Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

6 ok, amiért érdemes egyedül utazni

Érdekességek2020. július 02.

Fotó: pixabay.com

Itt a vakáció, az utazások ideje, és sokunkban felvetődhet a kérdés: vajon érdemes-e nekivágni egy – akár belföldi, akár külföldi – útnak egyedül? Számos érv szól mellette, többek közt az, hogy az önálló utazás egy újonnan felfedezett, a korábbiakhoz képest másképpen elénk táruló világot nyithat meg előttünk. Amellett, ha visszaérkezéskor sikeresnek érezzük ezt a „kalandot”, növelheti önbizalmunkat és magabiztosságunkat. Néhány jó tanács, hogy kellemes és hasznos legyen az utunk – szingliként is.

1. Érezzük ösztönzőnek az ilyen utazást

Az „egyéni kaland” több megközelítésből rendkívül ösztönző és hasznos lehet számunkra. Lehetőséget nyújt önálló döntések meghozatalára, új kultúrák vagy életmód megtapasztalására. Amellett úgy érezhetjük, hogy csak mi ízlelhetjük meg ennek a „szóló kalandnak” az ízét! A szabadság érzését is biztosíthatja számunkra, ami arra alkalmas, hogy önmagunkra összpontosítsunk. Mindez végül felhatalmaz és ösztönöz minket különféle, pl. életmódbeli, vagy általános beállítottságunkkal kapcsolatos változások meghozatalára, mikor hazatértünk.

2. A nyomasztó magányérzés megjelenését előzzük meg

Az egyedül történő utazás egyik legnehezebb (és talán elriasztó) része lehet a magányosság érzése. Bár sok más emberrel találkozhatunk az út során, vannak időszakok, amikor szívesen vennénk mások társaságát (pl. étkezések alkalmával, vagy ha már „kifogytunk” a látnivalókból, és csak úgy sétálgatni, parkban üldögélni van kedvünk). Még akkor is, ha egyébként elégedetten töltjük szabadidőnket egyedül… 

Néhány javaslat ezen érzés elkerülésére: mindig vigyünk magunkkal az útra egy szórakoztató könyvet, vagy amit kevésbé felejtünk el, egy elektronikus eszközt. Pl. az étkezési idő vagy a (szabadban töltött) szieszta jó alkalom arra, hogy kövessük az otthoni eseményeket. Letölthetünk fényképeket, küldhetünk e-maileket, vagy kapcsolatba léphetünk a rokonokkal, barátokkal akár Skype-on. is (sok országban az éttermek, hotelek ingyenes Wi-Fi-vel rendelkeznek).  És ha belefeledkezünk egy jó regénybe az egyedül fogyasztott vacsora közben, mindjárt nem érezzük annyira a magányt…


3. Legyünk magabiztosak

Az utazás „szólóban” valójában nagymértékben növelheti magabiztosságunkat és általános jóllétünket. Lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük önmagunkat, és javítsunk önértékelésünkön úgy, hogy megtanulunk támaszkodni ösztöneinkre. Élvezhetjük a „saját társaságunkat”, ami furcsán hangzik, de sokkal világosabban tükrözi a tapasztalatokat annál, mint amikor másokkal is törődnünk kell.

Ami a kiválasztott úti célt illeti: tetszik az elképzelés, hogy egy távoli országba repüljünk, de pl. a járványhelyzet elmúlásával vagy egyéb okból idegesnek érezzük magunkat, mert félünk az ismeretlen helyzettől, akár már az első lépéskor? Akkor miért ne kezdenénk az önálló pihenésünket egy hazai fürdőhelyen töltött hétvégével, vagy néhány napos kirándulással vidéken, ahol magabiztosan mozgunk? Ideális módja lehet az „egyéni kalandozások” megkezdésének, és azután a folytatásának egy nagyobb utazással…

4. Kompromisszumok nélkül, bátran tervezzünk

A fotó illusztráció: pixabay.comAz egyéni utazást mi alakítjuk kedvünk szerint, önállóan gondolkodunk arról, mit csináljunk pihenésképpen, vagy milyen helyeket látogassunk, hogy szélesítsük látókörünket, bővítsük ismereteinket. Míg a másokkal való utazás kompromisszumokat igényel, és emiatt lehetséges, hogy nem tudjuk mindazon érdekességekkel kitölteni az időnket, amelyeket már előre elterveztünk. Így a szólóban megvalósított úton eljön a mi időnk: kényeztethetjük magunkat pl. egész napos strandolással, vagy egy wellness hotelben, és amellett akkor iktatjuk be a városnézést, múzeumlátogatást is, amikor erőt, kedvet érzünk hozzá. Mégis, bármennyi előnnyel jár, az egyedül történő első utazás nagy lépést jelent életünkben, akár alaposan előkészítettük azt, akár spontán módon indulunk neki.

