Hekkeld meg az agyadat a futáshoz! Egy bajnok és egy igazi "radír" beszél arról, honnan merít erőt a futáshoz - mellesleg segítenek, hogy te is felemeld a hátsódat! Lubics Szilvia és a futócsoportok népszerű PiciPocija, valamint egy pszichológus is motiválnak, mert futni jó!
Miért indulunk futni, ha semmi másra nem vágyunk, mint a kanapén feküdni? Mi visz minket át a küszöbön, hogyan győzheti le kedvünket az akaratunk? Tényleg kémiai a boldogság, amit a futás okoz?
Az ópium hatásához hasonló, a futás során testünkben elszabaduló hormonszerű anyagokkal tudományosan is magyarázzák, hogyan tehet minket boldoggá a futás. Mégsem ez a kémiailag generált boldogságérzet az, ami futópályára állít minket egy álmos, hideg hajnalon. A futás még ennél is hatékonyabban segít minket a boldogsághoz.
Lubics Szilviát a világ egyik legkitartóbb futónőjeként tartják számon
Hétszer egymás után teljesítette a Sparthatlont, vagyis az Athén–Spárta közti 245,3 km-es futóversenyt, háromszor ráadásul elsőként beérve a célba. Mindezt amatőr futóként, 3 fiúgyermek és egy fogászati praxis mellett. Tavaly a Death Valley Nemzeti Park (Halál Völgy Nemzeti Park) sivatagában futotta le a 217 km-t, 50 fok körüli hőségben. És még nála is megesik, hogy nehezen indul neki napi edzésének: “Nyilván nincs az embernek mindennap egyforma lelkesedése. Alapvetően engem a célok tudnak legjobban motiválni. Ha van egy nagyobb cél, akkor az edzések 95%-át lelkesen végzem. Ha meg éppen nincs kedvem, akkor csak megcsinálom. Ilyenkor az segít, hogy tudom, hogy éppen miért megyek ki.”
Lubics Szilvia sem 245 km-rel kezdte: “Viszonylag későn, 28 évesen kezdtem el futni és gyakorlatilag már a második héten kitaláltam, hogy szeretnék teljesíteni egy félmaratont egy versenyen, tehát már a kezdettől volt egy cél, ezek nőttek az évek során.”
Azonban nem mindenki tud bajnok, vagy akár gyors lenni. Őket mi vezeti?
Öööö… szóval, futás. Sokan mesélik, hogy bizonyos kilométer után elönti őket az endorfin, a testi-lelki gyönyörűség, teljesen kikapcsolnak, hátrahagyják a gondokat és szinte súlytalanul száguldanak, lábuk gazelláé, fejük a felhőkig ér… és futás után alig várják a következő alkalmat.
Én ezt ugyan még sosem éltem át – de csak azért is futok-
mondja a Facebook csoportok népszerű PiciPocija, Halász Alexandra, aki lapunk szerzője, és lelkes maratonista, aki egy szerencsétlen baleset során az Sztk tolószékében döntötte el: Ha lábra állok, futni fogok! Ő nem sporteredményeivel, hanem vidám rajzaival lett a közismert. PiciPoci karikatúrái saját magát ábrázolják.
Vannak futó-alkatú emberek. Csodálom őket, ahogy elszáguldanak mellettem. Karcsúak, szálas inakkal, csodás vádlikkal. Mindenféle, számomra ismeretlen rendeltetésű szupermodern kütyüket viselnek a mellkasukon és a karjukon. Nem ciki nekik a feszülős caprinadrág. Nyilvánvalóan egy másik bolygó lakói. Kecsesek, akár egy ceruza, elegáns kalligráfiával siklanak végig a futópályán.
Én ezzel szemben radír alkat vagyok. Megküzdök minden méterért. Rövid lábak, meglehetős talpak, lépéseim nyomán megrezeg a Sas-hegyi szeizmográf.
De juszt is futok.
Persze, sokáig sikerélmény, az sehol. Ínszalaghúzódás, az volt (sznob módon a Forma1 pályán gyűjtöttem be), meg bevérzett ízület is (hatalmas esés a Margit-szigeten).
De barátok is voltak. Vannak. Van friss levegő is. Madárdal. Vicces felhők. Virágillat. Mókus. Legutóbb a szigeten valósággal belefutottam egy „natgeo természetfilmbe”: napkelte, sirályok, vadkacsák, kormorán, minden volt. Lehet bámészkodni kocogás közben – igen, jó dolog a feszülős technikai póló és nadrág (persze nem rajtam).
