Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Magány vagy egyedüllét?

Érdekességek2024. április 13.

Az élet: magány. Ha az ember magányossága miatt szenved, annak az az oka, hogy nem ismeri önmagát, mert nem érti az élet igazi struktúráját. Majdnem mindenki szenved a magánytól, sokan szinte állandóan. A magányosság és az egyedüllét azonban két teljesen különböző dolog.  

„Egyedül születünk, egyedül élünk, és egyedül halunk meg..."

Általában, aki a magányosságtól szenved, az olyasvalami hiányától szenved, amit nem saját magában keresett. Sokan azért vágynak társra, hogy megértésre találjanak, amit nem képesek megadni önmaguknak. Ahhoz, hogy egyedül tudjunk maradni önmagunkkal, hogy elfogadjuk magunkat, az önismeret által juthatunk el. Ha magunkat ismerjük, a világot ismerjük.

Majdnem mindenki szenved a magánytól, sokan szinte állandóan.

A magányos embernek nincs kivel kapcsolatot teremtenie semmilyen szinten, legyen az csupán ismeretség, barátság vagy tartós szerelem. Ha sikerül is kapcsolatot teremtenie, esetleg nincsenek eszközei arra, hogy azt fenntartsa, és ne szenvedjen tovább a magánytól. Az emberi kapcsolatok segítenek saját értékeink megítélésében és abban, hogy életünk eseményeit megfelelően tudjuk kezelni, hogy összhangba hozzuk a tőlünk függetlenül létező külvilág hatásait belső érzéseinkkel.

A magány akkor következik be, amikor az ember nem tudja megítélni ezeket az értékeket, ami következménye annak, hogy nincs akivel megbeszélje, akitől megerősítést kaphatna. A kommunikáció azért játszik fontos szerepet a mindennapi kapcsolatokban, mert segítségével informálódhatunk folyamatosan arról, hogy mennyire fontos a személyünk a másik számára. 

A magány érzése a másik ember társasága, közelsége utáni vágyakozás miatt alakul ki. Azért van szükség a másik emberre, hogy megerősítsen minket önmagunk értékelésében és segítsen eligazodni a körülöttünk történő dolgokban, segítsen felismerni valódi jelentőségünket. Egyes személyeken könnyebben lehet úrrá a magány mint másokon, ilyenkor sok függ attól, hogy elég erős-e az illető személyisége, vannak-e lelki tartalékai, hogy megküzdjön a magánnyal. Számtalan oka lehet annak, hogy valaki magányosnak érezze magát. 

A legnagyobb kár, amit a magány okozhat, hogy egyes elfojtott szorongások elhatalmasodhatnak, és súlyos rombolást okoznak a személyiségben. Az embereknek szükségük van a szerelemre, a szeretetre. Ezek nélkül nem képesek normális, egészséges személyiségként leélni az életüket.

Magányos fiatalok 

A fiatalok magányának gyakran az az oka, hogy nem szeretik az embereket, és nem tudnak bízni bennük. A harminc körüli, egyedül élő fiatalok vannak talán a legjobban kiszolgáltatva a magánynak. Ez az az élekor, amikor azt várják az embertől, hogy megházasodjon, családot alapítson. Akármelyik nemhez tartozzon az illető, ha még nem nős vagy férjezett, folyton figyelmeztetni fogják rá, mert különös, nem normális dolognak tartják egyedül élni ebben a szabályok, és elvárások szerint élő társadalomban.

Azonban ez az az életkor, amikor már az ismerkedések helye is leszűkült, és ha a baráti körben, vagy munkahelyen nem sikerül párt találni, az esélyek nagyot zuhannak. Maradnak még a társkereső hirdetések, vagy az internetes párkereső oldalak. Azonban nem mindenki akar ilyen fórumokhoz fordulni. 

Sokszor a szingli lét így nem minden esetben dalolva, és önként vállalt életforma lesz. 

Magányos középkorúak 

Rengeteg ember csalódik rosszul sikerült házasságában. Sokan közülük mégsem bontják fel, annak ellenére, hogy boldogtalan, van hogy csak félelemből. Mások házasságon kívül viszonyt kezdenek, megint mások szétköltöznek, esetleg el is válnak. És vannak, akik 35 éves kor után megözvegyülnek. Ezekben az esetekben a magány, állandóan jelen van. Vannak, akik rengeteg új dolgot próbálnak felfedezni, hogy újból élvezni tudják az életet. Azonban jóval többen vannak azok, akik inkább a gyógyszereket, vagy a tartós egyedüllétet választják. 

