Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A csípőficam

Érdekességek2024. október 30.

A csecsemőkori csípőszűréssel időben kiszűrhetők a csípőízület rendellenességei, és megelőzhetők a fiatal felnőttkorra kialakuló súlyos szövődmények, a csípőfájdalom és járásnehezítettség. Dr. Bánhegyi Barbarát, a Gyermekgyógyászati Központ radiológus szakorvosát arról kérdeztük, miért van szükség a babák fizikális vizsgálata mellett az ultrahangos szűrésre is.

Fotó: 123rf.comA csípőrendellenességek korai szűrésének jelentősége

Bicebóca – mondták régen a sántító, bicegő emberre a népnyelvben. Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című ifjúsági regényében pedig külön fejezetet szentel a feltehetően csípőfejlődési rendellenesség miatt sántító, mankót használó kisfiú történetének. A csípőt érintő rendellenességek sajnos nem feltétlenül ismerhetők fel a szülő számára, ezért gondos fizikai vizsgálat, valamint kiegészítő ultrahangvizsgálat is szükséges ahhoz, hogy időben kiszűrhessük és kezelhessük őket – hangsúlyozza dr. Bánhegyi Barbara, a Gyermekgyógyászati Központ szakembere.

Miért van jelentősége az ultrahangvizsgálatnak is?

Magyarországon a csípőficam szűrése egy életkorhoz kötött szűrővizsgálat. Az első csípővizsgálatra a gyermek születését követő napokban kell sort keríteni, amit a hazaadás után 4-6 hetes korban kell megismételni, majd 4-6 hónapos korban újabb ismétlő vizsgálatra kerül sor. 

„Fontos tudni, hogy a csípőszűrés nemcsak a ficam, hanem az ún. éretlen csípő (csípő diszplázia) időben történő felismerése miatt is fontos. Normál esetben a combcsont feje a medencecsont mélyedésében, az ízületi vápában ül. A combfej egy ún. gömbízület, ami különböző irányokban képes mozogni, de mindig a vápában marad. Fejletlen csípő esetében azt tapasztaljuk, hogy bár a combcsont feje a vápában van, de annak sekélysége miatt könnyen kicsúszik vagy kinyomható belőle. A csípőficamot az különbözteti meg ettől az állapottól, hogy a combcsont feje nem a vápában, hanem felette helyezkedik el. Ez utóbbi szerencsére egy viszonylag ritka állapot.”

A csípődiszplázia diagnózisa az első 4 hónapban ultrahanggal, majd a combfej csontosodása után (~ 4-6 hónap) röntgenfelvétellel igazolható. A csípő ultrahangos szűrővizsgálatát 4-6 hetes korban ajánlott elvégezni. A szonográfiás vizsgálat azért is fontos, mert – szemben a csípőficammal – a diszpláziának nincsenek jellegzetes tünetei, és előfordulhat, hogy a rendellenesség a gyermekortopédiában jártas szakorvos előtt is rejtve marad.

Azok esetében, akiknél a fizikális vizsgálat nem mutatott ki eltérést, ám magas kockázatúnak számítanak, mindenképpen javasolt a hathetes korban elvégzett ultrahangvizsgálat is a csípő fejlettségének pontos detektálásához – hangsúlyozza Bánhegyi doktornő. Ide tartoznak azok a gyermekek, akiknek a családjában már előfordult ez a rendellenesség, illetve javasolt a vizsgálat a várandósság és szülés kapcsán jelentkező komplikációk (farfekvés, ikerterhesség, téraránytalanság, magzati kényszertartás) esetén is, hiszen ezek szintén befolyásolja a csípőízület fejlődését. 

A csípőultrahang akár többször is elvégezhető, teljesen fájdalommentes és biztonságos vizsgálat. A gyermeket derékig le kell vetkőztetni, és egy speciális fektető ágyban oldalt fekvő helyzetben nézzük meg a jobb, illetve a bal oldali csípőt alkotó struktúrákat, a csontos és porcos részek fejlettségét.


Hogy kezelik a csecsemőkori csípőproblémákat?

Dr. Bánhegyi Barbara hangsúlyozza korai felismerés jelentőségét, hiszen az időben felfedezett és kezelt csecsemőkori csípőproblémák jól gyógyíthatók, az ízületek terhelhetőségének romlása, a korai ízületi porckopás és az ezzel járó fájdalom és mozgáskorlátozottság megelőzhető. Ha a vizsgálat során eltéréseket tapasztalunk, akkor ortopéd szakorvoshoz irányítják a szülőket a babával. A szakorvos enyhébb esetben speciális tornagyakorlatokat, illetve terpeszpelenka használatát javasolhatja. Súlyosabb esetben egy puha pozícionáló eszköz, az ún. Pavlik kengyel használata is szükséges lehet, amivel az alsó végtagokat megfelelő helyzetben pozicionálva biztosítható a csípőízület normális fejlődése. Ha a csípőficamra későn derül fény, vagy a konzervatív kezelés lehetőségei kimerülnek, 5-6 hónapos kor után már csak a sebészeti beavatkozás jelenthet megoldást.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Horkol? Ezért érdemes komolyan venni!

2025. december 03.

A horkolás kellemetlen hatásait sokáig erősebben érzékelik a hálótársak, mint maguk a horkolók. Az így megzavart alvást pedig igenis komolyan kell venni, hiszen nappali közérzetromlással, teljesítménycsökkenéssel járhat. A horkolásból kialakuló légzéskimaradás viszont már nem csak az alvás minőségét rontja, de számos egészségi kockázattal is jár. Ezt mutatta be dr. Csóka János, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica főorvosa, fej-nyak sebésze.

