Miért értjük félre egymást?
Érdekességek2023. január 15.
A férfi és a női kommunikáció igen jelentősen eltér egymástól, s ez félreértések tömegét okozza a két nem kapcsolatában. Ha nem ismerjük és nem értjük a két nem közti alapvető kommunikációs különbségeket, akkor a másik szavainak, tetteinek gesztusainak megítélésében óhatatlanul magunkból indulunk ki, és ez félreértelmezéshez, sőt, olykor végzetes, a kapcsolat sorsát megpecsételő félreértésekhez vezethet. A nők kommunikációs készségei meghaladják a férfiakét. Korábban tanulnak meg beszélni, gyakran olvasni is. Jobbak a helyesírásban, könnyebben tanulnak idegen nyelveket. Ezek az eltérések természetesen különböző kommunikációs módhoz is vezetnek. Sőt: a beszéd célja is gyakran különböző.
A férfi, amikor beszél tényeket közöl, ügyet intéz, tájékozódik. A nő a beszéd segítségével teremt és ápol kapcsolatokat, számára tehát a beszéd testesíti meg magát a köteléket. A férfiak gondolkodása, közlései lényegretörők, megoldás-orientáltak. A nő sokkal több oldalról járja körül a problémát. Saját érzései, gondolatai számos esetben akkor öltenek igazán testet, amikor beszél róluk. Ezzel szemben a férfi – mielőtt szavait kimondaná – általában pontosan tudja, mi az, amit közölni akar. Ezért gyakran vádolja felesleges szószaporítással, "locsogással" a nőt. Számtalanszor hangzik el: "Nem tudnád rövidebbre fogni? Mikor térsz már a lényegre?"
A kérdés persze az, hogy mi a "lényeg". A férfi számára a tények, a feladat, az eredmény, a megoldás. A nő számára legalább ilyen fontos – ha ugyan nem fontosabb – a tények, események mögötti érzelmi háttér, a motiváció, illetve az a folyamat ami a megoldáshoz eljuttat. A nők többet látnak, hallanak, érzékelnek, vagyis többet észlelnek a világból. Éppen ezért többet is akarnak közölni a másikkal.
Nyelvészek is vizsgálták a férfi és női kommunikáció jellemzőit. Azt találták, hogy a férfiak jelentősen több főnevet, a nők pedig több jelzőt és több igét használtak. A férfinak a mi? a mit? – esetleg még a mikor? és a hol? a fontos. A nőknek gyakran mindennél fontosabb a miért? és a hogyan? A férfiak a főnevekkel írják le a tényeket, a nők a jelzőkkel minősítik azokat, az igék pedig a tények közti folyamatokat jellemzik. Fizikai hasonlattal élve azt is mondhatnánk (bár ez egy kissé túl tudományosan hangzik), hogy a férfiak kommunikációja részecske-, a nőké pedig hullámtermészetű.
A férfi és a nő nemcsak másképpen beszél, de máshogyan is figyel. A nő mimikájával, taglejtésével követi beszélőpartnere mondanivalóját, sőt tükrözi annak érzelmeit. Belekérdez, megismétel egy-egy szót, egyetértő, együttérző megjegyzéseket fűz a hallottakhoz. A férfi arca – ha feszülten figyel – általában rezzenéstelen, nem tükröződnek rajta érzelmek. Odafordulását mindössze egy-egy apró biccentés, dörmögés, hümmögés jelzi. A másik lehetőség, hogy minduntalan közbekérdez, illetve elmondja, hogy a nőnek mit kellene (kellett volna) tenni.
A férfiak általában meghatározott céllal jönnek össze, horgásznak, kártyáznak, meccset néznek, és közben, mellékesen esetleg beszélgetnek is. A pecázó férfiak órákig ülnek szótlanul egymás mellett. Ha beszélgetnek, akkor rendszerint tárgyakról (autókról, mobiltelefonokról, hi-fi berendezésekről) vagy tevékenységekről (sportról, a munkájukról, esetleg politikáról) esik szó. A nők összejöveteleinek célja általában maga a beszélgetés. Miközben dumcsiznak egy jót, esetleg – mellékesen – kanasztáznak is egy kicsit. A témák persze merőben különböznek: leggyakrabban érzelmekről, kapcsolatokról, házasságról, gyerekekről társalognak. Amikor a férfiak pletykálkodással vádolják a nőket, annak az az alapja, hogy százszor jobban érdekli őket szomszédaik, barátnőjük, munkatársaik magánélete, mint egy új autómárka műszaki tulajdonságai, vagy a hét végi focimeccs várható eredménye.
Hogy melyik a fontosabb? Nézőpont kérdése. És pont ez a nézőpont különbözik.
