Nóra története arról, hogyan kapta vissza nőiességét a mellamputáció után mellrákból felépülni önmagában hatalmas dolog. A teljes testi-lelki gyógyulás még nem ér véget a negatív laboreredménynél. Egy nő esetében a mell - mely a nőiesség és a szépség szimbóluma - elvesztése komoly traumát jelent.
Mellamputáció után a lelki felépülésben gyakran évek alatt jutunk el odáig, hogy kimondhassuk: rendben vagyok, készen állok nyitni a külvilág felé.
Szerencsére ma már van megoldás a testkép helyreállítására, és az önbizalom visszaszerzésének útján az első fontos lépés a külső megjelenés. Nóra története inspiráló lehet mindenki számára, aki hasonló beavatkozáson esett át.
“Tizenkét évvel ezelőtt gyakorlatilag elkezdett sorvadni a mellem” – vág bele Nóra a történetbe, aki orvosként naponta találkozik szomorú esetekkel. “Egyszer csak azt vettem észre, hogy a jobb mellbimbóm más irányba áll, mint a bal. Mondanom sem kell, hogy iszonyatosan megijedtem és elkezdtem felkeresni a legjobb orvosokat, sebészeket, de egyikük sem tudta pontosan, hogy mi történik velem. A szövettan nem volt egészséges, de nem is mutatott daganatot, 100-ból egy osztódó sejtet találtak, ami nem képzett áttétet a mellemben. Ennek ellenére meg kellett barátkoznom a tudattal, hogy a jobb mellemet el fogom veszíteni.”
“Iszonyatosan fájt már egy idő után, a bőr húzódott, és mivel a mellem alatti izomréteg is elkezdett sorvadni, az orvosok azt mondták, hogy nem fognak tudni implantátumot behelyezni. Az eltávolító műtét után kitömött melltartóval kellett járnom, ami borzasztóan idegesített, mivel folyamatosan elcsúszott. Abban az időben a legkevésbé sem éreztem magam nőnek. Az állandó fájdalom mellett nem volt se nemi, se szociális életem, igyekeztem a munkába menekülni, hogy ne gondoljak rá. Miután átestem a plasztikai beavatkozáson, kb. három és fél hónap kellett, mire ki tudtam egyenesedni és a fájdalmaim ellenére el tudjak menni dolgozni. Az elején nem úgy nézett ki, mint amiből szép mell lesz, a dekoltázsom sem volt az igazi. Hónapokig csalódott voltam, de úgy voltam vele, hogy legalább van” – meséli Nóra.
Gáspár Melinda smink és orvos esztétikai tetoválóművész szerint az egyik legnagyobb szakmai kihívás a plasztikai beavatkozást követően a mellbimbó formájának és színének pótlása az eredetivel megegyezően. “Az eljárás során a mellbimbót és/vagy az udvarát tartós orvosi mikropigmentálással korrigáljuk az eredeti, vagy ahhoz nagyon hasonló bőrszínre. A mellbimbót gyakran más testrész bőrfelületéből alakítja ki a sebész, melynek színe és/vagy formája nem feltétlenül egyezik az igazi mellbimbóéval” - árulja el a szakember.
Nem véletlen, hogy az országban csupán néhány esztétikai tetoválóművész foglalkozik aerola tetoválással, ám közülük is csak egy-két szakember tud igazán realisztikus hatást elérni. “Az esetek többségében a kihívást az jelenti, hogy tükörben kell dolgozni, tehát az ép mellhez viszonyítva kell pontosan kialakítani az új mellbimbót. Ez az eljárás komoly felkészülést és nagyon finom technikát igényel, hiszen a cél az eredeti kinézet visszaállítása a lehető legtermészetesebb módon. Nóra esetében is ez történt.” A szakember elmondása szerint a plasztikai sebészek gyakran a hasból leszívott zsírral töltik fel a kialakított mellet, ezért a vendégek az ott keletkezett heget is szeretnék eltüntetni.
“Két év telt el, mióta újra van jobb mellem és még a mellbimbómat is visszakaptam! Végre elkezdtem nyitni a férfiak felé és már szoktam magam nézegetni a tükörben. - meséli Nóra vidáman, majd hozzáteszi: “Az emlődaganat nem vicc, a rendszeres szűrés életeket menthet, és ha valaki átesik azon, hogy el kell távolítania a mellét, annak üzenem: van rá megoldás, hogy megint szépnek lásd magad!”
(A fotót a cikkben szereplő hölgy engedélyével tettük közzé, köszönetet mondva, hogy vállalta ezt, hogy mások is segítséget kaphassanak!)
(A történetet mesélő hölgy nevét kérésére megváltoztattuk.)
forrás:
Harmonet.hu
