Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A testvérféltékenység

Érdekességek2020. június 17.

Minden mama, akinek legalább két gyermeke van, jól ismeri a jelenséget, amikor az egyik gyerek megpróbálja rákenni a dolgokat a másikra. Ilyenkor jön az a mondat, amire a címben is utalunk: - A tesóm kezdte!  

A pszichológusok legtöbbje egyetért abban, hogy a testvérek - bármennyire szeretik is egymást - bizonyos életkorban (vagyis bizonyosan akkor, amiben éppen vannak - a szerk.) féltékenyek lesznek egymásra. Ez a féltékenység a szülőknek nagyon rosszul eshet, és bizony nehéz megállni, hogy ne legyünk részrehajlóak egyik csemetével szemben sem.

Ha a nagy bébinek képzeli magát

Minden családnál beszámolnak arról, hogy a nagyobbik gyermek a bébi és a mama közt kialakult szoros kötődést "irigyli meg", és szívesen tér vissza a cumisüveghez, vagy pelenkát kér. Ezzel a magatartással fejezi ki, hogy a testvérkéhez hasonló bánásmódra utazik. Mivel a nagyobbacska csemete inkább a mamával azonosul, vonjuk be őt a baba körüli teendőkbe. A fiút kérjük meg az "erőt igénylő" férfias feladatokra. Ő ellenőrizheti, elég meleg-e a pindurka tápszere, ő hozhatja oda a "nehéz" etetőszéket, vagy a fürdető víz hőfokát kontrollálhatja, így tanulva a hideg-meleg fogalmak közti különbséget. A lánykát a pelenkázás, kenőcsök és a fürdetés női oldala fogja érdekelni. De az is lehet, hogy épp fordítva - nem kell beleragadni a sztereotípiákba. Fontos, hogy ha már elbírja kistestvérét, gyakran tarthassa kézben, és közösen énekeljünk, vagy meséljünk az újdonat jövevénynek. Persze ezek a feladatok ne váljanak kötelességgé, elég, ha akkor fog hozzájuk a nagy, ha van hozzá kedve.

Bumm, a fejbe!

Marika elővette a kiskalapácsot, és azzal kezdte volna püfölni az újszülött Évike fejét, ha a mama közbe nem lép. Hiába volt minden, pelenkázós baba, közös fürdetés, a féltékenységgel szemben alkalmazott hagyományos módszerek kudarcba fulladtak. Mit tehetek? Írt kétségbe esve édesanyjuk Marosvásárhelyről. A legfontosabb, hogy ne büntessük meg a nagyot! A picit pedig úgy védjük meg, hogy a naggyal éreztessük, őt ugyanannyira szeretjük, mint a csecsemőt. A lányok anyukája túlzottan erősen igyekezett egyenlően szeretni gyermekeit. Levélváltásunk után rájött arra, hogy a testvéreket nem egyformán, hanem mindegyiküket igényei szerint kell szeretnie.


Viharok a gyerekszobában

A nagyobbak között is előfordulnak konfliktusok. Ez természetesnek fogható fel. Szülőként nem érdemes nyomozóirodát alapítanunk és felderítenünk a tettest. A gyerkőcök konfliktusait nem érdemes túl nagy dobra vernünk. Inkább tanítsuk meg őket az önálló konfliktusmegoldásra, segítő kérdésekkel. Később pedig bíztassuk őket arra; - Beszéld meg a testvéreddel! A lényege, hogy a verekedést elkerüljük a testvérek között. Fontos, hogy ne kezeljük "a nagy" és "a kicsi" címkékkel gyermekeinket. Ezzel ugyanis a korlátaikat és nem kívánt felelősségüket erősítjük, és felszítjuk a testvérféltékenységet. Vegyük tudomásul, hogy életkorához képest mindkét gyermekünk éppen elég nagy. És ez a lényeg.

"Kezemet zsebre dugom, utánam jön a húgom..."