Magány és egyedüllét 

A magányosság és az egyedüllét két teljesen különböző dolog, bár sokan nem tudnak különbséget tenni köztük. Pedig az egyedüllétnek szépsége, méltósága, pozitivitása van; a magány viszont szegényes, negatív, sötét és lehangoló. A magány elől mindenki menekül. Ennek különböző módjai vannak; elvegyülni a tömegben, barátokat gyűjteni, családot alapítani. A tömeg alapvetően azt a célt szolgálja, hogy az ember el tudja felejteni a magányát. 

A magányosság egy hiány. Valami hiányzik, egy űrt be kell tölteni, ám ahogy az ember öregszik, az űr is egyre mélyül. Az emberek annyira félnek attól, hogy önmagukban legyenek, hogy szinte bármit kitalálnak, csak hogy ezt elkerülhessék. Mindenféle tevékenységeket végeznek, csak nehogy egyedül maradjak, mert az nagyon félelmetes. És a társadalom egyetért abban, hogy az embernek magában maradni a legszörnyűbb élmény az életben. Azonban itt van az ördögi kör, mert semmilyen kapcsolat, amely félelemből, a magánytól való félelemből fakad, nem válthatja valóra a hozzá fűzött reményeket, és nem hozhat beteljesülést. Halálra van ítélve. 

Azok, akik megismerték az igazi egyedüllétet, azt mondják, nincs annál békésebb, örömtelibb állapot. (gondoljunk csak a híres filozófusokra, tanítókra) 

Ez az óriási különbség a magány és az egyedüllét között.


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Megelőzhető-e a stroke?

2025. december 02.

Ha az ultrahang során kiderül, hogy az érfalon már kialakult lerakódás, az orvos a lelet alapján személyre szabott kezelést javasol. Enyhébb esetben elegendő lehet az életmódváltás: a dohányzás elhagyása, a rendszeres testmozgás, valamint a mediterrán jellegű étrend – sok zöldséggel, hallal, olívaolajjal, kevés vörös hússal. Ezek az egyszerű lépések bizonyítottan lassítják, sőt részben vissza is fordíthatják az érelmeszesedés folyamatát.

Emelkedett vérnyomás értékek, magasabb koleszterinszint esetén gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A koleszterinszintet csökkentő készítmények (statinok) és a vérnyomáscsökkentők mind segítenek abban, hogy az erek falára ne rakódjon le további anyag, és a véráramlás stabil maradjon. Ha átmeneti keringészavar (TIA) vagy stroke tünetei alakultak ki, akkor neurológiai vizsgálatot követően további gyógyszerek alkalmazása merülhet fel/ kiegészítése is szükségessé válik, mint pl. a vérlemezkék összecsapódását gátló szerek (aspirin vagy clopidogrel)

Ha azonban a szűkület jelentős, és a véráramlás már veszélyesen korlátozott, sebészi beavatkozás válhat szükségessé. Ennek egyik formája az érsebészek által végzett carotis endarterectomia, amikor az érfalat óvatosan megnyitják, és eltávolítják belőle a lerakódott plakkot. Másik lehetőség a stent (fémháló) beültetése, amellyel belülről kitágítják és nyitva tartják az eret. Mindkét eljárás célja ugyanaz: visszaadni az agy biztonságos vérellátását, mielőtt a szűkület további súlyos következményekhez vezetne.

Gyógyszermaradványok a talajban

2025. december 02.

Láthatatlan veszély a gyökerek mélyén

Egy átfogó magyar kutatássorozat rámutatott, hogy a gyógyszermaradványok sorsát a talajban nem egyetlen tényező, hanem a gyökérsavak, a hőmérséklet és a szervesanyag-lebomlás összetett kölcsönhatása alakítja. Az ELTE és a HUN-REN kutatói szerint a folyamatok időben is változnak, ezért a talajminőség vizsgálatát és a környezeti kockázatbecslést is új alapokra kell helyezni.

Sokat hallhattunk már a gyógyszermaradványok problémájáról az ivóvizekben, de talán kevésbé ismert, hogy gyakran használt gyógyszereink a talajban is nyomot hagynak. Ez pedig komoly problémát jelenthet a mezőgazdaság számára, hosszú távon pedig az emberi egészségre is hatással lehet. De vajon mi dönti el, hogy ezek a maradványok ott maradnak, megkötődnek vagy tovább vándorolnak a környezetben?

