrre, és egyéb tünetek is megjelennek, így például a fejfájás, hányinger, hányás, szédülés, gyengeség vagy akár láz.

A napégéssel társuló egyik legnagyobb veszély a kiszáradás, és itt nem csak a bőr szárazzá válásáról van szó, hanem a szervezet só- és vízháztartási egyensúlyának felborulásáról. Megfogadandó a tanács, hogy napégéses panaszoknál az érintettek hűvös, elsötétített helyiségben tartózkodjanak és gondoskodjanak a bőséges folyadékbevitelről, lehetőleg tiszta víz formájában. A langyos vizes zuhanyzás kellemes érzést adhat, érdemes tusfürdőt nem használva, csupán tiszta vízzel tusolni. Az öltözetet illetően szellőző (pamut), nem szoros és lehetőleg nem műszálas ruházat viselése javasolható. Megjegyzendő, hogy az alkoholos italok fogyasztása szárító hatású a szervezetre, vagyis a „becsípett” állapotban való leégés súlyosabb következményekkel járhat, mint a józan állapotban szerzett napégés, illetve a leégett állapotban való italozás tovább ronthat az állapoton.

Mióma a menopauza után – kell-e aggódni?

2025. július 18.

A méhmióma egy döntően jóindulatú szövetburjánzás a méhben és annak környékén, amelynek ahhoz, hogy növekedni tudjon, ösztrogénre van szüksége. Ezért tehát a menopauza után, amikor az ösztrogénszint visszaesik, jelentősen csökken a mióma kialakulásának, növekedésének esélye is. Néhány esetben azonban nem ez történik, hanem a mióma továbbra is jelen van és tüneteket is okoz. Mi lehet ennek az oka, mit lehet tenni, kell-e aggódni a jelenség miatt? Dr. Józan Gyöngyi, a Nőgyógyászati Központ – Prima Medica nőgyógyásza, sebész válaszolt meg a kérdéseket.

Mi lehet az oka annak, ha a mióma a menopauza után is tüneteket okoz?

A menopauza után az az általános megfigyelés, hogy akik korábban mióma, miómák okozta panaszokkal bajlódtak, rendszerint jobban lesznek. Ez azonban nem minden esetben van így.
– Előfordul, hogy épp a perimenopauza vagy menopauza alatt alkalmazott hormonpótló terápia az, amely a progeszteron és ösztrogén pótlással fenntartja azt az állapotot, ami miatt a mióma gondot tud okozni. A tünetek változatosak lehetnek, ahogyan a mióma mérete és száma is. Az almamag méretűtől a grapefruit nagyságúig, az egyetlen darabtól a több miómáig számos variációban felfedezhetünk ilyen képleteket. Éppen ezért a panaszok is sokrétűek:
– erős menstruációs vérzés (ha még van menstruáció a perimenopauzában),
– köztes vérzés vagy menopauza utáni vérzés,
– szex közben érzett fájdalom,
– puffadás,
– hátfájás (ha a mióma a méh hátsó részén jelentkezik, nekinyomódhat a hát alsó szakaszán lévő izmoknak és idegeknek),
– székelési, vizelési fájdalom, székrekedés, hólyag kiürítésének nehézsége (ugyanis a méh külső falán elhelyezkedő miómák nyomhatják a hólyagot, a végbelet és az idegeket).
A tünetek lehet enyhék, de akár olyan erőteljesek is, hogy nem csak a nappali közérzetet, de az éjszakai alvást is megnehezíthetik. Nagyon ritka esetben az is előfordulhat, hogy a mióma daganatos sejteket is tartalmaz.

Miben más a növényi és az állati fehérje? Melyik segíti jobban a fogyást?

2025. július 17.

A fehérjediéta több szinten is hozzájárul az anyagcsere fokozásához, a zsírégetés elősegítéséhez és az izomméret megtartásához, miközben pozitív hatással van az energiaszintre és a bőr egészségére. De felmerül a dilemma: a cél, az egészséges és tartós fogyás érdekében a növényi vagy az állati fehérje fogyasztását részesítsük előnyben?

Goda Gábor, vegyészmérnököt, a Toman Diet szakértőjét kérdeztük arról, miért olyan hatékony a fehérjediéta és vajon a növényi, vagy az állati fehérje segíti jobban a fogyást?

„A fehérjediétának számos előnye van a népszerű divatdiétákkal szemben: fokozza az anyagcserét, mivel a fehérjék lebontása több energiát igényel, mint a szénhidrátoké vagy a zsíroké. Ez a magasabb termikus hatás elősegíti a kalóriák gyorsabb elégetését, ami a testsúlycsökkenést és a zsírvesztést támogathatja – feltéve, hogy a bélflóra és az enzimháztartás megfelelően működik. Kalóriadeficitben a szervezet hajlamos az energiáért az izomszövet lebontásához folyamodni. A megfelelő fehérjebevitel azonban biztosítja az izmok építőelemeit (aminosavakat), segítve így az izomtömeg megőrzését és elősegítve az előnyösebb, tónusosabb testkép kialakulását. A fehérje lassúbb emésztése miatt hosszabb teltségérzetet biztosít és stabilabb energiaszintet eredményez. Emellett nélkülözhetetlen a kollagén és elasztin termelésében, melyek a bőr rugalmasságát, szilárdságát és regenerációját támogatják, így segítve a bőr fiatalos megjelenésének elérését vagy fenntartását.”

Tehát a fogyókúra során a fehérjebevitel kulcsszerepet játszik. Az azonban, hogy az állati vagy a növényi fehérje segíti jobban a fogyást, nagyban függ az étrend többi részétől, az egyéni igényektől és a fehérjeforrás minőségétől.

„Míg az állati fehérjék általában teljes aminosav-profillal és magas biológiai értékkel rendelkeznek, addig a növényi fehérjék előnyei a rost és az antioxidáns tartalomban nyilvánulnak meg. Az egészséges étrend szempontjából a legjobb megoldás az egyensúly fenntartása és a különböző fehérjeforrások kombinálása, hogy mind az esszenciális aminosavak, mind a további tápanyagok optimálisan biztosítva legyenek.” – folytatja Goda Gábor.