Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A konfliktusok lélektana, avagy miért van szükség a verbális csatározásokra

Érdekességek2024. augusztus 04.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Ha bárkit megkérdeznénk, hogy szeret-e veszekedni, vitatkozni, az emberek többsége azt felelné, hogy egyáltalán nem szeret, sőt ellenkezőleg. Kimondottan rosszul érzi magát az ilyen helyzetekben. Ám ha kicsit a megkapargatjuk a felszínt és kiterjesztjük a vizsgálódásunkat egy nagyobb körre, ami túlmutat a résztvevők személyén, rögtön feltárul előttünk a valóság. Bizonyos embereknek egyszerűen az életben maradásukhoz szükséges az, hogy folyamatosan konfliktus helyzetet teremtsenek. De miért teszik mind ezt? Mi hasznuk származik abból, ha folyamatos "szájkaratét" játszanak?  

Meg kell különböztetnünk a konstruktív vitákat és a generált konfliktus helyzeteket. Egyszerűbben fogalmazva a vitát és a veszekedést. Egy építő jellegű vitában a felek miközben igyekeznek a saját érdeküket érvényesíteni, a partner érdekeit is tiszteletben, sőt szem előtt tartják. A közöttük fenn álló viszony kiegyensúlyozott, nem a győzelemre, hanem mindkettőjüknek megfelelő megoldásra törekszenek. Képesek empátiát gyakorolni egymás felé, és van kellő „én erejük” ahhoz is, hogy megváltoztassák az álláspontjukat, ha menetközben kiderül, hogy amit gondoltak nem működőképes az adott helyzetben. Ezt hívják asszertív kommunikációnak, amit kellő önismerettel rendelkező, a felnőtt én állapotukban működni képes személyiségek tudnak megvalósítani. Számukra a nyer-nyer helyzet létrehozása a cél, nem a haszonszerzés.

Az a konfliktushelyzet, ami tele van szélsőséges érzelmi állapotokkal, kiabálással, akár fizikai megnyilvánulásokkal, fényév távolságra van a konstruktív vitától, az valójában csak veszekedés. A benne résztvevők egyetlen célja a másik legyőzése, akár megalázása, és a lehető legtöbb életenergia elrablása. A veszekedés nem valós probléma megoldás felé vezet, sőt az esetek többségében nincs is valóság alapja. Egy olyan generált helyzet ahol egy olyan kitalált dolog miatt harcolnak a felek, ami eltereli a figyelmüket valami sokkal komolyabb és valódi problémáról. Ilyenkor harc folyik a gumicsontért. A felek közötti viszony teljesen kiegyensúlyozatlan, az egyetlen céljuk uralni a másikat. Ennek oka a saját bizonytalanságuk.


Minél agresszívabb valaki egy veszekedésben annál nagyobb az önmaga felé érzett bizonytalansága. Gyakorlatilag tele van félelemmel és szorongással, amit kompenzálni akar a viselkedésével. Nem képes higgadt maradni, mert akkor gyengének tűnhet a másik szemében, és számára ez egyet jelent a totális megsemmisülés lehetőségével. Az ilyen ember korábban olyan traumatikus élményt élhetett át, aminek hatására ez a megoldási kulcs alakult ki benne, ami az „életben maradáshoz” kellett. Lehet, hogy bántották verbálisan, vagy fizikailag, esetleg nem kapott elég odafigyelést és gondoskodást, de az is lehet, hogy túlgondoskodtak róla. Az ilyen személyiségnek nem működik megfelelően a felnőtt énje konfliktus helyzetekben, sőt kizárólag a gyermeki, az ösztön énje lép működésbe. Ilyenkor ismét eluralkodnak rajta azok az érzések, amit már korábbi életszakaszában, hasonló helyzetben átélt. Mivel az elméje ismét veszélyt jelez, reaktív válaszként az agressziót fogja segítségül hívni. Képtelen kellő tárgyilagossággal szemlélni a helyzetet, arra meg végkép nincs meg az eszköz rendszere, hogy empátiával forduljon a másik felé, vagy eljusson abba a helyzetbe, hogy korrigálni legyen képes saját korábbi álláspontját. Amennyiben egy konfliktus helyzetben két ilyen típus kerül szembe egymással, akkor lehetőség sincs a megoldás megtalálására, kizárólag harcolni fognak egymással akár a végletekig is elmenve.