A nők jobban felfogják, és jobban értelmezik a (non-verbális) kommunikáció jeleit, a mimikát, a gesztusokat, a testbeszédet, érzékenyebbek a hanghordozásra is. Mivel a hétköznapi kommunikációnak mintegy 70-80 %-a zajlik ezen a non-verbális csatornán, a nők jobban megérzik, illetve értelmezik beszélgetőtársuk hangulatát, a szavak mögött bujkáló rejtett érzéseket, vágyakat.
A nők azonban – mivel nincsenek tisztában a nemek közti eltérésekkel – elvárják, hogy a férfiak ugyanúgy megérezzék, értsék rejtett, ki nem mondott elvárásaikat, vágyaikat, megértsék, hogy a nőnek mire van szüksége. Ezért nem kommunikálnak direkt módon, nem mondják meg mit szeretnének, csak jeleznek, céloznak, és azt szeretnék, ha társuk mintegy olvasna gondolataikban. A férfiak többsége azonban elereszti a füle mellett az elejtett célzásokat. A férfi közvetlen módon kommunikál, és szó szerint érti, amit mondanak neki.
Ha Feri – aki munkát vitt haza a hét végére – vasárnap reggel megéhezik, egyszerűen azt mondja Nórának: "Drágám, csinálj nekem reggelire két lágy tojást!" Ezzel szemben, ha Nóra – aki esti egyetemre jár, és hétfőn nehéz vizsgája lesz, amire egész vasárnap rengeteget kell tanulnia – szintén lágy tojásra vágyik, valami ilyesmit mond: "Drágám, mit szólnál, ha ma lágy tojást reggeliznénk?" Vagy: " Olyan jó esne reggelire két lágy tojás. Neked nem?" Nóra elvárná, hogy Feri megértse, rengeteg tanulnivalója van, és azt szeretné, ha Feri készítene számára lágy tojást. Feri valószínűleg szívesen meg is tenné, ha Nóra direkt módon megkérné rá. Így azonban csak a kérdés nyílt értelmével foglalkozik, vagyis azt veszi fontolóra, hogy neki kedve lenne-e lágy tojást enni. A mögöttes tartalom, a rejtett kérés nem jut el hozzá. Ezért azt válaszolja, miközben alig pillant fel az újságból. "Hát persze drágám. Bár lehet, hogy inkább tükörtojást ennék." És nyugodtan olvas tovább. Nóra dühösen lecsapja tankönyvét, és miközben elkészíti a lágy tojást vagy a tükörtojást, (esetleg mindkettőt) magában érzéketlen önző dögnek tartja Ferit. Amiben a maga szempontjából igaza is van. Hiszen ő megértette volna a rejtett kérést. Meg sem fordul a fejében, hogy Ferinek egyszerűen nincs érzékszervi csatornája a non-verbális közlések dekódolására.
A nő – bár nagyobb a szókincse, és jobban kommunikál –, gyakran nem törődik a szavak pontos jelentésével. A férfi azonban szereti a szavakat pontosan használni, és szó szerint értelmezni. Nóra miután megcsinálta a reggelit, dühösen csapja le a tükörtojást Feri elé. Hallgassuk csak, hogyan zajlik a párbeszéd reggeli közben!
Nóra: Remélem érdekes volt az újság! Az persze egy cseppet sem érdekel, hogy én egyetemre járok, és tanulnom kell.
Feri: Mi az, hogy cseppet sem? Hát nem azért vállaltam külön munkát, hogy ki tudjuk fizetni a tandíjadat?
Nóra: Igen, de itthon soha, semmit nem segítesz!
Feri: Hogy mondhatsz ilyet? Tegnapelőtt este is én vittem le a szemetet!
Nóra: Örökösen ellentmondasz, és kicsavarod a szavaimat.
Feri: Dehogy örökösen! Csak akkor, ha nem igaz az, amit mondasz!
Ismerős a párbeszéd hölgyeim és uraim? Nóra és Feri – akárcsak több száz vagy több ezer hozzájuk hasonló férfi és nő – a szavak értelmén vitatkoznak, ahelyett, hogy arról beszélnének, ami tulajdonképpen a konfliktus forrása. Nóra azt szeretné, ha Feri jobban odafigyelne rá, ha nagyobb mértékben kivenné a részét a házimunkából. Ez lenne szavainak a mögöttes értelme. De nem ezt mondja. És Ferinek, ha győztesen akar kikerülni a vitából – és mivel férfi, mindenképpen győzni akar – nem kell mást tennie, mint szó szerint értelmezni a túlzó mondatokat. Így lesz egyre több félreértés és egyre növekvő konfliktus a nemek közti kommunikációs eltérésekből.
A férfi/női különbségekről itt olvashatsz többet.
forrás: Harmonet.hu