Emlékeztek erre a dalra? Tipikus probléma, ha a nagyobbik már önálló programokat csinálna, a kicsi pedig ráakaszkodna. Mit tegyen a szülő? Az egyenlősdit már kicsi korban érdemes elkerülni. A gyermekek saját életkorához képest szabadon járhasson, önálló programokat szervezhessen magának, így nem lesz irigy a nagyobbnak megengedett programokra, sőt korábban önállóvá is válik.

Segítség, nem bírok velük!

Anyukák és apukák egyaránt törekednek arra, hogy egyformán szeressék. Mivel ez -természetesen - nem megy, folyamatos lelkiismeret furdalást éreznek, és mindenféle módon kompenzálni akarják a gyermekeik iránti érzelmeiket. A gyerekek pedig ösztönös érzékelőikkel megérzik ezt, és minden létező módon visszaélnek vele. Természetes dolog, hogy valamelyik gyermekünket egy picit "jobban szeretjük". Ez valójáab nem "jobban" szeretés, hanem máshogy szeretés, és ez minden családban így van.
Ez általában azért van, mert az a gyermek jobban igényli, jobban viszonozza a szeretetünket. És ez a gyerekünk nem mindig a bújósabb. Fogadjuk el magunkat ilyennek. Biztosan szeretjük mindegyik csemeténket. A legjobb módon, ami tőlünk telik.  


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

A nõiség csodája - Gyermeket várok

2026. október 07.

A terhesség, latinul graviditás, szó szerint nehézséget, nehézkességet, terhet jelent, s mint ilyen, elsõsorban a gyermekvárás fizikai tényezõire utal. A köznyelv bölcsessége azonban ezen túllépve a lelki-szellemi tényezõkre fekteti a hangsúlyt, amikor várandósnak, másállapotosnak, sõt áldott állapotban lévõnek nevezi a leendõ édesanyát. A terhesség a testi történéseken túlmenõen valóban a korábbiaktól eltérõ, "más" állapotot jelent, az áldásos várakozás idõszakát.

Hosszasan várni valamire és valakire olyan belsõ változások sorozatát indítja el, amely legalább akkora jelentõséggel bír, mint a fizikai folyamatok módosulása. Mágikus, sõt varázslatos állapot ez, hiszen egyidejûleg búcsúzunk valamitõl és köszöntjük az újat. Az élet különleges, spirális jellegû körforgása szinte tapinthatóvá válik a születés és elmúlás találkozásának rejtélyes felszikrázásával. Hol az univerzumhoz igazodó végtelenségig hatoló kitágulást, hol a legbelsõ világba való fordulás mikrokozmoszának egyetlen pontba való zsugorodását éljük meg ilyenkor.

Különleges esemény, amikor megtudjuk, hogy biztosan gyermeket várunk. Az elsõ pillanatok lelkileg gyakran hirtelen fellépõ ürességérzést hoznak magukkal, majd pár perc múlva ez a vákuum elementáris érzésekkel telítõdik meg. Mire az orvostól az utcára érünk, más emberek vagyunk. Ugyanazokat a jelenségeket és eseményeket másképp érzékeljük és értékeljük, mint akár egy órával korábban. Másképp süt a nap, más lesz az utca megszokott zaja, más íze van a levegõnek, és más színe a felhõknek.

Nem tudok kibékülni a külsõmmel

2026. október 07.

Elgondolkodott már azon, hogyan viszonyul a külsejéhez, és vajon kellõ jelentõséget tulajdonít-e neki? Elégedett vele, vagy folyton aggodalmaskodik miatta? Mennyire tartja fontosnak a szépséget vagy a jó megjelenést? A gyermekkorban meghatározó jellegû érzelmi kapcsolatoktól kezdve a felnõttkori késztetéseken át, egészen a divat diktálta ideálokig sok minden befolyásolhatja a válaszadást. A pszichoanalitikusok gyakran foglalkoznak a fizikai adottságok, a külsõ elfogadásának szerepével a személyiség alakulásában. Az alábbiakban az õ tapasztalataikból merítünk...