És juszt is futok.
Csak még addig a villanyoszlopig. Addig a fáig. Addig a szemeteskukáig. Meg még egy kicsit. Mindig egy kicsit tovább.
2014, Midicitta, mint célverseny. Hátha sikerül. Majré, hogy mi van, ha nem. De tényleg, akkor mi van? Leosztályozza a tesitanár? Ehh, ne már. Rajtszám rögzítése, kis híján szívendöföm magam a ziherejsztűvel, úgy remeg a kezem. :)
Tömeg, rajt. Tömegrajt. Innen már késő megszökni, futni kell, ezért vagyok itt. Feloldódom – pont mint a kavics a betonban, mondhatni… azért egy kilométer múlva már lazul a népsűrűség, kocogni is lehet… és MEGY! Visz a tömeg sodrása! Mire nyavalyogni kezdenék, féltáv. Tisztelettel nézem a kerekes székes versenyzőket… Elbambulok, vigyorgok a fotósnak látszó személyekre, nyakon öntöm magam a frissítőponton, megtapsolom a dobzenekart a Jászain. Parlament, fordító. Sehol a megszokott haláltusa. Jé, lehagyok embereket. Ez valami új. Ráfordulok a hídra – utoljára a taxis sztrájk idején szaladgáltam autómentes aszfalt közepén Pesten… be is szól egy, a futam miatt megrekedt autós… „inkább futnál te is, haver” vigyorgok rá, úgyse ér utol „Utolsó kilométer” – mi van?! Máris? A pálya mellett a tömegben ismerős arcok, „hajrá!”, taps, biztatás. Repülök. Cél. Célfotó, baráti ölelések. De jó volt!
Lehet, hogy a futók tényleg egy másik bolygó lakói. De néha nem rossz érzés ufónak lenni…
(Kép: Halász Alexandra csiga szarvakkal jelzi - nem a gyorsaság, hanem az élmény a lényeg!)
Mit mond a pszichológus?
Nem véletlenül olyan népszerűek a futóversenyek, hiszen kézenfekvő motivációt jelentenek egy amatőr futónak is. A dátum fix, a kitűzött táv szintúgy, tehát a hozzá vezető útnak, az edzéstervnek is annak kell lennie. A rövid távú kényelmünket feladva rendszeresen neki indulunk egy nagyobb célért, hogy a versenyen saját magunkat legyőzve célba érjünk. Pszichológusok szerint egy jól kitűzött cél már fél boldogság.
És milyen a jól kitűzött cél? SMART - vagyis:
(Specific) specifikus,
(Measurable) mérhető,
(Achievable) elérhető,
(Relevant) releváns és
(Time based) időzített.
A futás ebből a szempontból pedig kifejezetten hálás terep. Amellett, hogy rövid távon egy-egy edzés végén büszkék vagyunk, hogy erőt vettünk magunkon és elindultunk futni, a rendszeres edzések során rövid idő alatt növekszik teljesítményünk: nemcsak érezhetően, de mérhetően is hosszabban, gyorsabban futunk. A pozitív visszacsatolás tehát gyors, befektetett energiánk rövid idő alatt megtérül, a sikerélmény pedig önbizalmat ad, ami tovább motivál. Azon kívül, hogy a legtöbb embernél a motiváció elválaszthatatlanul kapcsolódik a kitűzött célok teljesítéséhez, a boldogság elérésének és a szorongás csökkentésének is a leghatékonyabb eszköze.
A boldogsághoz tehát nemcsak kémiailag, de pszichológiailag is hozzásegít a futás, a motiváció fenntartásához pedig a kitűzött futóversenyekre való felkészülés. Legyen 3 km a kitűzött cél vagy éppen 245.
A Generali a Biztonságért Alapítvány most segítséget nyújt a motivációhoz: Állj rajthoz, mi segítünk! pályázatuk keretében szabadidősport-egyesületek, diáksport-szervezetek, oktatási intézmények pályázhatnak amatőr futók nevezési díjának finanszírozására, hogy olyan népszerű futóversenyeken tudjanak helytállni, mint az április 22-ei, balatonfüredi Generali Runner’s World Run.
forrás:
Harmonet