5. Tanuljunk meg helyi alapszavakat, kifejezéseket idegen nyelven

Még akkor is, ha másokkal vakációzunk külföldön, mindig jó ötlet megtanulni néhány kulcsszót és kifejezést a meglátogatandó ország nyelvén. De ez különösen fontos, ha egyedül utazunk – főként, ha nem ismerjük az ottani nyelvet -, hiszen saját biztonságunk és kényelmünk érdekében kommunikálhatunk a helyiekkel.

6. Kössünk új ismeretségeket

A magányosan utazók rendszerint könnyebben ismerkednek másokkal – tegyünk így mi is. Ha kedvünk úgy hozza, kössünk új ismeretségeket, melyek gyakran barátsággá fejlődnek. Ezt elősegíti, ha jobban megnyílunk új ismerőseink előtt. Előnye még, hogy emelkedik az adrenalin szint, amikor új kapcsolatokat létesítünk más utazókkal, ami a személyes elégedettség nagyszerű érzését adhatja.

Amikor azonban – minden győzködés ellenére – az egyedül történő utazás ötlete kissé félelmetesnek tűnik számunkra, előkészületként még otthon tűzzünk ki magunk elé kisebb célokat. Pl. azt, hogy egy hét alatt több új ismeretségre teszünk szert, és nem törődünk vele, ha végül egyikből sem alakul ki barátság. Lassan építsük fel a kapcsolatokat, és közben tűzzünk ki egyre nagyobb célokat annak érdekében, hogy magabiztosságunk növekedjék. A relaxációs és megjelenítési technikák, fejlesztő programok szintén hatékonyak lehetnek, mivel segítenek leküzdeni félelmeinket új, idegen helyzetekkel kapcsolatban, és megvalósítani „szóló kalandunkat”…


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

A nõiség csodája - Gyermeket várok

2026. október 07.

A terhesség, latinul graviditás, szó szerint nehézséget, nehézkességet, terhet jelent, s mint ilyen, elsõsorban a gyermekvárás fizikai tényezõire utal. A köznyelv bölcsessége azonban ezen túllépve a lelki-szellemi tényezõkre fekteti a hangsúlyt, amikor várandósnak, másállapotosnak, sõt áldott állapotban lévõnek nevezi a leendõ édesanyát. A terhesség a testi történéseken túlmenõen valóban a korábbiaktól eltérõ, "más" állapotot jelent, az áldásos várakozás idõszakát.

Hosszasan várni valamire és valakire olyan belsõ változások sorozatát indítja el, amely legalább akkora jelentõséggel bír, mint a fizikai folyamatok módosulása. Mágikus, sõt varázslatos állapot ez, hiszen egyidejûleg búcsúzunk valamitõl és köszöntjük az újat. Az élet különleges, spirális jellegû körforgása szinte tapinthatóvá válik a születés és elmúlás találkozásának rejtélyes felszikrázásával. Hol az univerzumhoz igazodó végtelenségig hatoló kitágulást, hol a legbelsõ világba való fordulás mikrokozmoszának egyetlen pontba való zsugorodását éljük meg ilyenkor.

Különleges esemény, amikor megtudjuk, hogy biztosan gyermeket várunk. Az elsõ pillanatok lelkileg gyakran hirtelen fellépõ ürességérzést hoznak magukkal, majd pár perc múlva ez a vákuum elementáris érzésekkel telítõdik meg. Mire az orvostól az utcára érünk, más emberek vagyunk. Ugyanazokat a jelenségeket és eseményeket másképp érzékeljük és értékeljük, mint akár egy órával korábban. Másképp süt a nap, más lesz az utca megszokott zaja, más íze van a levegõnek, és más színe a felhõknek.

Nem tudok kibékülni a külsõmmel

2026. október 07.