A házasságokban vagy párkapcsolatban elkövetet fizikai bántalmazásnak az esetek többségében ez az alapja. Mivel az a gyakori, hogy a belső bizonytalansággal küzdő agresszívnek, általában a belső bizonytalansággal küzdő passzív lesz a párja. A passzív viselkedése is ugyan olyan okokra vezethető vissza, mint az agresszívé, annyi eltéréssel, hogy az ő belső bizonytalansága olyan mérvű, hogy inkább önként megadja magát az agresszornak. 

Ha egy konfliktus helyzetben szembe találjuk magunkat egy ilyen típusú személlyel, a legfontosabb, hogy ne hagyjuk bevonni magunkat a játszmába. Őrizzük meg higgadtságunkat és tekintsük a helyzetet teljes tárgyilagossággal. Gyakoroljunk empátiát, ne ítéljük meg és ne is tekintsünk rá sajnálkozva az adott helyzetben.
Képforrás: Canva Pro adatbázis.


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Jobb, ha a szemölcsöt az orvosra bízzuk!

2025. november 25.

A legtöbben ismerjük az érzést, amikor észreveszünk egy újonnan kialakult apró bőrelváltozást, és megpróbáljuk elbagatellizálni. Talán csak átmeneti, talán majd elmúlik magától – gondoljuk. A szemölcs pedig pont ilyen. Legtöbbször nem fáj, nem viszket, nem zavar látványosan, így gyakran hónapokig, akár évekig is együtt élünk vele, anélkül, hogy szakemberhez fordulnánk. Pedig a szemölcs több annál, mint egyszerű esztétikai kellemetlenség: valójában egy fertőző, aktív vírusos elváltozás, amelyet érdemes komolyan venni. A témában dr. Móga Kristóf, az L33 sebész szakorvosa van a segítségünkre.

Szemölcs, de miért?

A szemölcsöt a humán papillomavírus (HPV) okozza, amelynek több mint 150 ismert típusa van. Ezek közül egyesek kizárólag a bőrön okoznak tüneteket, mások viszont komolyabb egészségügyi kockázatot is hordozhatnak, főként, ha nem megfelelően kezeljük őket. A fertőzés leginkább apró sérüléseken, felázott, felpuhult felületeken keresztül jut be a bőrbe, és a test különböző pontjain képes szaporodni. Megjelenhet a kézen, lábon, arcon, de akár intim területeken is. Ha pedig nem lépünk időben, a szemölcsök terjedhetnek, kiújulhatnak vagy egyre kellemetlenebb tüneteket okozhatnak.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy kezeletlen szemölcs – különösen, ha olyan helyen található, amit rendszeresen dörzsölünk vagy nyomunk, például a talpon vagy a kézen – komoly fájdalmat is okozhat. Egyes esetekben a szemölcs olyan mélyre terjedhet a bőrben, hogy egyszerű házi módszerekkel, gyógyszeres ecsetelőkkel már nem távolítható el. A sétálás, sportolás vagy akár a cipő viselése is nehézzé válhat, ha a talpon elhelyezkedő szemölcs nyomásra érzékennyé válik. A fájdalom mellett ott van a pszichés hatás is: egy jól látható helyen lévő szemölcs csökkentheti az önbizalmunkat, szorongást, szégyenérzetet válthat ki.

Komoly betegségek diagnosztizálásához és terápiájához járultak hozzá magyar kutatók

2025. november 25.

Komoly betegségek egyszerűbb diagnosztizálásához és jövőbeni új, terápiás lehetőségeihez járult hozzá több mint négyéves kutatás eredményeként egy nemzetközi kutatócsoport. A magyar immunológusok részvételével megvalósult projekt az immunrendszerünk működésének jobb megértésével olyan betegségek jövőbeni gyógyítását is segítheti, mint egyes, idáig gyógyíthatatlan vese- és szembetegségek, vagy a COVID-19.

