A konfliktusok lélektana, avagy miért van szükség a verbális csatározásokra
Érdekességek2024. augusztus 04.
Ha bárkit megkérdeznénk, hogy szeret-e veszekedni, vitatkozni, az emberek többsége azt felelné, hogy egyáltalán nem szeret, sőt ellenkezőleg. Kimondottan rosszul érzi magát az ilyen helyzetekben. Ám ha kicsit a megkapargatjuk a felszínt és kiterjesztjük a vizsgálódásunkat egy nagyobb körre, ami túlmutat a résztvevők személyén, rögtön feltárul előttünk a valóság. Bizonyos embereknek egyszerűen az életben maradásukhoz szükséges az, hogy folyamatosan konfliktus helyzetet teremtsenek. De miért teszik mind ezt? Mi hasznuk származik abból, ha folyamatos "szájkaratét" játszanak?
Meg kell különböztetnünk a konstruktív vitákat és a generált konfliktus helyzeteket. Egyszerűbben fogalmazva a vitát és a veszekedést. Egy építő jellegű vitában a felek miközben igyekeznek a saját érdeküket érvényesíteni, a partner érdekeit is tiszteletben, sőt szem előtt tartják. A közöttük fenn álló viszony kiegyensúlyozott, nem a győzelemre, hanem mindkettőjüknek megfelelő megoldásra törekszenek. Képesek empátiát gyakorolni egymás felé, és van kellő „én erejük” ahhoz is, hogy megváltoztassák az álláspontjukat, ha menetközben kiderül, hogy amit gondoltak nem működőképes az adott helyzetben. Ezt hívják asszertív kommunikációnak, amit kellő önismerettel rendelkező, a felnőtt én állapotukban működni képes személyiségek tudnak megvalósítani. Számukra a nyer-nyer helyzet létrehozása a cél, nem a haszonszerzés.
Az a konfliktushelyzet, ami tele van szélsőséges érzelmi állapotokkal, kiabálással, akár fizikai megnyilvánulásokkal, fényév távolságra van a konstruktív vitától, az valójában csak veszekedés. A benne résztvevők egyetlen célja a másik legyőzése, akár megalázása, és a lehető legtöbb életenergia elrablása. A veszekedés nem valós probléma megoldás felé vezet, sőt az esetek többségében nincs is valóság alapja. Egy olyan generált helyzet ahol egy olyan kitalált dolog miatt harcolnak a felek, ami eltereli a figyelmüket valami sokkal komolyabb és valódi problémáról. Ilyenkor harc folyik a gumicsontért. A felek közötti viszony teljesen kiegyensúlyozatlan, az egyetlen céljuk uralni a másikat. Ennek oka a saját bizonytalanságuk.
Minél agresszívabb valaki egy veszekedésben annál nagyobb az önmaga felé érzett bizonytalansága. Gyakorlatilag tele van félelemmel és szorongással, amit kompenzálni akar a viselkedésével. Nem képes higgadt maradni, mert akkor gyengének tűnhet a másik szemében, és számára ez egyet jelent a totális megsemmisülés lehetőségével. Az ilyen ember korábban olyan traumatikus élményt élhetett át, aminek hatására ez a megoldási kulcs alakult ki benne, ami az „életben maradáshoz” kellett. Lehet, hogy bántották verbálisan, vagy fizikailag, esetleg nem kapott elég odafigyelést és gondoskodást, de az is lehet, hogy túlgondoskodtak róla. Az ilyen személyiségnek nem működik megfelelően a felnőtt énje konfliktus helyzetekben, sőt kizárólag a gyermeki, az ösztön énje lép működésbe. Ilyenkor ismét eluralkodnak rajta azok az érzések, amit már korábbi életszakaszában, hasonló helyzetben átélt. Mivel az elméje ismét veszélyt jelez, reaktív válaszként az agressziót fogja segítségül hívni. Képtelen kellő tárgyilagossággal szemlélni a helyzetet, arra meg végkép nincs meg az eszköz rendszere, hogy empátiával forduljon a másik felé, vagy eljusson abba a helyzetbe, hogy korrigálni legyen képes saját korábbi álláspontját. Amennyiben egy konfliktus helyzetben két ilyen típus kerül szembe egymással, akkor lehetőség sincs a megoldás megtalálására, kizárólag harcolni fognak egymással akár a végletekig is elmenve.
A házasságokban vagy párkapcsolatban elkövetet fizikai bántalmazásnak az esetek többségében ez az alapja. Mivel az a gyakori, hogy a belső bizonytalansággal küzdő agresszívnek, általában a belső bizonytalansággal küzdő passzív lesz a párja. A passzív viselkedése is ugyan olyan okokra vezethető vissza, mint az agresszívé, annyi eltéréssel, hogy az ő belső bizonytalansága olyan mérvű, hogy inkább önként megadja magát az agresszornak.
Ha egy konfliktus helyzetben szembe találjuk magunkat egy ilyen típusú személlyel, a legfontosabb, hogy ne hagyjuk bevonni magunkat a játszmába. Őrizzük meg higgadtságunkat és tekintsük a helyzetet teljes tárgyilagossággal. Gyakoroljunk empátiát, ne ítéljük meg és ne is tekintsünk rá sajnálkozva az adott helyzetben.
Képforrás: Canva Pro adatbázis.
forrás: Harmonet.hu