Az alvási apnoé miatti mikroébredések ellehetetlenítik a pihentető alvást

A horkoló hang a felső légutak lágy szöveteinek (torok oldalsó és hátsó falai, nyelvgyök, nyelvcsap, mandulák, lágy szájpadlás) vibrációja miatt jön létre. A garatfeszítő izmok ugyanis alvás közben ellazulnak, nem vesznek részt a garat nyitvatartásában, így az az erre hajlamos személyeknél felső légúti szűkület vagy akár elzáródás alakulhat ki. A ki-be áramló levegő megmozgatja a lágy szöveteket, így jön létre a horkoló hangot. Ez pedig nem csak kellemetlenséget jelent – elsősorban a hálótársnak, a környezetnek -, de veszélyes is lehet, különösen, ha a horkolás közben rövidebb-hosszabb légzési szünetek jelentkeznek. Ilyenkor az alvó személy rövid időre abbahagyja a horkolást, majd hangos „horkantás” kíséretében hirtelen levegő után kezd kapkodni. Ezt a jelenséget hívják alvási apnoénak.
Mivel minden egyes légzéskimaradás megszüntetése csak a központi idegrendszer éber állapotában, egy úgynevezett mikroébredés révén valósulhat meg, az alvás minősége romlik, az alvó nem fogja kipihenni magát, és az elegendő alvási idő ellenére is fáradtan ébred, valamint nappali tünetekkel is számolhat.

Megelőzhető-e a stroke?

2025. december 02.

Ha az ultrahang során kiderül, hogy az érfalon már kialakult lerakódás, az orvos a lelet alapján személyre szabott kezelést javasol. Enyhébb esetben elegendő lehet az életmódváltás: a dohányzás elhagyása, a rendszeres testmozgás, valamint a mediterrán jellegű étrend – sok zöldséggel, hallal, olívaolajjal, kevés vörös hússal. Ezek az egyszerű lépések bizonyítottan lassítják, sőt részben vissza is fordíthatják az érelmeszesedés folyamatát.

Emelkedett vérnyomás értékek, magasabb koleszterinszint esetén gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A koleszterinszintet csökkentő készítmények (statinok) és a vérnyomáscsökkentők mind segítenek abban, hogy az erek falára ne rakódjon le további anyag, és a véráramlás stabil maradjon. Ha átmeneti keringészavar (TIA) vagy stroke tünetei alakultak ki, akkor neurológiai vizsgálatot követően további gyógyszerek alkalmazása merülhet fel/ kiegészítése is szükségessé válik, mint pl. a vérlemezkék összecsapódását gátló szerek (aspirin vagy clopidogrel)

Ha azonban a szűkület jelentős, és a véráramlás már veszélyesen korlátozott, sebészi beavatkozás válhat szükségessé. Ennek egyik formája az érsebészek által végzett carotis endarterectomia, amikor az érfalat óvatosan megnyitják, és eltávolítják belőle a lerakódott plakkot. Másik lehetőség a stent (fémháló) beültetése, amellyel belülről kitágítják és nyitva tartják az eret. Mindkét eljárás célja ugyanaz: visszaadni az agy biztonságos vérellátását, mielőtt a szűkület további súlyos következményekhez vezetne.

Gyógyszermaradványok a talajban

2025. december 02.

Láthatatlan veszély a gyökerek mélyén

Egy átfogó magyar kutatássorozat rámutatott, hogy a gyógyszermaradványok sorsát a talajban nem egyetlen tényező, hanem a gyökérsavak, a hőmérséklet és a szervesanyag-lebomlás összetett kölcsönhatása alakítja. Az ELTE és a HUN-REN kutatói szerint a folyamatok időben is változnak, ezért a talajminőség vizsgálatát és a környezeti kockázatbecslést is új alapokra kell helyezni.

Sokat hallhattunk már a gyógyszermaradványok problémájáról az ivóvizekben, de talán kevésbé ismert, hogy gyakran használt gyógyszereink a talajban is nyomot hagynak. Ez pedig komoly problémát jelenthet a mezőgazdaság számára, hosszú távon pedig az emberi egészségre is hatással lehet. De vajon mi dönti el, hogy ezek a maradványok ott maradnak, megkötődnek vagy tovább vándorolnak a környezetben?

Az olyan gyógyszermaradványok, mint a karbamazepin (antiepileptikum), a diklofenák (nem szteroid gyulladáscsökkentő) és az ösztrogénszármazék 17α-etinilösztradiol, különböző módokon kerülhetnek a környezetbe: kijuthatnak például kezelt vagy kezeletlen szennyvízzel, öntözéssel vagy szennyvíziszappal. További sorsukat elsősorban azok a tényezők határozzák meg, amelyek befolyásolják a megkötődésüket. A megkötődés révén ugyanis ezek az anyagok helyileg feldúsulhatnak, és miután a mezőgazdasági növények ezeket a tápanyagokkal együtt felveszik, bekerülnek a táplálékláncba.

Az ELTE és a HUN-REN kutatói nemrég három vizsgálattal tárták fel, mitől függ, hogy ezek a vegyületek a talajban megkötődnek vagy éppen mobilizálódnak, és milyen szerepük van ebben a gyökérsavaknak, a szerves anyagnak és a hőmérsékletnek.