Elgondolkodott már azon, hogyan viszonyul a külsejéhez, és vajon kellõ jelentõséget tulajdonít-e neki? Elégedett vele, vagy folyton aggodalmaskodik miatta? Mennyire tartja fontosnak a szépséget vagy a jó megjelenést? A gyermekkorban meghatározó jellegû érzelmi kapcsolatoktól kezdve a felnõttkori késztetéseken át, egészen a divat diktálta ideálokig sok minden befolyásolhatja a válaszadást. A pszichoanalitikusok gyakran foglalkoznak a fizikai adottságok, a külsõ elfogadásának szerepével a személyiség alakulásában. Az alábbiakban az õ tapasztalataikból merítünk...

Vajon megtanulható-e, hogy külsõnket ne becsüljük alá, béküljünk meg vele, és helyes önértékeléssel leküzdjük gátlásainkat? Ha törekszünk rá, biztosan... de számos tényezõ befolyásolja. A siker kulcsa mindenekelõtt az emberi kapcsolatok szövevényében és gyakran egy adott kultúrkörnyezet által alkotott képben rejlik. De hogyan is alakul ki a külsõrõl alkotott (ön)kép? Elõször a gyermekre esõ tekintetek a meghatározók, ahogyan az anya és az apa értékeli csemetéje külsejét, figyeli testi adottságait, öltözteti, esetleg felcicomázza. Azután a gyermek maga is szembesül a róla alkotott képpel a szülõk, testvérek, közeli családtagok részérõl. Amíg azonban kicsi, nem fontos számára a szépség, nem is tudja, mit jelent valójában - inkább viccesnek találja a dolgot... Az õ kis világa akkor még csak a közeli hozzátartozók körére korlátozódik, és azokat a reakciókat érzékeli, melyek tõlük érkeznek és általában túlzóan pozitívak. Pedig ha azt mondják neki "milyen szép vagy", az semmit nem jelent a számára, mert csak akkor meríthet belõle erõt, önbizalmat, amennyiben a szeretet kifejezõdését fedezi fel az ilyen szavakban. Így attól sem szomorkodna, ha a szülõtõl azt hallaná: "hogy te milyen kis csúnya vagy, és én mennyire szeretlek"... A gyermekek önbizalma, magáról alkotott képe abból a kapcsolatból ered, amelyet mi, szülõk és felnõttek kialakítunk velük. Ha a szülõk nem aggódnak a gyermek (külsõbelsõ) tulajdonságai miatt, sõt lelket öntenek belé, ha valamilyen adottságot nem találnak tökéletesnek nála, a csemetéjük is helyes önértékeléssel indulhat neki az életnek.

Miért nem jár modern protézis a magyar amputáltaknak?

2026. október 06.

Eljött az idő, hogy a magyar művégtag-ellátás is belépjen a 21. századba!

Magyarországon évente több ezer ember szenved el végtagvesztést, ám a hazai ellátórendszerben tapasztalható hiányosságok miatt sokan nem jutnak hozzá a modern protézisekhez. A szakértő jelentős szemléletváltást sürget, a cél, hogy a páciensek az életminőség helyreállításának kulcsaként tekinthessenek a modern művégtagokra.



Egy tizenkét országot vizsgáló tavaly közzétett kutatás adatai szerint a boka feletti amputációk száma ma Magyarországon lakosságarányosan a háromszorosa a nyugat-európai átlagnak és az évente végzett amputációk számát tekintve Magyarország az európai lista élén áll. Az érintettek azonban sokszor csak gyenge minőségű eszközökhöz jutnak hozzá, ennek oka a tájékozatlanság mellett a rugalmatlan finanszírozási rendszer, a futószalagszerű gyártás és a szakértelem hiánya.

„Míg a közvélekedés sokszor csak egy élettelen műanyag eszközként tekint a protézisre, a valóságban a modern orvostechnika már a csúcskategóriás mikroprocesszoroknál és karbonvázaknál tart” – hangsúlyozza a piacvezető Reha-Corpus Kft. tulajdonosa és szakmai vezetője.

Kiemelte azt is, hogy a hazai támogatási rendszer sok esetben fix összegeket határoz meg egy-egy kategóriára, nem veszi figyelembe a páciens életkorát vagy aktivitási szintjét.

„Így előfordulhat, hogy egy 30 éves aktív fiatal és egy 70 éves nyugdíjas ugyanazt az alapszintű eszközt kapja, mert a gyártóknak ugyanabból a keretből kell gazdálkodniuk. Ezzel szemben például Szlovákiában is, egyedi, aktivitásalapú finanszírozás működik.”