Vajon megtanulható-e, hogy külsõnket ne becsüljük alá, béküljünk meg vele, és helyes önértékeléssel leküzdjük gátlásainkat? Ha törekszünk rá, biztosan... de számos tényezõ befolyásolja. A siker kulcsa mindenekelõtt az emberi kapcsolatok szövevényében és gyakran egy adott kultúrkörnyezet által alkotott képben rejlik. De hogyan is alakul ki a külsõrõl alkotott (ön)kép? Elõször a gyermekre esõ tekintetek a meghatározók, ahogyan az anya és az apa értékeli csemetéje külsejét, figyeli testi adottságait, öltözteti, esetleg felcicomázza. Azután a gyermek maga is szembesül a róla alkotott képpel a szülõk, testvérek, közeli családtagok részérõl. Amíg azonban kicsi, nem fontos számára a szépség, nem is tudja, mit jelent valójában - inkább viccesnek találja a dolgot... Az õ kis világa akkor még csak a közeli hozzátartozók körére korlátozódik, és azokat a reakciókat érzékeli, melyek tõlük érkeznek és általában túlzóan pozitívak. Pedig ha azt mondják neki "milyen szép vagy", az semmit nem jelent a számára, mert csak akkor meríthet belõle erõt, önbizalmat, amennyiben a szeretet kifejezõdését fedezi fel az ilyen szavakban. Így attól sem szomorkodna, ha a szülõtõl azt hallaná: "hogy te milyen kis csúnya vagy, és én mennyire szeretlek"... A gyermekek önbizalma, magáról alkotott képe abból a kapcsolatból ered, amelyet mi, szülõk és felnõttek kialakítunk velük. Ha a szülõk nem aggódnak a gyermek (külsõbelsõ) tulajdonságai miatt, sõt lelket öntenek belé, ha valamilyen adottságot nem találnak tökéletesnek nála, a csemetéjük is helyes önértékeléssel indulhat neki az életnek.

Miért nem jár modern protézis a magyar amputáltaknak?

2026. október 06.

Eljött az idő, hogy a magyar művégtag-ellátás is belépjen a 21. századba!

Magyarországon évente több ezer ember szenved el végtagvesztést, ám a hazai ellátórendszerben tapasztalható hiányosságok miatt sokan nem jutnak hozzá a modern protézisekhez. A szakértő jelentős szemléletváltást sürget, a cél, hogy a páciensek az életminőség helyreállításának kulcsaként tekinthessenek a modern művégtagokra.



Egy tizenkét országot vizsgáló tavaly közzétett kutatás adatai szerint a boka feletti amputációk száma ma Magyarországon lakosságarányosan a háromszorosa a nyugat-európai átlagnak és az évente végzett amputációk számát tekintve Magyarország az európai lista élén áll. Az érintettek azonban sokszor csak gyenge minőségű eszközökhöz jutnak hozzá, ennek oka a tájékozatlanság mellett a rugalmatlan finanszírozási rendszer, a futószalagszerű gyártás és a szakértelem hiánya.

„Míg a közvélekedés sokszor csak egy élettelen műanyag eszközként tekint a protézisre, a valóságban a modern orvostechnika már a csúcskategóriás mikroprocesszoroknál és karbonvázaknál tart” – hangsúlyozza a piacvezető Reha-Corpus Kft. tulajdonosa és szakmai vezetője.

Kiemelte azt is, hogy a hazai támogatási rendszer sok esetben fix összegeket határoz meg egy-egy kategóriára, nem veszi figyelembe a páciens életkorát vagy aktivitási szintjét.

„Így előfordulhat, hogy egy 30 éves aktív fiatal és egy 70 éves nyugdíjas ugyanazt az alapszintű eszközt kapja, mert a gyártóknak ugyanabból a keretből kell gazdálkodniuk. Ezzel szemben például Szlovákiában is, egyedi, aktivitásalapú finanszírozás működik.”