A COVID-19 járvány kitörésekor mindannyian szembesülhettünk vele, hogy az ember immunrendszere mennyire bonyolult, ugyanakkor mennyire fontos szerepe van egy beteg gyógyulásában, egyes esetekben pedig, amikor működése nem megfelelő, egy betegség súlyosbodásában. A gyógyíthatatlan vesebetegségek, szembetegségek, a fertőzések elleni védekezés és az autoimmun betegségek óriási terhet rónak a társadalomra. E betegségek diagnózisának és terápiájának egyik kulcsa az immunrendszer egyik elemének, a komplementrendszer megfelelő működésének jobb megértése. ELTE-s kutatók részvételével az elmúlt négy évben ennek a rendszernek a jobb megértésén, és az eredményekre alapozva új diagnosztikai eszközök előállításán dolgozott egy nemzetközi kutatócsoport. A Philipps-Universität Marburg vezette projektet, amelyben a magyar kutatókon kívül hét másik csoport, német, holland és spanyol partnerek vettek részt, az Európai Bizottság a Horizon 2020 program keretein belül 3,5 millió euróval támogatta.

A SciFiMed (Screening for inflammation to enable personalized medicine) nemzetközi konzorcium egy olyan bioszenzor létrehozásán dolgozott, amely a gyulladásos betegségek diagnózisát és terápiáját teheti gyorsabbá és hatékonyabbá. A kutatók a többéves munka eredményeként kifejlesztettek négy, antitest alapú kimutatási esszét (ELISA), vagyis egy olyan diagnosztikai eszközt, amelynek segítségével vérmintákból lehet egyes fehérjéket mérni, például egyes vese- és szembetegségek, COVID-19 és delírium esetében. Emellett a konzorcium egy olyan, multiplex elven alapuló (vagyis egyszerre több érték mérésére is alkalmas) tesztet is kifejlesztett, amelyet a jövőben akár közvetlenül a betegágy mellett is alkalmazható fehérjekimutatási gyorstesztként használhatnak az orvosok. Szintén a projekt eredménye egy innovatív, liposzómákon alapuló, a komplementrendszer aktivitásának meghatározására szolgáló teszt, amely kulcsfontosságú a fenti betegségek diagnosztikájában. A projekt ezen felül új ismereteket is eredményezett annak a fehérjecsaládnak a molekuláris kölcsönhatásairól, amelyek a jövőben terápiás célpontok lehetnek.

Miért ismétlődik a fejünkben egy dallam?

2025. november 24.

A fülbemászó dallamok és egyes személyiségvonások kapcsolatát vizsgálták az ELTE és a BME kutatói. Tanulmányuk rávilágít arra is, hogy a dallamtapadás nem csupán egy kellemes-kellemetlen élmény, amely időről időre felbukkan az életünkben, hanem kapu is lehet az önismeret és a mentális egészség felé.

Mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy dallam sehogy nem ment ki a fejünkből, akárhogy is igyekeztünk megszabadulni tőle. A jelenség többnyire ártalmatlan, egyes kutatások azonban összefüggésbe hozzák bizonyos személyiségjegyekkel, például a szorongásra való hajlammal vagy a mentális kontroll mértékével.

Fülöp Flóra és Honbolygó Ferenc, a BME és az ELTE-PPK kutatói tanulmányukban 4300 magyar résztvevő bevonásával legutóbb azt vizsgálták, inkább a kényszeres ismétléshez, vagy inkább erős érzéki élményekhez kapcsolódik-e a tudományosan dallamtapadásnak nevezett jelenség. A kutatáshoz olyan kérdőíveket használtak, amelyek egyrészt a skizotípiát (azaz a skizofréniához köthető, de nem patológiás mértékű pszichózisra való hajlamot), másrészt a nem klinikai rögeszmés-kényszeres zavarokat (OCD) mérik. Ezek ugyanis hajlamokként az átlagos, egészséges embereknél is jelen lehetnek.  

A kutatók azt találták, hogy azok az emberek, akik hajlamosabbak furcsa érzékszervi élményekre (például hangokat hallani, amit más nem hall), illetve kényszeres gondolatokra (olyanokra, amiket nem tudnak elhessegetni), gyakrabban gondolkodnak azon, hogy miért ragadt be egy dallam a fejükbe, vagy szívesen mozognak (például dobolnak az ujjukkal vagy dúdolnak), amikor egy dallam jár a fejükben.