Az olyan gyógyszermaradványok, mint a karbamazepin (antiepileptikum), a diklofenák (nem szteroid gyulladáscsökkentő) és az ösztrogénszármazék 17α-etinilösztradiol, különböző módokon kerülhetnek a környezetbe: kijuthatnak például kezelt vagy kezeletlen szennyvízzel, öntözéssel vagy szennyvíziszappal. További sorsukat elsősorban azok a tényezők határozzák meg, amelyek befolyásolják a megkötődésüket. A megkötődés révén ugyanis ezek az anyagok helyileg feldúsulhatnak, és miután a mezőgazdasági növények ezeket a tápanyagokkal együtt felveszik, bekerülnek a táplálékláncba.

Az ELTE és a HUN-REN kutatói nemrég három vizsgálattal tárták fel, mitől függ, hogy ezek a vegyületek a talajban megkötődnek vagy éppen mobilizálódnak, és milyen szerepük van ebben a gyökérsavaknak, a szerves anyagnak és a hőmérsékletnek.

Bipoláris zavar vagy major depresszió?

2025. december 01.

Lehet, hogy sokaknak ismerősebben cseng a mániás depresszió kifejezés, mint a bipoláris zavar, illetve a depresszió szó elé kevesen illesztik be a major vagy unipoláris kifejezést. Holott mindkét állapot jól ismert, mindkettő a hangulatzavarok nagy csoportjába tartozik, a finom tünetekben, a lefolyásban, a kimenetelben azonban különböznek, mint ahogy különböző az öröklődés mintázata is. Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere magyarázta el a különbség lényegét.

Mi az a major depresszió?

A major depresszió vagy unipoláris depresszió a tartós lehangoltság állapota, amely azonban diagnózisként csak akkor állja meg a helyét, ha megfelel bizonyos diagnosztikus kritériumoknak. Mivel azt a diagnózist csak orvos mondhatja ki, az alábbiakban a teljesség igénye nélkül olvashatók a főbb jellemzők: 
– Hosszú ideig (legalább két hétig) fennálló, mély depressziós hangulat.
– Az érdeklődés és örömérzet jelentős csökkenése szinte minden tevékenység iránt.
– Figyelmetlenség, motiválatlanság, lassú gondolkodás.
– Érzékelhető testsúlyváltozás – étrendváltoztatás, fogyókúra nélkül.
– Túl sok vagy túl kevés alvás, a hét legtöbb napján.
– Értéktelenség érzése vagy túlzott/ indokolatlan bűntudat.
– Halállal, illetve öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.
A súlyos depresszió (unipoláris depresszió) a hangulati hullámzások hiánya miatt különbözik a bipoláris zavartól, bár a depressziós fázis tünetei hasonlóak lehetnek. 

Mi a bipoláris zavar?

A bipoláris spektrum egy olyan zavar-család, amiben az elsődleges tényező a hangulati, érzelmi élet szabályozásának zavara. Ennek a hangulati, érzelmi hullámvasútnak két véglete van: az egyik, amikor nagyon felhangolt, kreatív, energikus valaki, ennek mindenféle lehetséges túlzásaival, a másik pedig a depresszió, ami ennek az ellentéte. Az utóbbi két évtizedben azonban tudományosan is igazolódott, hogy nem csak a szélsőséges formák tartoznak ebbe a csoportba, hiszen van, amikor nem ér el ilyen patológiás mértéket a hangulatingadozás, mégis bipolaritásról van szó. A modern diagnosztikus rendszerek bevezettek a konkrét tüneteken túlmenően két olyan kritériumot, ami szükséges ahhoz, hogy ki lehessen mondani a betegség diagnózisát. Az egyik, hogy az állapot jelentős mértékű funkciókárosodást okozzon a páciensnek a tanulásban, a munkában, a kapcsolataiban, a mindennapjaiban, a másik pedig, hogy az illető úgy érezze, nagy szenvedést él meg. Ez például a külvilág számára egy nehezebben észrevehető jellemző is lehet, ugyanis sokszor az érintettek óriási erőfeszítések árán, de igyekeznek fenntartani a „normális” életvitelüket – hangsúlyozza Veres doktornő.